Képzelt világ, valódi sebek A Visszatérés Epipóba bátran odatehető az új aranykorát élő magyar dokumentumfilm-gyártás jobban sikerült darabjai közé. Oláh Judit személyes traumáinak feloldását tűzte ki célul, az eredmény pedig egy egyszerre személyes és általános érvényű alkotás, mely egy zaklatási ügyet jár körül az érintettek szemszögéből, miközben megmutatja, hogyan kezeltek egy ilyen esetet Magyarországon a szocializmus végnapjaiban, sőt, az elkövető belső világába és ezáltal a manipuláció hatásmechanizmusaiba is betekintést enged.
Mi rossz származhat abból, ha évente egy csapat értelmiségi családból származó, különböző életkorú, 6-17 év közötti gyerek az ingerszegény és uniformizált úttörőtáborok mellett egy progre... több»
Amikor a nagyfater nem szabadul el Joggal adhat okot aggodalomra egy olyan vígjáték, amelyben Robert De Niro nagypapát játszik, és a slapstick-komédiákra hajazó helyzetkomikum jut osztályrészéül, ám a Nagypapa hadművelet összességében kellemes csalódás: egy szerethető, kedves családi film, amelyben a szebb napokat látott színész, ha nem is élete alakítását nyújtja, legalább képes megőrizni a méltóságát.
A 2016-ban bemutatott Nagyfater elszabadulnak bérelt helye van az elmúlt évtized legigénytelenebb vígjátékainak listáján, így aztán nem meglepő, hogy a Weinstein-botrány miatt többször is elhalasztott Nagypapa hadművelet hírére elsőre összerándul az ember gyomra. Szerencsére azonban Tim Hill (Muppet-show az űrből, Alvin és a m... több»
Tabló a frusztrációinkról Hajdu Szabolcs Békeidő című filmje a mai magyar valóságot, a mindennapokban megjelenő egyéni és közéleti feszültséget tematizálja, miközben mágikus realista lebegése remekül ellensúlyozza a szókimondó hangvételt és a megtörtént, nagy port kavart eseményekre adott direkt reflexiókat.
Míg az Ernelláék Farkaséknál két család viszonyán keresztül érintett olyan témákat, mint a kivándorlás vagy a mai magyar értelmiségiek nehéz helyzete, addig a Békeidő sokszereplős szkeccsfilmként működik, azaz több, egymástól különálló történetet mesél el, melyek így vagy úgy összekapcsolódnak. Hajdu Szabolcs és alkotótársai ezúttal páros lábbal állnak bele a mai közélet kérdéseibe, és magyar filmtől szokatlan ny... több»
Nem lehet mindent lenyelni! A Nyelés, bár még a hivatalos kommunikáció is horrorfilmként pozicionálja, inkább egy párkapcsolati/pszichológiai dráma a #metoo szellemiségében. Ennek ellenére a főszereplőt kínzó, pica nevű pszichés zavar megjelenítése kifejezetten sokkoló, az igazán megrázó azonban az, ahogyan az alkotók betekintést engednek egy toxikus párkapcsolat működésébe.
Amerikai–francia koprodukcióban készült Carlo Mirabella-Davis első nagyjátékfilmje (korábban a The Swell Season című zenei témájú doksit rendezte), az európai- és az USA-ban készült indie-mozgóképek hangulata is áthatja a végeredményt. A Nyelés így egy izgalmas hibrid, elsősorban formanyelvi szempontból, ugyanis egyszerre jellemzi a stilizált színv... több»
A pisztolykezű programozó Daniel Radcliffe továbbra is mindent megtesz, hogy lemossa homlokáról a villámjelet, így Az ember, aki mindent tudott, a Szarvak, vagy az Imperium után a Talpig fegyverben is rendhagyó filmélmény, még ha túl sok eredetiség nem is szorult belé.
Jason Lei Howden, akárcsak 2015-ben készült Halál metál című filmjével, ezúttal is virtuóz műfaji játékot űz, a heavy metál-horror párosítást videojáték-akciófilmre cserélve. A Talpig fegyverben témáját tekintve sokat merít a Scott Pilgrim a világ ellenből, az eXistenZből, a Gamerből, a Black Mirror: Bandersnacth-ből, de akár a magyar származású Nicholas Gyeney Beta Test című B-filmje is eszünkbe juthat róla (utóbbit a Miskolci CineFesten vetítették ké... több»
Problémás szakítás A 2017-es A múmia sikertelensége után a Universal korai horrorfilmjeinek remake-jei úgy tűnik, új irányt vettek: a low-budget horrorokban utazó Blumhouse stúdió James Whale 1933-as A láthatatlan emberjét álmodta újra, az eredmény pedig hatásosan reflektál a #metoo-jelenségre, de a mindennapjaink szerves részévé vált technológiáról is van mondanivalója.
