2017.09.24 18:42 ArpiHajdu és Réci Olvasottság: <100x
1

Nem az év horrorfilmje, ennek ellenére kellemes meglepetés

Tavaly A zátony című film kicsit visszahozta a cápás (horror)filmek „dicsfényét”, így már talán nyugodt szívvel mondhatjuk, hogy ha arról van szó, hogy akár egy, akár több cápa kap főszerepet egy filmben, akkor nem csak a Zs-kategóriás alkotások jutnak eszünkbe (Sharknado-széria, Megacápa vs Óriáspolip és társaik).

Azt én is elismerem, hogy az ilyen jellegű filmeknél még mindig Spielberg mozija a legjobb, de azt is rögtön hozzá kell tennem, hogy a 47 méter mélyen nem teljesít rosszul, a lehetőségeit kimaxolja, bizonyos elemeiben pedig szerintem még jobban is teljesít, mint pl. A zátony. Mire is gondolok?

Nem az év horrorfilmje, ennek ellenére kellemes meglepetés

Nagyon jól adagolja és viszi végig azt a fojtogató érzést és azt a kilátástalanságot, amelyet egy ilyen helyzet képes produkálni. Hiszen ebben a szituációban (jó mélyre kerülni a tengeren, úgy, hogy fogyóban van az oxigén, s közben pedig bármikor támadhat egy cápa) a túlélési esély olyannyira a béka segge alatt van, hogy azt nehezen lehetne überelni. A javarészt víz alatt játszódó sztori természetesen kap egy érdemi felvezetést (valamelyest megismerjük ezáltal a két főbb szereplőt), aztán pedig bele vág a lecsóba: 47 méter mélyre kerülünk, s drukkolunk, hogy a Mandy Moore és Claire Holt, alkotta duó valahogy megmeneküljön (utóbbiról egyébként akarva-akaratlanul is a H2O sorozat jut eszembe, most pedig búvárkodik egy cápás filmben… Úgy látszik, Holt művésznő nem tud elszakadni a víztől). Ez így, ahogy van pofonegyszerű, de ide nem is kell több, hiszen amint a mélybe kerültek a szereplők, onnantól kezdve már a cápák fenyegetései, s azok kreatív megvalósítása kapja a hangsúlyt. A jumpscare-ek működnek, de én mégis azt a jelenetet emelném ki, ami elsőre talán nem is tűnik félelmetesnek: amikor Lisa a mélyben megtalálja a lámpát, de olyan sötét van körülötte, hogy azt sem tudja, merre kell elindulnia, s persze a tengeri ragadozók bármikor felbukkanhatnak… ott a nagy sötétben a teljes kilátástalanság és kiszolgáltatottság érzete felülírt mindenfajta ijesztgetést.

Természetesen a filmnek akadnak hibái (pl. a lányok palackjában lévő oxigénmennyiség igen nagyvonalúan bánik velük, amikor a szitu úgy kívánja, aztán rekordsebességgel csökken, amikor kell a feszültség). A karakterrajzok igen felszínesre sikerültek: megtudjuk ugyan, hogy Lisa épp most szakított a pasijával, s neki akarja vagány Facebook- szelfikkel bizonyítani, hogy mennyire elvan nélküle is, továbbá kapunk egy párbeszédnyi adagot arról, hogy világ életében versengett a szuperlaza húgával, de ennél több magyarázatot nem kapunk. Persze talán a történet szempontjából ezek a dolgok lényegtelennek is hatnak, így azonban az a kevés, amit kapunk, teljesen értelmetlen időhúzásnak tűnik.

A záró képsorokban majdnem teljesen a szürrealitásba ment át az egész film (én pedig már azt mondtam magamban, hogy jaj neee, megint egy elrontott befejezés…), amikor szerencsére csavarnak egyet a sztorin (erre némileg lehet is számítani, de bátorságra vall a készítőktől, hogy meglépték), amellyel sikerül ezt a B-movie-nak tűnő alkotást átértékeli. Lehet, hogy nem ez lesz az év horrorfilmje a magyar mozikban, de egy kellemes meglepetés, s aki az „igényesebb” cápás filmeket kedveli, az ennek is nyugodt szívvel adhat egy esélyt!

dráma | horror | kaland | thriller

Két lánytestvér Mexikóban nyaral, ahol a tengerpart és az éjszakai élet segítik a könnyed kikapcsolódásukat. A lányok egy nap extrém cápanézésre indulnak, s a kirándulás... több»

1