Paulo-Varga   2020.09.20 14:09

Amikor a nagyfater nem szabadul el

Joggal adhat okot aggodalomra egy olyan vígjáték, amelyben Robert De Niro nagypapát játszik, és a slapstick-komédiákra hajazó helyzetkomikum jut osztályrészéül, ám a Nagypapa hadművelet összességében kellemes csalódás: egy szerethető, kedves családi film, amelyben a szebb napokat látott színész, ha nem is élete alakítását nyújtja, legalább képes megőrizni a méltóságát.

A 2016-ban bemutatott Nagyfater elszabadulnak bérelt helye van az elmúlt évtized legigénytelenebb vígjátékainak listáján, így aztán nem meglepő, hogy a Weinstein-botrány miatt többször is elhalasztott Nagypapa hadművelet hírére elsőre összerándul az ember gyomra. Szerencsére azonban Tim Hill (Muppet-show az űrből, Alvin és a mókusok, Hopp) rendezése elsősorban családi vígjátékként működik, így aztán a színészlegenda ezúttal nem csöcsörészi Zac Efront, nem spriccel naptejet a tavaszi szünetet töltő huszonéves lányokra, és a tengerparti testépítő-versenyen zajló szégyentelenkedés is elmarad.

Amikor a nagyfater nem szabadul el

Robert Kimmel Smith azonos című regényének adaptációja ezek helyett a nagyapa-unoka kapcsolaton keresztül egy klasszikus amerikai középosztálybeli család tagjai közötti viszonyrendszert járja körül. A nyugdíjas Ed (őt játssza De Niro) beköltözik lánya, Sally (Uma Thurman megdöbbentően sótlan a szerepben) családi házába, a felesége elvesztése miatti gyászt megkönnyítendő. Az új helyen egyetlen fiúunokája, Peter (Oakes Fegley) szobáját kapja meg, akinek emiatt a padlásra kell költöznie. Peter háborút indít saját kuckója visszafoglalásáért, ám ehhez a dörzsölt nagyapának is lesz egy-két szava.

A Nagypapa hadművelet fő konfliktusa remekül működik. A Wonderstruckban és az Aranypintyben már bizonyított Fegley remekül hozza a sértődött unokát, aki a Dennis, a komiszra vagy épp a Reszkessetek, betörők!-re emlékeztető csínytevésekkel próbál érvényt szerezni akaratának. De Niro pedig kifejezetten remek partnernek bizonyul. Nagyapa és unoka kapcsolata nem egy irreálisan dramatizált konfliktusra épül, Hill érezteti a helyzet játékosságát, és közben mindvégig elhisszük, hogy a két szereplő egyébként tényleg kötődik egymáshoz. Szintén jól működnek az iskolában játszódó jelenetek, amikor Peter a barátainak panaszkodik a nagyapa térfoglalása miatt: hiteles és szórakoztató párbeszédek ezek, melyek jól megragadják Peter sérelmének a lényegét, és átélhetővé teszik a konfliktust az ő oldaláról.

Tehetséges gyerekszínészek játszanak jól megírt karaktereket, De Niro nagyapaként pedig szintén szerethető. Bár érződik, hogy a szebb napokat megélt színészóriás számára ez a film sem több a korábbi években látottakhoz hasonló hakninál, azonban ezúttal végre némi valós színészi munkát is látunk tőle. Jól működik a kémia közte és Fegley között, rutinból, zsigeri profizmussal formálja meg a gyásztól megtört, zárkózott nyugdíjast, aki egyre nagyobb örömet lel abban, hogy egyetlen fiúunokájával rommá szívatják egymást.

Ezeket a csínyeket is egészen jól adagolja a film, annak ellenére, hogy a kifinomult, változatos humor sajnos nem igazán jellemző a Nagypapa hadműveletre. A poénok többsége a slapstick-komédiákat idéző esős-kelős fajta, és ezekből sem a legötletesebbeket kapjuk, ráadásul Hill és vágója sokszor elrontják az időzítést is. A jobban sikerült gegek a tisztességesen megírt karakterekből fakadnak: Peter és Ed szócsatáit öröm nézni, a Christopher WalkenCheech MarinRobert De Niro hármas tisztességesen szállítja a korrekt, az esetek többségében a jóízlés határain belül maradó geronto-poénokat, a babaasztalnál zajló béketárgyalás, az önkiszolgáló kasszával való bénázás vagy a vő, Arthur (Rob Riggle kissé ripacs) és az Ed közötti csipkelődés pedig szintén egészen szórakoztató jeleneteket eredményeznek.

A Nagypapa hadművelet ugyan az alműfaj legtipikusabb elemeiből építkezik, ám furcsamód ez nem válik kárára. Tim Hill képes visszahozni a ’90-es évek elején készült hollywoodi családi vígjátékok hangulatát, és a sokszor bántóan bugyuta slapstick-poénkodás ellenére egy teljesen korrekt, szerethető és fogyasztható alkotást tesz le az asztalra, mely kellemes és ártalmatlan kikapcsolódást kínál az egész család számára. Ennél többet pedig nem is szabad várni tőle.

családi | dráma | vígjáték

Bár Ed nem rajong az ötletért, végül mégis belemegy, hogy beköltözzön lánya otthonába, az érkezésével azonban kitúrja a szobájából fiúunokáját, Petert. A srác azonban... több»