Leigh Whannell rendező egy abuzív párkapcsolatból indítja az őrült tudós figurát mozgató sztorit: Cecilia (Elisabeth Moss), a dúsgazdag optikai szakember, Adrian Griffin (Oliver Jackson-Cohen) felesége megelégeli a férfi abuzív, uralkodó természetét, és függetlenedése érdekében egy éjjel megszökik az erődként is funkcionáló, hipermodern kütyük... több»
Árral szemben Todd Haynes jogi drámája egy önmagán jócskán túlmutató ügy részleteinek boncolgatásával hívja fel a figyelmet a hatalmasra duzzadt, törvény felett álló nagyvállalatok jelenségére, emellett pedig a gigakonszernek ellen kifulladásig harcoló kisember sziszifuszi küzdelmét is hatásosan mutatja be.
A Sötét vizeken megtörtént eseményeket dolgoz fel: a DuPont nevű amerikai nagyvállalat egyes telephelyei éveken keresztül mérgezték amerikai kisvárosok ivóvizet, mivel az ipari termelésből hátramaradt káros anyagokat mindenféle kezelés és szabályozás nélkül engedték a folyóba. Haynes kronológiai sorrendben tárja fel a jogi és környezetvédelmi szempontból is fontos, rendkívül komplex és bonyolult ügy ré... több»
A kék sün magánya Bár a kapkodva (vagy épp ellenkezőleg, egy nagyon tudatos médiahack keretében) kiadott, a rémes CGI miatt közröhej tárgyává vált előzetes, a további munkálatok és az ezekből fakadó jelentősebb csúszás alapján úgy tűnhetett, hogy a videojátékokból ismert Sonic mozifilmes kiruccanása a Macskákhoz hasonló monumentális katasztrófa lesz, a végeredmény alapvetően fájdalommentes, sőt a tizenkét-tizennégy év körüli közönség még akár remekül is szórakozhat rajta.
A Csatahajó, a Pixel, a Pikachu-detektív, a Slender Man vagy Az Emoji-film után már felesleges fennakadni azon, hogy a lelketlen profitszerzésen túlmenően miért tartják a stúdiók jó ötletnek az olyan videojátékok, internetes mémek vagy mesék... több»
Gyászparadoxon - Kritika A búcsú című filmről Lulu Wang személyes ihletettségű drámája biztosan szíven találja azokat, akik végigmentek már egy közeli családtag elvesztésével járó gyász stációin.
A búcsú azonban – a súlyos téma ellenére is – egy életigenlő darab, ráadásul jóval többről szól, mint a gyász folyamatának tankönyvszerű ismertetéséről. Bár a történet motorját az Amerikában élő, kínai származású Billi (Awkwafina) és az ő haldokló nagymamája, Nai Nai (Shuzhen Zhao) közötti kapcsolat adja, az apropója pedig az idős asszony utolsó stádiumos daganatos betegsége, Wang továbblép a család nehéz napjainak bemutatásán. A kulcs a kultúrák szembenállása.
Kínában különös szokásjog, hogy a menthetetlennek látszó, előrehaladott állapotú rá... több»
Kortárs gengszterek Guy Ritchie végre egy olyan gengszterfilmet készített, mely az őt híressé tevő A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső, valamint a Blöff által megalapozott fogásokat sikeresen ülteti át mai közegbe. Az Úriemberek egy pillanatig sem érződik sokadik rókabőrnek, sőt, a brit rendező jó érzékkel használja túl a védjegyévé vált eszközöket, az (ön)irónia pedig remekül áll a végeredménynek.
Ha a Guy Ritchie-féle gengszterfilmekre gondolunk, viszonylag könnyen felvázolhatjuk a narratív és formanyelvi alkotóelemeket: videoklipszerű vágások, frappáns egysorosok, összekuszált, véletlenekkel és bizarr fordulatokkal teli történet, valamint az angol alvilág csetlő-botló, vicces becenevű, egymást gáncsoló... több»
Világégés valós időben Az 1917 erősebb pillanataiban a háborús filmek etalonjaival vetekszik, ám a szinte alig létező forgatókönyv miatt Sam Mendes alkotása nem válik remekművé.
