Bár a főképp sorozatok képében ostromló konkurenciát (The Morning Show, A legharsányabb hang) illetően elég rossz időzítéssel került a mozikba az Austin Powers-trilógia, valamint a Trumbo rendezőjének új filmje, azért Jay Roach az említett sorozatokhoz, vagy épp a nagyszerű Alelnökhöz képest is tud valami újat mondani média és politika viszonyáról, illetve, és ettől lesz igazán fontos film a Botrány, a munkahelyi zaklatás jelenségét járja körül alaposan.
A Botrányban a női nézőpont dominál: Roach és forgatókönyvírója, a Nagy dobást jegyző Charles Randolph három, a Fox News-nál dolgozó médiamunkás szemszögéből mutatja be azt a toxikus közeget, melyben a férfiak – például a csatorna alapítója és egyszemélyes ura, Roger Ailes (John Lithgow) – vágytárgyakként bánhatnak a nőkkel, a zaklatás pedig olyannyira a rendszer alapeleme, hogy minden pályakezdő nő tudja, mit kell tennie az előrelépéshez, ha pedig ezzel nincsenek tisztában, akkor maga a nagyvezér adja a tudtukra egy-egy „elbeszélgetésen.”
A Botrány egyébiránt egy szatíra, gyakran körberöhögi a maradi, pöffeszkedő, idős republikánus fehér férfiakat, nagyjából úgy, ahogyan azt az Alelnök is tette, azonban mindez a szarkasztikus-szatirikus hangnem csak egy szükséges elem az igazi hatáskeltés érdekében. A film legerősebb jelenetei ugyanis azok, amikor Roach megmutatja a zaklatást, valamint annak közvetlen előzményeit és utóhatásait.
Az ezeket a szekvenciákat felvezető szatirikus, csipkelődő hangnem váratlanul teljesen komollyá válik, a néző arcára fagy a mosoly, ahogy a Margot Robbie által alakított Kayla Pospisil (aki egyébként, akárcsak például a Csernobilban Emily Watson karaktere, nem egyetlen valós személyről lett mintázva, inkább az áldozatok szimbóluma ő, ahogyan Ulana Khomyuk az atomkatasztrófa utóhatásait vizsgáló tudósoknak állított emléket) eleget tesz a nagyfőnök kívánalmainak annak érdekében, hogy megmaradjon az állása, és előre léphessen a cégnél.
A ranglétra aljáról induló Kayla mellett két valós karakterre fókuszál még a film: az Ailes, valamint Bill O’Reilly távozását eredményező Botrányt kirobbantó Gretchen Carlsonra (Nicole Kidman), valamint a később hozzá csatlakozó Megyn Kelly-re (Charlize Theron). A három különböző korú nő eltérő formában tapasztalta a Fox News szerkesztőségének szövetébe betokosodott alá-fölérendeltségi viszonyt.
A Botrány ezáltal részletesen kimunkált tablót fest arról, milyen helyzetben vannak az ambiciózus és tehetséges női munkavállalók, nem is feltétlenül csak a Fox News szerkesztőségében, hanem a szórakoztatóipar és a művészet azon területein, ahol a mindennapok részévé vált a hatalommal való visszaélés és a kiszolgáltatott munkavállalók megalázása, testi és lelki kizsákmányolása.
A Botrány az egyébkénti erős pillanatok ellenére azonban nem lesz egy kifejezetten emlékezetes, Oscarra kalibrált film. Bár Roach egyben tudja tartani a többszörösen rétegzett narratívát, mindhárom főszereplő, valamint a Fox News-zal kapcsolatos szál is érdekes tud maradni, a kétórás játékidő a telített szüzsé ellenére mégis sokszor érződik vontatottnak, valamint a lezárás is meglepően csendes, ami nem feltétlenül probléma, ám az addig látottakból inkább egy nagy ívű katarzis látszott kirajzolódni.
A formanyelvi játékosság azonban remekül áll a filmnek: a szereplők gyakran lebontják a negyedik falat, és az olyan gegek is remekül ülnek, mint amikor például a Fox News logója felbukkan a vászon sarkán. A Botrány tehát egy fontos, minőségi filmélmény, mely ugyan nem váltja meg a műfajt, a fajsúlyos, ám jó ízléssel feldogozott téma miatt megéri tenni vele egy próbát. Lesz vitatéma a moziból kijövet, az biztos.
72 Botrány (2019)
Az amerikai FOX New hírcsatorna alapítója és egykori vezetője, Roger Ailes (John Lithgow) hajdani műsorvezetője, Gretchen Carlson (Nicole Kidman) úgy döntött, eljött az ideje,... több»
Szereplők: Charlize Theron, Nicole Kidman, Margot Robbie, John Lithgow, Holland Taylor
