Érdemes lenne most megállni

2018.02.02 21:05 ArpiHajdu és Réci Olvasottság: <100x

0

A széria első része óriási meglepetés volt számunkra, egy vagány, jó humorú film volt, nagyszerű zenékkel. A második résznél már meglehetősen romlott a színvonal, s be kellett látnunk, hogy ebben a sztoriban nincs több szufla. De a sikert azért még jobban meg kellett lovagolni, így újabb folytatást kaptunk. Mindenek előtt, hozzá kell tenni, hogy (néha halmozzuk az élvezeteket) a Tökéletes hang 3-at egy borzasztóan félresikerült művész film után néztük meg, ami nagyot dobott az ázsióján, egy ilyen „alkotás” után szinte felüdülés volt. A zenék még mindig nagyon ütősek, s a mellett, hogy dallamosak, szinte lenyomatai a kor pop világának. S azt is hozzá kell tenni, hogy a széria nagyot lendített az a capella műfaján, mert a közönség rájött, hogy hangszerek nélkül is tud működni egy jó sláger. Jó zenékben tehát itt sem volt hiány, érdemi történetben már annál inkább.

Rebel Wilson, alias Háj Amy az első részben még vicces volt, három részen keresztül azonban már eléggé elcsépeltté vált, még azzal együtt is, hogy a tanulság azért mindig az ő szájából hangzik el. Ez a sztori az apjával, pedig elég röhej volt, amolyan „csináljunk valami akciót, hogy ne csak cuki csajok énekelgessenek a színpadon” szagú volt az egész. Anna Kendricket szerintem nem lehet nem szeretni, Brittany Snowról pedig megtudtuk, hogy nem érdemes tőle pasizási tanácsokat kérni. A végén persze megint elhangzottak a szokásos frázisok: „Mi egy család vagyunk”, na meg „Fogalmam sincs mit kezdek magammal, ha már nem az lesz az életcélom, hogy a csajokkal előadjunk egy ütős slágert a színpadon”. Azt az egyet ugyan nem sikerült megértenem, hogy ebbe a részbe minek kellett egy emberrablós, B-kategóriás akciófilmekre jellemző mellékszálat is belecsempészni, mikor erre az előző két részben egyáltalán nem volt példa. Sokat sajnos nem tudott lendíteni a már amúgy is lerágott alapsztorin (a Bellák újra összeállnak egy nagy megmérettetésre, amelyen első ránézésre semmi esélyük, aztán láss csodát, valahogy mégis győztesként kerülnek ki a versenyből).

Bár katasztrófának nem tartom a Tökéletes Hang újabb epizódját, de itt már erősen érezhető a bőrlehúzás. A dalok és a zene bár még mindig jó, és néhány érdemi poén is elhangzik (a számos kínos mellett), de ezek nehezen tudják ellensúlyozni az épkézláb történet hiányát. Kicsit az az érzésem, mint a Gru harmadik részénél (vagy ahogy egy korábbi véleményben olvastam, a Másnaposok-szériánál): talán érdemes lenne most megállni, mielőtt még a színvonal a béka feneke alá kerülne.