Mendes, akárcsak Christopher Nolan a Dunkirkkel, az időkezelésre alapozza az élményt. Míg utóbbi film a második világháború különféle színtereire kalauzolt, és a földön, vízen, levegőben zajló események tükrében különbözőképp telt az idő, addig az Amerikai szépség rendezője a Birdmanhez vagy épp Hitchcock korai bravúrjához, A kötélhez hasonlóan láthatatlan vágásokkal köti össze a jeleneteket; teszi ezt mindenféle narratív sűrítés nélkül, tehát ami a történet szerint 10 perc, az a vásznon is épp annyi ideig tart. Ebben rejlik az 1917 legnag... több»
Ki ez a lány? – Kritika az Amanda című filmről Mikhaël Hers Velencében díjazott drámája foglalkozik a terrorizmus, a gyász, valamint ezen jelenségeknek a gyermeki lélekre gyakorolt hatásaival, ám egyik vállalását sem tudja sikerre vinni: az Amanda egy széttartó, fókusztalan arthouse dráma, mely képtelen kihasználni a fajsúlyos témákban rejlő erőt.
Az Amanda már a címével zavarba ejt. A címszereplő hétéves forma lány ugyanis nem a történet főszereplője, de még csak nem is feltétlenül a fő katalizátora. Az igazi főhős David (Vincent Lacoste), aki alkalmi munkákból él Párizsban, és néha besegít nővérének a gyermeknevelésben. A fiú így Amandával (Isaure Multrier) is jó viszonyt ápol, azonban az álmos nyugat-európai idillt egy tragédia töri m... több»
A munkahelyi zaklatás képeskönyve – Kritika a Botrány című filmről Bár a főképp sorozatok képében ostromló konkurenciát (The Morning Show, A legharsányabb hang) illetően elég rossz időzítéssel került a mozikba az Austin Powers-trilógia, valamint a Trumbo rendezőjének új filmje, azért Jay Roach az említett sorozatokhoz, vagy épp a nagyszerű Alelnökhöz képest is tud valami újat mondani média és politika viszonyáról, illetve, és ettől lesz igazán fontos film a Botrány, a munkahelyi zaklatás jelenségét járja körül alaposan.
A Botrányban a női nézőpont dominál: Roach és forgatókönyvírója, a Nagy dobást jegyző Charles Randolph három, a Fox News-nál dolgozó médiamunkás szemszögéből mutatja be azt a toxikus közeget, melyben a férfiak – például a csatorna alapítója ... több»
A pollen bódító ereje – Boldogságvirág Jessica Hausner kiszámíthatatlan arthorrorja olyan, mintha egy Peter Stricklandbe oltott Wes Anderson rendezte volna: az alkotók a merész alapötletet műfaji elemek virtuóz keverésével, valamint szuggesztív, stílusos képi világ megteremtésével viszik vászonra.
A Boldogságvirág első blikkre akár Strickland legutóbbi, In Fabric című horrorjának párdarabja is lehetne: míg a Magyarországon élő brit alkotó egy gyilkos ruhadarabról forgatott giallo-beütésű agymenést, addig az osztrák származású Hausner a címszereplő növény köré építi számtalan plot twisttel tarkított, a nézőt az utolsó pillanatig bizonytalanságban tartó, bizarr horrorját. A sztori főhőse, Alice Woodard (a legutóbbi Cannes-i Filmfes... több»
A filmkritikus szerelme – Seveled Szerencsére idén év végére is befutott egy olyan magyar, nagyközönségnek szánt, mégis igényes és tisztességesen összerakott romkom, ami bátran ajánlható azoknak, akik nem ábrándultak ki teljesen a műfajból a Kölcsönlakás után.
Bár Dobó Kata filmje is jóval több fikát kapott, mint amennyit feltétlenül érdemelt volna – különösen a megjelenése körüli két otromba és kártékony tömegfilmhez, a Pappa Piához és a Valami Amerika 3.-hoz képest volt befogadható film a Kölcsönlakás, mely szimplán butácska és esetlen volt, de legalább csak nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket okozott – a Seveledet teljesen érthetetlenül köpik meg a kritikusok, köztük olyan szakírók is, akik bevallottan nem látták a fi... több»
Politika és szappanopera – Tel-Avivban minden megtörténhet Az elsőfilmes Sameh Zoabi az izraeli–palesztin konfliktusról mesél meta-vígjátékában. A Tel-Avivban minden megtörténhet úgy képes súlyos politikai témákat pedzegetni, hogy közben végig könnyed, szórakoztató és vicces marad.
