A könnyűzenében is előfordul, hogy egy kivételes tehetségekből álló supergroup alakul, ám a végeredmény valamiért nagyon messze áll attól a minőségtől, melyet az előadók külön-külön képviselnek. A Gemini Mannel is valami ilyesmi a helyzet.
A film ötlete régóta Hollywood irodáiban hánykolódott, míg végül a háromszoros Oscar-nyertes Ang Lee (kétszer kapott szobrot rendezői teljesítményéért – Túl a barátságon és Pi élete –, a Tigris és sárkány pedig az idegen nyelvű filmek között győzedelmeskedett 2001-ben) rendezésében a producerguru Jerry Bruckheimer közreműködésével, Will Smith főszereplésével, a Trónok harcát is jegyző David Benioff, valamint Billy Ray (Phillips kapitány) és Darren Lemke (Shazam!) forgatókönyvéből el nem készült. Az alkotók technikai forradalomként tekintenek a filmre, ugyanis amellett, hogy a Billy Lynn hosszú, félidei sétája után (ami hatalmasat bukott világszerte) a Gemini Mant is 120 fps-szel és IMAX-kamerákkal rögzítették, a Smith által alakított Henry Brogan fiatalított klónját teljes egészében digitálisan hozták létre, így elvileg a Gemini Man az első film, melyben a játékidő szinte egésze alatt használják a számítógépekkel létrehozott arcot, tehát nemcsak 1-1 jelenet erejéig jelenik meg ez a technika, ahogy azt korábban a Halálos iramban 7-ben vagy a Star Wars 8-ban láthattuk. Ugyan a Junior nevű hasonmást is Will Smith játszotta a forgatáson, ám ő lényegében csak a "váz" volt a karakterhez, az arcára applikált szenzorok és a fejére erősített kamera segítségével egy vfx-csapat hozta létre a Kaliforniába jöttem verziójú fiatal Smith-t. Ez egyébként teljesen élethű, technikailag valóban megsüvegelendő teljesítmény, azonban lehet, hogy jobban jártunk volna, ha valamelyik szoftvercég techdemo formájában kísérletezik ezzel, mivel a Gemini Mant gyötrelmes élmény végignézni.
Kezdjük ott, hogy a 3D+ HFR (azaz a magas fps-számmal történő rögzítés és vetítés) technológiának köszönhetően a hiperrealisztikus vizuális tálalás egyszerűen elidegeníti a nézőt. A néhány akciójelenet egyes momentumai ugyan tényleg jól néznek ki, ám a legtöbb esetben, amikor például nem lassítva látunk egy robbanást, vagy éppen csak két szereplő beszélget, olyan, mintha egy tíz évvel ezelőtti, gagyi videojáték-gameplay-t néznénk. Hiába látunk tökéletes képet, az emberi agy egyszerűen hozzá van szokva a tökéletlenséghez, így paradox módon a dinamikus mozgások és a makulátlan képminőség gátolják a beleélést. Ez a technika egyébként jól működött volna akkor, ha a történetet valamilyen alternatív jövőbe vagy valóságba helyezik, esetleg az egészet zöld háttér előtt forgatják, ám az alkotók a fél világot, köztük Magyarországot is bejárták, végig valós helyszíneken vették fel a jeleneteket, így különösen kiábrándító a látvány.
A technikai melléfogásokat még meg is lehetne bocsátani a Gemini Mannek (bár egyre inkább érthetetlen, hogy Ang Lee miért ragaszkodik a 120 fps-es rögzítéshez), ha a történet képes lenne bármi újat mondani az ezerszer látott klónsztorikhoz képest. Egyrészt maga a cselekmény papírvékony: Henry Brogan profi bérgyilkos, aki egy épphogy sikeres küldetést követően úgy dönt, visszavonul. Ám legutóbbi célpontjáról kiderül, nem az volt, akinek megbízói mondták, így aztán a gonosz bérgyilkosvezér, Janet Lassiter (Linda Emond) és az indokolatlanul romlott erkölcsű, szúrós nézésű Clay Verris (a kétdimenziós B-filmes gonosz szerepében hihetetlenül semmilyen Clive Owen) megpróbálják eltenni láb alól Brogant, mielőtt az rájönne a háttérben húzódó összeesküvésekre. Így aztán, mivel a világ legjobb bérgyilkosát nem akárki tudja ám kiiktatni, Brogan klónját állítják rá a melóra, hogy aztán kontinenseken átívelő fantáziátlan beszélgetések és változó színvonalú akciójelenetek során, kiszámítható és ostoba plot twisteken át kiderítsék, mik lehetnek a szupergonosz Verris tervei.
A bődületes klisékből építkező sztori és az alkotók felesleges komolykodása miatt a Gemini Man gyakran önmaga paródiájába fordul, de annyira, hogy sok jelenetnél Will Sasso klasszikus Schwarzenegger-paródiája, a Stolen Identity 3 jutott eszembe, amely évekkel ezelőtt kikezdte a hasonszőrű sztorikat. A film egyszerűen semmit nem tud átadni a Broganre nehezedő egzisztenciális krízisből, sem pedig a „saját klónommal találkozom” morális problematikát illetően nem képes nemhogy újat, de még csak érvényeset sem közölni. Még ezzel sem lenne probléma, ám sajnos a Gemini Man azt a ziccert is kihagyja, hogy legalább egy virtuóz, kikacsintásokkal teli paródiaként működjön, mivel az alkotók halálosan komolyan veszik azt a sztorit, ami már a ’80-as évek B-filmjeiben is ciki lett volna.
A film egyetlen pozitívuma a maratoni motoros üldözés néhány ügyesen megkomponált hosszú beállítása mellett Will Smith alakítása, aki a maximumot hozza ki a kétdimenziós karakterekből, ráadásul sokat játszik a hangszínével is (emiatt érdemes eredeti nyelvű kópiával nézni a filmet, bár a szinkron is meglepően korrekt munka – igen, kétszer is megnéztem ezt a filmet…), hogy minél inkább hihető legyen, hogy épp fiatalkori önmagával viaskodik. Mellette talán Mary Elizabeth Winstead tud valamennyire megvillanni a szolid, szerethető ügynöklány szerepében, de a papírmasé karakterek alapvetően elvágják a komolyabb színészi teljesítmények lehetőségét. A Gemini Man tehát egy szinte minden tekintetben fáradt, a technikai teljesítmény ellenére is korszerűtlen és sótlan sci-fi, melyből könnyen lehetett volna egy eszement pastiche is a ’80-as és ’90-es évek klónfilmjeinek elemeit túlhajtva, ám ehelyett egy felszínes, buta és alapvetően ötlettelen, nagyszabású kudarcként vonul be a filmtörténetbe. Nem lepődnék meg, ha a HFR 3D+ technikával ezután jó darabig nem merne senki kísérletezni…
61 Gemini Man (2019)
akció | dráma | sci-fi | thriller
Az Ang Lee rendezésében készült akcióthriller főszereplője, Henry Brogan (Will SMith) nincs könnyű helyzetben, ugyanis egy titokzatos férfi folyton a nyomában van, mi több, a... több»
Szereplők: Will Smith, Clive Owen, Mary Elizabeth Winstead, Björn Freiberg, Benedict Wong
