Paulo-Varga

Képzelt világ, valódi sebek
A Visszatérés Epipóba bátran odatehető az új aranykorát élő magyar dokumentumfilm-gyártás jobban sikerült darabjai közé. Oláh Judit személyes traumáinak feloldását tűzte ki célul, az eredmény pedig egy egyszerre személyes és általános érvényű alkotás, mely egy zaklatási ügyet jár körül az érintettek szemszögéből, miközben megmutatja, hogyan kezeltek egy ilyen esetet Magyarországon a szocializmus végnapjaiban, sőt, az elkövető belső világába és ezáltal a manipuláció hatásmechanizmusaiba is betekintést enged. Mi rossz származhat abból, ha évente egy csapat értelmiségi családból származó, különböző életkorú, 6-17 év közötti gyerek az ingerszegény és uniformizált úttörőtáborok mellett egy progre... több»

Amikor a nagyfater nem szabadul el
Joggal adhat okot aggodalomra egy olyan vígjáték, amelyben Robert De Niro nagypapát játszik, és a slapstick-komédiákra hajazó helyzetkomikum jut osztályrészéül, ám a Nagypapa hadművelet összességében kellemes csalódás: egy szerethető, kedves családi film, amelyben a szebb napokat látott színész, ha nem is élete alakítását nyújtja, legalább képes megőrizni a méltóságát. A 2016-ban bemutatott Nagyfater elszabadulnak bérelt helye van az elmúlt évtized legigénytelenebb vígjátékainak listáján, így aztán nem meglepő, hogy a Weinstein-botrány miatt többször is elhalasztott Nagypapa hadművelet hírére elsőre összerándul az ember gyomra. Szerencsére azonban Tim Hill (Muppet-show az űrből, Alvin és a m... több»

Tabló a frusztrációinkról
Hajdu Szabolcs Békeidő című filmje a mai magyar valóságot, a mindennapokban megjelenő egyéni és közéleti feszültséget tematizálja, miközben mágikus realista lebegése remekül ellensúlyozza a szókimondó hangvételt és a megtörtént, nagy port kavart eseményekre adott direkt reflexiókat. Míg az Ernelláék Farkaséknál két család viszonyán keresztül érintett olyan témákat, mint a kivándorlás vagy a mai magyar értelmiségiek nehéz helyzete, addig a Békeidő sokszereplős szkeccsfilmként működik, azaz több, egymástól különálló történetet mesél el, melyek így vagy úgy összekapcsolódnak. Hajdu Szabolcs és alkotótársai ezúttal páros lábbal állnak bele a mai közélet kérdéseibe, és magyar filmtől szokatlan ny... több»

Nem lehet mindent lenyelni!
A Nyelés, bár még a hivatalos kommunikáció is horrorfilmként pozicionálja, inkább egy párkapcsolati/pszichológiai dráma a #metoo szellemiségében. Ennek ellenére a főszereplőt kínzó, pica nevű pszichés zavar megjelenítése kifejezetten sokkoló, az igazán megrázó azonban az, ahogyan az alkotók betekintést engednek egy toxikus párkapcsolat működésébe. Amerikai–francia koprodukcióban készült Carlo Mirabella-Davis első nagyjátékfilmje (korábban a The Swell Season című zenei témájú doksit rendezte), az európai- és az USA-ban készült indie-mozgóképek hangulata is áthatja a végeredményt. A Nyelés így egy izgalmas hibrid, elsősorban formanyelvi szempontból, ugyanis egyszerre jellemzi a stilizált színv... több»

A pisztolykezű programozó
Daniel Radcliffe továbbra is mindent megtesz, hogy lemossa homlokáról a villámjelet, így Az ember, aki mindent tudott, a Szarvak, vagy az Imperium után a Talpig fegyverben is rendhagyó filmélmény, még ha túl sok eredetiség nem is szorult belé. Jason Lei Howden, akárcsak 2015-ben készült Halál metál című filmjével, ezúttal is virtuóz műfaji játékot űz, a heavy metál-horror párosítást videojáték-akciófilmre cserélve. A Talpig fegyverben témáját tekintve sokat merít a Scott Pilgrim a világ ellenből, az eXistenZből, a Gamerből, a Black Mirror: Bandersnacth-ből, de akár a magyar származású Nicholas Gyeney Beta Test című B-filmje is eszünkbe juthat róla (utóbbit a Miskolci CineFesten vetítették ké... több»