Lulu Wang személyes ihletettségű drámája biztosan szíven találja azokat, akik végigmentek már egy közeli családtag elvesztésével járó gyász stációin.
A búcsú azonban – a súlyos téma ellenére is – egy életigenlő darab, ráadásul jóval többről szól, mint a gyász folyamatának tankönyvszerű ismertetéséről. Bár a történet motorját az Amerikában élő, kínai származású Billi (Awkwafina) és az ő haldokló nagymamája, Nai Nai (Shuzhen Zhao) közötti kapcsolat adja, az apropója pedig az idős asszony utolsó stádiumos daganatos betegsége, Wang továbblép a család nehéz napjainak bemutatásán. A kulcs a kultúrák szembenállása.
Kínában különös szokásjog, hogy a menthetetlennek látszó, előrehaladott állapotú rákbetegek diagnózisát nem közli a család az érintettel, mivel, ahogy ez a filmben is elhangzik, nem szeretnék, hogy a haláltól való félelem megmérgezze a beteg utolsó napjait. Ehelyett bizarr színjátékba bonyolódik az egész família, melynek során úgy búcsúznak el a szeretett rokontól, hogy a beteg nem is tudja a valódi okát annak, hogy valójában miért jelent meg egyszerre mindenki a közvetlen környezetében. Ez történik Billi családjában is: Nai Nai halálhírére a szülőföldön egyesül újra a rokonság, egy kamuesküvő álcája mögé bújva. Nai Nai végig abban a hitben van, hogy legidősebb unokája és az ő japán menyasszonya egybekelnek, miközben a család azon fáradozik, hogy szebbé tegyék a mama utolsó napjait és méltóképp elbúcsúzhassanak tőle, a tudta nélkül.
A búcsú ritkán látott méltósággal beszél elmúlásról, gyászról, valamint a kultúrák közötti különbségekről. Wang családjában szintén megtörtént a filmben ábrázolt eset, a személyes érintettség pedig áthatja a végeredményt, sőt, abban is segít, hogy megmentse a jeleneteket a pátosztól, a giccstől és a túlzott szenvelgéstől. A rendező biztos kézzel vezeti a sztorit, a remekül megírt forgatókönyvnek hála tíz perc alatt, azaz lényegében Billi és Nai Nai hétköznapi telefonbeszélgetéseit hallgatva teljes képet kapunk a karakterek közötti szoros kapcsolatról, melynek hála a bonyodalom, azaz Nai Nai betegsége és annak eltitkolása megrázó, könnyfakasztó jelenetekbe torkollik. Wang a zenét is remekül állítja az érzelmi hatáskeltés szolgálatába, a drámai szekvenciák során jó ütemezéssel erősödnek fel a magasztos szólamok.
A fajsúlyos téma és a cselekményt sokszor eluraló drámai hangvétel mellett A búcsú mer és tud szórakoztató lenni, sőt, vicces jelenetek is bőven akadnak, melyek a megfelelő pillanatokban könnyítik a film befogadását. A család minden tagja szerethető, az egyik ebéd során lerészegedő apukától kezdve a suta szerelmespáron át Nai Nai gondoskodó testvéréig mindegyikük komplex, jól megírt figura, akik a helyzet- és jellemkomikum mellett a drámai jeleneteket is elviszik a hátukon. Közülük is kiemelkedik a főszerepet játszó Awkwafina és a Nai Nait alakító Shuzhen Zhao: ők ketten könnyfakasztó hitelességgel jelenítik meg a nagyszülő-unoka köteléket, olyan apró gesztusokkal és alig észrevehető mozgásokkal dolgoznak, melyek mindazok számára ismerősek lehetnek, akik szoros kapcsolatot ápolnak nagyszüleikkel.
Billi személyes dilemmája is átélhető: a jórészt az Egyesült Államokban nevelkedett fiatal lány nem igazán tud mit kezdeni a kínai hagyományokkal, nehézkesen beszéli a mandarin nyelvet, és a saját családjában is kívülállónak érzi magát. A történet tétje így nemcsak az, hogy Billi hogyan birkózik meg a gyásszal, hanem az is, hogy vajon tud-e egyesülni ez a darabokra hullott család. Wang remekül mozgatja a szálakat, mintha mi is a családi ebédeken ülnénk és a leghétköznapibb párbeszédeket hallgatnánk.
A kisrealista tálalás és a hétköznapiság ellenére A búcsú technikai oldalról is figyelemre méltó. A már említett, ízléses filmzene mellett Anna Franquesa Solano operatőr hosszú beállításai, a sok svenkkel és lekövetéssel megtámogatott kameramozgások, valamint a különös, fakó színvilág sokat hozzátesznek a hangulathoz. Lulu Wang egy igazi életigenlő, szerethető filmet készített, melyen sokat lehet nevetni és sírni, ráadásul ezek az érzelmi hatásmechanizmusok nem egymás kárára működnek. A búcsú egy pazar, sodró erejű, bensőséges hangvételű dramedy, mely a rendező személyes sztoriján keresztül ás az emberi lélek mélyére.
76 A búcsú (2019)
A kínai származású Billi New Yorkban töltötte gyermekkora nagy részét, ezért sokkal erősebben kötődik Amerikához, mint a továbbra is a kínai szokások szerint élő szülei. A... több»
