Mielőtt elkezdtem nézni nem értettem, miért kaszálták el ezt a sorozatot mindössze egy évad után, most így a végére már tisztábban látok, de azért így is nagyon fog hiányozni. A fantáziavilága egyszerűen elképesztő, a képi megjelenítés zseniális.Kár,hogy a sztori már nem jött ennyire össze:az első két-három részben úgy érezhette az ember, mintha összefércelték volna a Szolgálólány meséjét egy B kategóriás boszorkányhistóriával, körítésnek mellétették az aranyhajat meg az Egyszer volt hol nem volt Jacindáját és mindezt leöntötték az Ózzal- Innen is onnan is hoztak elemeket, ahogy láttam, aztán végül mégis megállt a saját lábán a sztori. Mindenesetre erősen megtámogatták az egyszer biztos. Nekem legalábbis a nagytanács tagjairól azonnal a Szolgálólány meséje című sorozat karakterei jutottak eszembe, csak éppen ezek szüzek voltak; a második részben a boszorkány által fogva tartott fiú,akit állítólag csupa szívjóságból tartanak ott, azonnal az aranyhajra emlékeztetheti a nézőt különösen miután kiderül, hogy valójában csaj.Aki ismeri az Egyszer volt, hol nem volt hetedik évadát az pedig tudja mire gondolok, amikor Dorothyt Jacindához hasonlítom, egysíkú, unalmas főhős, akire kvázi ráerőszakolták a boldogbefejezést. Azért mondjuk Dorothy kicsit jobban teljesített, mint a már említett Jacinda, de egy egész sorozatot semmiképpen sem bírt elvinni a hátán. Többek között lehet ezért is döntöttek úgy az NBC-nél, hogy nem folytatják tovább. Na de, ha Dorothy nem is bírta eladni a sorozatot a többi szereplő bőven átvállalta ezt a feladatot tőle. A főhős cselekményszála mellé ugyanis olyan erőteljes mellékszálakat kaptunk, amelyek bőven kárpótoltak Adria Arjona gyengébb alakításáért.Szépen kibontogatták egymásból a három fő csapásirányt: Dorothy kalandozásából levált az elrabolt fiú (lány) Tip története majd ebből leválasztották Jack a bádogember megható és felkavaró történetét,ami mellé bekapcsolódott Ev hercegnőjének szomorú sorsa. Mind a két mellékszál szépen keretezi a cselekményt izgalmas fordulatokkal van tele. Számomra a történet főhőse Tip a lány, aki mióta csak vissza tud emlékezni egy boszorkány varázsszerének hatására fiúként élt, nagy utat kell bejárnia ahhoz, hogy végül elfogadja női mivoltát. Aztán még ott vannak a boszorkányok is. Közülük Nyugatot érdemes megemlíteni, aki eleinte pont olyan mint egy lecsúszott drogos(mert lényegében az is), aztán célt talál és fokozatosan felemelkedik. Tippel ketten egymásra találnak és kihúzzák egymást a bajból. Egyszóval megható és eredeti történeteket is tartalmaz ez a mű, amikért érdemes megnézni. Összességében az Emerald City olyan, mint egy szép ruha, amin azért észrevehető,hogy egy kicsit elszabták. Hibás áru pedig ugyebár biztosan nem jut át a sorozatok kaszásainak szűrőin. Nekem mindenesetre végül eléggé megtetszett.Vigaszul szolgáljon, hogy a következő évad a végtelen szörnnyel valószínű még elcsépeltebb lett volna. Értékelésem: egy gyenge 4-es.
Mielőtt elkezdtem nézni nem értettem, miért kaszálták el ezt a sorozatot mindössze egy évad után, most így a végére már tisztábban látok, de azért így is nagyon fog hiányozni. A fantáziavilága egyszerűen elképesztő, a képi megjelenítés zseniális.Kár,hogy a sztori már nem jött ennyire össze:az első két-három részben úgy érezhette az ember, mintha összefércelték volna a Szolgálólány meséjét egy B kategóriás boszorkányhistóriával, körítésnek mellétették az aranyhajat meg az Egyszer volt hol nem volt Jacindáját és mindezt leöntötték az Ózzal- Innen is onnan is hoztak elemeket, ahogy láttam, aztán végül mégis megállt a saját lábán a sztori. Mindenesetre erősen megtámogatták az egyszer biztos. Nekem legalábbis a nagytanács tagjairól azonnal a Szolgálólány meséje című sorozat karakterei jutottak eszembe, csak éppen ezek szüzek voltak; a második részben a boszorkány által fogva tartott fiú,akit állítólag csupa szívjóságból tartanak ott, azonnal az aranyhajra emlékeztetheti a nézőt különösen miután kiderül, hogy valójában csaj.Aki ismeri az Egyszer volt, hol nem volt hetedik évadát az pedig tudja mire gondolok, amikor Dorothyt Jacindához hasonlítom, egysíkú, unalmas főhős, akire kvázi ráerőszakolták a boldogbefejezést. Azért mondjuk Dorothy kicsit jobban teljesített, mint a már említett Jacinda, de egy egész sorozatot semmiképpen sem bírt elvinni a hátán. Többek között lehet ezért is döntöttek úgy az NBC-nél, hogy nem folytatják tovább. Na de, ha Dorothy nem is bírta eladni a sorozatot a többi szereplő bőven átvállalta ezt a feladatot tőle. A főhős cselekményszála mellé ugyanis olyan erőteljes mellékszálakat kaptunk, amelyek bőven kárpótoltak Adria Arjona gyengébb alakításáért.Szépen kibontogatták egymásból a három fő csapásirányt: Dorothy kalandozásából levált az elrabolt fiú (lány) Tip története majd ebből leválasztották Jack a bádogember megható és felkavaró történetét,ami mellé bekapcsolódott Ev hercegnőjének szomorú sorsa. Mind a két mellékszál szépen keretezi a cselekményt izgalmas fordulatokkal van tele. Számomra a történet főhőse Tip a lány, aki mióta csak vissza tud emlékezni egy boszorkány varázsszerének hatására fiúként élt, nagy utat kell bejárnia ahhoz, hogy végül elfogadja női mivoltát. Aztán még ott vannak a boszorkányok is. Közülük Nyugatot érdemes megemlíteni, aki eleinte pont olyan mint egy lecsúszott drogos(mert lényegében az is), aztán célt talál és fokozatosan felemelkedik. Tippel ketten egymásra találnak és kihúzzák egymást a bajból. Egyszóval megható és eredeti történeteket is tartalmaz ez a mű, amikért érdemes megnézni. Összességében az Emerald City olyan, mint egy szép ruha, amin azért észrevehető,hogy egy kicsit elszabták. Hibás áru pedig ugyebár biztosan nem jut át a sorozatok kaszásainak szűrőin. Nekem mindenesetre végül eléggé megtetszett.Vigaszul szolgáljon, hogy a következő évad a végtelen szörnnyel valószínű még elcsépeltebb lett volna. Értékelésem: egy gyenge 4-es.