Valamikor két-három évvel ezelőtt volt szerencsém ehhez a filmhez, és emlékszem rá, hogy maradéktalanul akkor sem nyerte el a tetszésemet, viszont képes volt szórakoztatni, ami nagy szó, hisz egy horrorkomédiáról beszélünk, ami mint műfaj nem épp a szívem csücske, ezért csak ritkán merészkedek eme filmek felkutatására. Persze azért ennek a stílusnak is megvannak az ékkövei, úgy mint az 1992-es Hullajó! vagy a 2007-es Adsz vagy kapsz, amiket szerintem még azok a nézők is szeretnek, akik szintén nincsenek oda a horrorkomédiákért. Néha jó megnézni egy ilyen filmet is, és mivel idén, 2020 végén érkezett meg eme film folytatása, gondoltam, érdemes lenne újranézni, hogy kissé felfrissítsem az emlékeimet még a második rész előtt.
Nem nagyon emlékeztem már a film poénjaira, csak a története derengett halványan előttem, ami szintén kissé mutatja azt, hogy már akkor, mikor először láttam, sem hagyott túl mély nyomott bennem. Viszont most több olyan dolog is megfogalmazódott bennem a filmmel kapcsolatban, ami szinte biztos, hogy az első megtekintése után nem történt meg.
Az első ilyen, hogy a A bébiszitter nem egy vicces. Tulajdonképpen igencsak erőltettet sok helyen a humor, és egyáltalán nem ritka, hogy egyes, viccesnek szánt jelenetei már-már szatírába csapnak át. Ezt több helyen is éreztem, nagy valószínűséggel a készítők szándékosan akarták elérni, ezért viszont egy igencsak furcsa horrorkomédiaként tekintek erre a filmre.
Sajnos a történetvezetése is furcsa, hisz tulajdonképpen jó pár alkalommal lezárhatnák a filmet; persze nem teszik meg, hisz akkor lehet, hogy az amúgy is rövidkének számító, kissé több mint 80 perces játékidő még az egy órát sem érné el. Emiatt is éreztem úgy, hogy néha kissé erőltettet a történet.
Érdemes két dolgot megemlíteni a filmmel kapcsolatban, ami viszont teljesen működőképes volt. Az egyik a bébiszittert alakító Samara Weaving és a kisfiút alakító Judah Lewis kapcsolata. Érezhető, hogy rendkívül jól kiegészítik egymást, és ez sokat emel a film minőségén. A másik pozitívum, hogy bár igaz, hogy lassan indul be a történet, de mikor ez megtörténik, akkor nem igazán van üresjárat benne.
Technikai kivitelezés terén nem volt rossz, kellőképp volt véres, és kissé elborult is. Sok esetben alkalmaztak olyan kameramegoldásokat, amik szintén egyedibbé tették a kész filmet. Talán emiatt is bánom, hogy sajnos a humorfaktora engem személy szerint annyira nem érintett meg. Mindenképpen adok egy esélyt a folytatásának, hisz azért annyira nem volt szörnyű, mint ahogy sokan vélekedtek róla, bár az igaz, hogy lehetett volna ebből egy sokkal jobb film is.
65 A bébiszitter (2017)
Egy átlagosnak induló este nem várt meglepetéseket tartogat, a kisfiú ugyanis úgy dönt, hogy kémkedni kezd a bébicsősze után. több»
