Sebek a múltból - Mindenki tudja

2019.01.07 23:50 Paulo-Varga Olvasottság: 279x

0

Az Oscar-díjra jelölt Asghar Farhadi ezúttal nemzetközi stábbal, spanyol nyelven forgatott egy lassan építkező, hatásos krimi-thriller-melodráma hibridet, amely ugyan nem szárnyalja túl az életmű korábbi darabjait, viszont a szélesebb közönség számára is szórakoztató lehet.

Persze szó sincs arról, hogy Farhadi bármiféle átmenet és előjel nélkül ezúttal egy kommersz filmet készített volna, ám a Mindenki tudja, főleg a rendező előző munkáihoz képest (Nader és Simin - Egy elválás története, Az ügyfél) sokkal inkább történetorientált darab, sőt, akár még műfaji keretek közé is beszuszakolható. Más kérdés, hogy Farhadi el-elkalandozik a zsánerek ösvényeiről a korábbi művekből ismerős lélektani síkra, így egy idő után már nem a krimi- illetve a misztikus thriller vonal dominál, hanem a történet középpontjába helyezett szerelmi háromszög, valamint az a köré felépülő feszült dráma.

Laura (Penélope Cruz) testvére esküvőjére utazik haza Argentínából spanyol szülőfalujába, ám a találkozás régi szerelmével, Pacóval (Javier Bardem), valamint a lagziban bekövetkező tragédia és az abból fakadó rejtély felkavarják a nő életét, így egyre inkább összekuszálódnak a családi szálak, majd pedig Laura férjének, Alejandrónak (Ricardo Darín) a felbukkanása hoz a felszínre még több múltbéli titkot és sérelmet.

Farhadi továbbra is biztos kezű, színészeit kiválóan instruáló rendező, így a Mindenki tudja legnagyobb erényei is elsősorban a konzekvens direktori munkában, valamint a színészek alakításaiban keresendők. A film elég lassan építkezik, mégsem lesz vontatott vagy öncélúan melankolikus. Ez egyfelől annak köszönhető, hogy sok karaktert mozgat a történet, így szükség is van a főszereplő hármas, valamint a mellékszálakat meghatározó figurák részletesebb bemutatására. Másrészt pedig a feszültség is fokozatosan épül fel, paradox módon azzal párhuzamosan, ahogy a fő konfliktust adó bűnügyi vonal szép lassan háttérbe szorul és átadja helyét a melodrámának. Mindehhez pedig idő kell és egy kevéske türelem a befogadó részéről.

Farhadi tehát úgy építi fel a suspense-t, hogy közben a filmet megfosztja azoktól a műfaji jegyektől, amelyektől a néző egyébként elvárná ezt a hatást. A történet végére így nem is a rejtély megoldása lesz a fontos, sokkal inkább az, hogy mi lesz a szerelmi háromszög kifutása és a felszínre került sérelmek végül teljesen inflálják-e az amúgy is törékeny családi békét. Ahhoz, hogy tudjunk menni a karakterekkel, a szintén Farhadi által jegyzett, egyébként remek forgatókönyv mellett a casting és a színészi munka is kulcsfontosságú kérdések. A civilben házas Javier Bardem és Penélope Cruz nem először játszanak együtt, viszont ezt ismét fantasztikusan teszik. A vásznon továbbra is működik köztük a kémia, már a film eleji első találkozásuknál, pusztán lopott pillantásaikból lehet sejteni, hogy a két karakter nemcsak régi ismerősként futott össze újra. Cruznak ezt követően több tere van kibontakozni, megtört nőként és titokzatos manipulátorként is helytáll, Bardem pedig az érzéseit elfojtó, megtört, ám mégis cselekvésre kényszerült Paco karakteréből hozza ki a maximumot. Remekül működik együtt velük Ricardo Darín, aki a magyar nézők számára sem lehet ismeretlen az emlékezetes Eszeveszett mesék, a Truman vagy épp a Szemekbe zárt titkok okán: Alejandro a főszereplő triumvirátus közül a legkevésbé határozott alkat, Darín szuggesztív jelenlétének hála azonban ő sem szorul háttérbe, ami fontos lesz a történet kifutása szempontjából.

Bár kétségtelen, hogy a Mindenki tudja Farhadi eddigi legkönnyebben emészthető filmje, azért több mint kétórás játékidejével és lassú, komótos építkezésével így is próbára tudja tenni a nézőt. Ám az iráni rendezőzseni ismét meghálálja a befogadó türelmét: a Mindenki tudja képei és fő kérdései még sokáig velünk maradnak, az éterien lebegő filmszövetnek, a remek színészi alakításoknak és az impozáns operatőri munkának köszönhetően. Ahogy azt Farhaditól megszokhattuk, nem biztos, hogy azonnal képesek leszünk megfejteni minden talányt és nyitva hagyott kérdést, ám ez egy olyan film, amelyen érdemes sokat gondolkodni és akár újra is nézni, hogy helyére kerüljenek a cselekmény legapróbb részletei is.