A Nyelés, bár még a hivatalos kommunikáció is horrorfilmként pozicionálja, inkább egy párkapcsolati/pszichológiai dráma a #metoo szellemiségében. Ennek ellenére a főszereplőt kínzó, pica nevű pszichés zavar megjelenítése kifejezetten sokkoló, az igazán megrázó azonban az, ahogyan az alkotók betekintést engednek egy toxikus párkapcsolat működésébe.
Amerikai–francia koprodukcióban készült Carlo Mirabella-Davis első nagyjátékfilmje (korábban a The Swell Season című zenei témájú doksit rendezte), az európai- és az USA-ban készült indie-mozgóképek hangulata is áthatja a végeredményt. A Nyelés így egy izgalmas hibrid, elsősorban formanyelvi szempontból, ugyanis egyszerre jellemzi a stilizált színvilág és a Sundance-ről induló független filmek többségét is uraló realista miliő.
A történet főhőse – hasonlóan a Fehér éjszakákhoz, vagy még inkább A láthatatlan emberhez – egy toxikus párkapcsolatban sínylődő nő. Hunter (Haley Bennett) az újgazdag háziasszonyok látszólag gondtalan életét éli sármos és sikeres üzletember férje, Richie (Austin Stowell) társaságában. Miután a lány teherbe esik, furcsán kezd viselkedni: különféle tárgyakat nyel le, fixációja pedig úgy tűnik, kontrollálhatatlan. A saját, valamint a születendő gyermek testi épségét is veszélyeztető jelenség ellen Hunter egyre ellenszenvesebbé váló férje és az irányításmániás anyós-após páros sem tud mit tenni, miközben az elnyomott lány számára lassan csak a Nyelés öröme marad…
Mirabella-Davis Hunter sorsán keresztül hatásosan és érzékenyen mutatja be, hogyan adják fel teljes függetlenségüket, és vállalnak alárendelt szerepet azok a 21. századi háziasszonyok, akiket férjük tart el. Hunter egy elnyomó kapcsolatban él, mivel a „pénz beszél”-alapelvet követve Richie és családja sem tekint rá egyenrangú félként. A lány feladata, hogy a dinasztiát továbbörökítse, rendben tartsa az impozáns házat és vacsorát főzzön férje számára.
Hunter pszichés zavara tehát egy összetett kórtünet: a különféle tárgyak (rajzszögtől az üveggolyón át a ceruzaelemig) leNyelésének aktusa a szabadság pillanatnyi, tünékeny érzését adja számára, eközben újra teljes embernek érzi magát, aki végre saját maga ura. A pica nevű betegség így frappáns jelölője a főhős elnyomásának, a Nyelések ábrázolásával pedig, amikor az addig jobbára steril, statikus beállítások zaklatottá, dinamikusabbá és nyersebbé válnak, a néző együtt éli meg Hunterrel a pillanatnyi, finoman szólva sem önfeledt felszabadulást.
Az okos rendezői megoldások és a konzekvensen felépített vizualitás ellenére a Nyelés legnagyobb bravúrját a főszerepet játszó Haley Bennett mutatja be. Bennett képes érzékeltetni a figura egzisztenciális krízisét, miközben profin megvillantja Hunter éretlen, döntésképtelen viselkedésjegyeit is, melyek vélhetően a korai elköteleződésből és a Richie-vel kötött házasság elnyomó természetéből fakadnak. A remek forgatókönyvnek, valamint Bennett színészi munkájának hála egy pillanatra sem mondunk le a főszereplőről, pedig Hunter néhány döntése és bizonyos reakciói könnyen kiválhatnák a nézői ellenszenvet. A rendező, valamint a főszereplő végig pengeélen táncolnak, ám sikerül megragadniuk a karakterre nehezedő szorongást, a Nyelések sokkoló ábrázolásával pedig mi is bőrünkön érezzük a felszabadulás súlyát.
A Nyelés egy bizarr, provokatív munka, mely nagyon is aktuális kérdéseket boncolgat az elnyomó természetű párkapcsolatok működéséről, de a saját testünk feletti kontrollról, ennek kapcsán pedig az abortuszról is van mondanivalója. Carlo Mirabella-Davisre, valamint Haley Bennettre is érdemes lesz odafigyelni a jövőben.
68 Nyelés (2019)
Hunter élete sínen van, legalábbis a látszat ezt sugallja. Sikeres férjével egy szép házban él, hamarosan az első gyermekük is megszületik. Ő azonban nem érzi jól magát a... több»
Szereplők: Haley Bennett, Lauren Vélez, Denis O'Hare, Elizabeth Marvel, David Rasche
