Bodzsár Márk egy kult-kompatibilis szatíra (Isteni műszak) után folytatja az első nagyjátékfilmjével megkezdett utat: a ’90-es évek eleji Magyarország után új filmjének történetét a ’70-es évekbe helyezte, a délszláv háború helyett pedig a kádári puha diktatúra szolgáltatja a társadalmi-politikai hátteret a sztorihoz, melyben ismét nagyot játszik , de Nagy Ervin is kitesz magáért az egyik főszerepben.
A Drakulics elvtárssal Bodzsár emeli a tétet az Isteni műszakhoz képest: a ’70-es évekbe helyezett vámpírsztori mögött vaskos rendszerkritika húzódik meg, ráadásul az ’56-tal kapcsolatos történelmi trauma feldolgozásának kérdése is elő-előbukkan a gazdag vizuális világ és a rétegzett narratíva mögül. Bodzsár minden alkalmat megragad arra, hogy couleur locale motívumok tucatjait építse be a díszletbe a tekerős diódarálótól a Traubisodán át a fokhagymás lángosig, így aztán a Drakulics elvtárs minden jelenete ironikus nosztalgiával közelít a korszakhoz. Az Isteni műszakra jellemző fekete humor szerencsére itt is jelen van, sőt, a rendszer karikírozás miatt kifinomultabb lett, ám a trágárság és a helyzetkomikum sem hiányzik.
Utóbbi két humorforrást főként Nagy Ervin karaktere szolgáltatja: Kun elvtárs kövérkés titkosszolgálatos, aki rutinszerű kapcsolatban él Máriával (Walters Lili). Kun hithű kommunista, így aztán boldogan veti bele magát új küldetésébe, melynek során a titokzatos Fábián elvtárs (Nagy Zsolt) után kell nyomoznia párjával karöltve. A Vietnamot és Amerikát is megjárt Fábián a kádári állam, valamint az egész Szovjetunió számára is fontos lehet, így a titkosszolgálatnak haladnia kell a beszervezéssel. Az akció közben azonban Mária egyre inkább a macsó, Ford Mustanggal közlekedő Fábián rabjává válik, így a cselekmény mozgatórugója ez a különös szerelmi háromszög lesz, miközben Kádár János (), valamint a titkosszolgálat vezetője, Esvégh elvtárs (Thuróczy Szabolcs) is mind a hazájába visszatért vámpír kézre kerítésén dolgoznak.
A Drakulics elvtárs tehát meglehetősen telített mű, hiszen a több szálon futó történet mellett a vígjátéki helyzet- és jellemkomikum, a rendszerkritika, valamint néhány horrorutalás is jelen van benne, miközben a képi ötletekkel és a korszakra jellemző motívumokkal sem spóroltak az alkotók. És bár a film a közepén kissé leül, valamint a végére sem épül fel nagyívű katarzis, mégis végig le tud kötni, a színvonal egyenletesen magasan van, néhány jelenet (például a legelső véradás a PTSD-s vietnami veteránnal, Borbély Alexandra héliumos lufis frizurájával és Bödőcs Tibor cameójával fűszerezve) pedig egyenesen kiemelkedő.
Külön említést érdemel a film technikai oldala, amely nemzetközi színvonalat képvisel. A díszletek és a jelmezek egyszerre korhűek, harsányak és ízlésesek, Ágh Márton látványtervező kiválóan ráérzett a ’70-es évek Magyarországának hangulatára, a neonreklámok ugyanolyan szépek és hitelesek, mint az eseményeket az ablakukból leskelődve végigkommentáló, leskelődő szomszédok lakásbelsője vagy a szocialista termelőüzemek. Reich Dániel operatőr pedig gyönyörű snitteket komponál, különösen a közelik szépek – sok is van belőlük – de még néhány ügyesen megkoreografált hosszú beállításra is futotta. Az izgalmas vizuális atmoszférát hatékonyan szolgálja ki a Keresztes Gábor által szerzett ütős filmzene, mely egyfelől megidézi a ’70-es évek stílusát, másrészt pedig a zsánerelemekkel is ügyesen operál, legyen szó kísérteties horrorról vagy könnyedebb vígjátékról.
A történet egyébiránt Mária emancipálódásáról is szól: a tahó Kun mellett kisszerű rutinokon alapuló párkapcsolatban senyvedő lány a sztori végére erőssé, függetlenné válik. Kár, hogy ez a vonulat a sok egyéb történetelem mellett nem kap elegendő hangsúlyt, így aztán a Drakulics elvtárs egyes pontokon elveszti a fókuszt, azonban a kutyabolond Esvégh-et alakító Thuróczy Szabolcs, vagy a Kádár János tolmácsának szerepében megvillanó Balsai Móni miatt a sztorihoz sokszor szervesen nem kötődő epizódok is élvezetesek.
Nem hibátlan tehát Bodzsár Márk második egész estése, azonban az aprólékosan kidolgozott képi világ, a technikai színvonal, a nemzettraumák tematizálásának szándéka, valamint a legkisebb szerepekben is nagyszerű színészi játék mellett eltörpülnek a narratíva egyenetlenségei és a néha meg-megbicsakló ritmus. A Drakulics elvtárs egy szórakoztató, mozgalmas és nosztalgikus utazás, mely bátran odatehető az Isteni műszak mellé.
72 Drakulics elvtárs (2018)
A Kádár-korszak fénykorában hazatér a kubai forradalomban edződött Fábián elvtárs (Nagy Zsolt). Nagyszerű ötlettel áll elő, hozzálát a rendszerezett véradás... több»
Szereplők: Nagy Ervin, Balsai Mónika, Trill Zsolt, Borbély Alexandra, Thuróczy Szabolcs
