Közel két évvel ezelőtt már volt szerencsém ehhez a filmhez, és emlékszem, hogy akkor szinte minden elvárásomat felülmúlta. Így arra gondoltam, ha már idén, 2020-ban elkészült a folytatása (Peninsula: Holtak szigete címen), vegyük elő egy újbóli megtekintésre az első részét, hogy még mindig olyan hatásos-e, mint anno az első megtekintése során. Erre pedig a válaszom, hogy igen.
Nem feltétlenül a szívem csücskei az ázsiai filmek, ezért nem is nagyon szoktam keresgélni a felhozatal közt, de ennek a filmnek jókora hírverése volt a megjelenése során. Töménytelen mennyiségű filmfesztiválon bemutatták, és számtalan díjra jelölték is, ráadásul egész szép arányban sikerült a jelöléseit díjakra váltania. Egy szó mint száz, a kritikusok oda voltak érte, ráadásul ázsiai filmhez képest egész szépen teljesített a világ szinte minden pontján pénzügyileg.
A történetét nem mondanám rendkívülinek, hisz a már alaposan bejáratott, tipikus zombi apokalipszis kezdetét mutatja be a nézőnek, viszont teszi mindezt úgy, hogy a feszültség megteremtéséhez sikerült kiváló helyszínt választani. Kimondottan szeretem az olyan horrorfilmeket, amiknél megpróbálják kiaknázni a film helyszínében rejlő feszültséget, és ezt itt maximálisan meg is oldották.
A film történetvezetése is nagyon tetszett, bár igaz, hogy a kétórás játékidejében nem egységesen adagolják a készítők a feszültséget, viszont egy pillanatra sem válik unalmassá a cselekmény, hisz fokozatosan teremtik meg a karaktereikben a fokozódó reményveszteséget. Ráadásul ezt az érzést a film végére szerintem maximálisan ki is aknázzák.
Érdemes még azt is kiemelni, hogy a készítők rendkívül jól nyúltak a történet karaktereihez; szinte mindenfajta karaktert foglakoztat a film, ráadásul eme sokszínűségnek igencsak jelentős szerepe lesz a történet egyes pillanataiban. Ráadásképp jellemfejlődéseket is láthatunk, így tehát nem a megszokott, egydimenziós karakterekért kell a nézőknek szorítaniuk.
Sok helyen olvastam már, hogy sokan azért nem kedvelik az ázsiai filmeket, mert a színészeikre sok esetben helytálló lehet az a kijelentés, hogy túljátsszák a karaktereiket. Nos, ennél a filmnél ez egyáltalán nem igaz, sőt, a film drámai vonulatát pont, hogy a színészi alakításoknak köszönhetjük. Egy efféle filmnél még mindenképp sarkalatos pont lehet a technikai kivitelezés, viszont e téren sem mondanám rossznak, sőt, sok esetben akár még az amerikai, dollár százmilliókból összehozott óriásfilmek színvonalát is megközelíti, bár azért nem e téren akar elsősorban dominálni.
Számomra egy kiváló film lett, ami bizonyára nem hibátlan, de még második megtekintésre sem nagyon foglalkoztatottak eme hibák, szóval mindenképp ott a helye a kedvenceim listáján.
akció | horror | katasztrófafilm | thriller
Seok-Woo nem egy mintaapa. Elhanyagolja a lányát, csak a munkájával foglalkozik, és ügyet sem vet szeretteire. Többek között ezért is vált el tőle a felesége. Hogy legalább... több»