A történet középpontjában egy fiktív szappanopera, a Lángoló Tel-Aviv áll, melynek stábjában a főszereplő, a pályakezdő és kissé szórakozott palesztin férfi, Salam (Kais Nashif) asszisztensként kezd dolgozni bácsikája közbenjárásával. A katonai ellenőrzőpontokon történő átkelések során megismerkedik egy Assi nevű izraeli katonával (Yaniv Biton), aki politikai nézeteivel átitatott utasításokat kezd adni Salamnak a szappanopera sztoriját illetően: a sorozatban ábrázolt szer... több»
Az osztályharc nehézségei – Élősködők A jövő évi Oscar korábban idegen nyelvűnek hívott, mostanra „nemzetközi” filmre átnevezett kategóriájának egyelőre Bong Joon-ho legújabb, Arany Pálma-nyertes munkája az éllovasa. Az Élősködők virtuóz műfaji játék keretében, frappáns szimbolikát felépítve tapint rá a társadalom legalsó és legfelső rétegei között feszülő kibékíthetetlen ellentétekre.
Története két család, a dúsgazdag Park és a szegénynegyed egyik koszos, félszuterén lakásában tengődő Kim dinasztia antihősei körül bonyolódik. Utóbbiak a jég hátán is megélő simlis bagázs, akik alkalmi munkákból tartják fenn magukat, ám érthető okokból nagyon vonzza őket a gazdagok gondtalan élete. Egy szerencsés véletlen folytán Kimék szép fokoz... több»
Vámpír a rendszerben – Drakulics elvtárs Bodzsár Márk egy kult-kompatibilis szatíra (Isteni műszak) után folytatja az első nagyjátékfilmjével megkezdett utat: a ’90-es évek eleji Magyarország után új filmjének történetét a ’70-es évekbe helyezte, a délszláv háború helyett pedig a kádári puha diktatúra szolgáltatja a társadalmi-politikai hátteret a sztorihoz, melyben ismét nagyot játszik Rába Roland, de Nagy Ervin is kitesz magáért az egyik főszerepben.
A Drakulics elvtárssal Bodzsár emeli a tétet az Isteni műszakhoz képest: a ’70-es évekbe helyezett vámpírsztori mögött vaskos rendszerkritika húzódik meg, ráadásul az ’56-tal kapcsolatos történelmi trauma feldolgozásának kérdése is elő-előbukkan a gazdag vizuális világ és a rétegzett... több»
Lopott identitás - Gemini Man A könnyűzenében is előfordul, hogy egy kivételes tehetségekből álló supergroup alakul, ám a végeredmény valamiért nagyon messze áll attól a minőségtől, melyet az előadók külön-külön képviselnek. A Gemini Mannel is valami ilyesmi a helyzet.
A film ötlete régóta Hollywood irodáiban hánykolódott, míg végül a háromszoros Oscar-nyertes Ang Lee (kétszer kapott szobrot rendezői teljesítményéért – Túl a barátságon és Pi élete –, a Tigris és sárkány pedig az idegen nyelvű filmek között győzedelmeskedett 2001-ben) rendezésében a producerguru Jerry Bruckheimer közreműködésével, Will Smith főszereplésével, a Trónok harcát is jegyző David Benioff, valamint Billy Ray (Phillips kapitány) és Darren Lemke (S... több»
Lehet szebb az élet - Akik maradtak Tóth Barnabás Oscar-nevezett drámája letisztult, akadémikus formanyelven, páratlan érzékenységgel beszél a nagy ívű történelmi traumák utáni továbbélés lehetőségéről.
A Trezor, a Félvilág, a Berni követ, az Árulók, a Foglyok vagy épp a Szabadság, különjárat után az Akik maradtak egy újabb bizonyíték arra, hogy a tévéfilm mint típus immár a hazai viszonyok között sem jelent automatikusan alacsonyabb minőséget a mozivászonra készült alkotásokhoz képest. Tóth Barnabás második egész estése kicsit olyan, mintha az 1945 témáját a Testről és lélekről líraiságával, csendességével és éteri lebegésével házasították volna. Mindkét vonal külön-külön is ritkaság a kortárs magyar filmben, ám az Akik marad... több»
74 Visszatérés Epipóba (2020)
A Visszatérés Epipóba bátran odatehető az új aranykorát élő magyar dokumentumfilm-gyártás jobban sikerült darabjai közé. Oláh Judit személyes traumáinak feloldását tűzte ki célul, az eredmény pedig egy egyszerre személyes és általános érvényű alkotás, mely egy zaklatási ügyet jár körül az érintettek szemszögéből, miközben megmutatja, hogyan kezeltek egy ilyen esetet Magyarországon a szocializmus végnapjaiban, sőt, az elkövető belső világába és ezáltal a manipuláció hatásmechanizmusaiba is betekintést enged. Mi rossz származhat abból, ha évente egy csapat értelmiségi családból származó, különböző életkorú, 6-17 év közötti gyerek az ingerszegény és uniformizált úttörőtáborok mellett egy progre... több»