A rész, mely kiiktatja a legrégibb filmes ikont

2026.02.03 17:34 Master Olvasottság: <100x

6

Valahogy Léa Seydoux és Christoph Waltz felbukkanásával a franchise-ban sajnos megindult egy lejtmenet a Bond-filmeket illetően. Ennek a lejtőnek az alja a Nincs idő meghalni, melynek végén kíméletlenül kiiktatnak egy 1962 óta létező filmes ikont, az egyik legrégebbi karaktert a mozgókép világában. Pedig ha csak az elmúlt 20 évet nézzük, olyan zseniális és minőségi Bond-mozik születtek, mint a Casino Royale (2006) és a Skyfall (2012), melyek a franchise TOP5 körébe is bekerült alkotások. A Spectre már hatalmas visszaesés volt, amit követett a mélypont: a 007 - Nincs idő meghalni.

Bond kiiktatása teljesen értelmetlenül van kitalálva: nem egy globális ügyért harcol éppen, vagy az emberiségért, vagy legalább valami más magasztos célért (mint egy ország vagy nagyváros megmentése), hanem csupán egy huszadrangú ellenfél áldozatává válik. A Nincs idő meghalni nagyon nem egy grandiózus sztori, a főgonosz, Safin (Rami Malek) is egy pitiáner figura, és Bond (Daniel Craig) is gyengécske az egész filmben (mind karakterét, mind alakítóját tekintve).

Vannak persze jó akciók, és üdítő az is, hogy a gyönyörű Ana de Armas is szerepet kapott, még ha csak nyúlfarknyit is. Mindezek miatt nem kettő-, hanem háromcsillagos az értékelés. De ha már a negatívumoknál tartunk: a 007-es névnek az elvétele ugyancsak pitiáner és méltatlan húzás, az pedig, hogy egy színesbőrű nő lép a helyére, nagyon gyenge próbálkozás a manapság trendi férfi-nő, fehér-fekete megosztottság megcélzására.

A jó akciójelenetek nem ellensúlyozzák az egész alaptörténet halványságát, ami mindent elront. Nálam a Nincs idő meghalni akkor is háromcsillagos film, ha a világ a feje tetejére áll. Bond kiiktatása pedig bűn, amit a stáb és a forgatókönyvíró rovására lehet írni. Nem volt joguk Ian Fleming klasszikusával így elbánni. Gyalázat.