Lehet szebb az élet - Akik maradtak

Tóth Barnabás Oscar-nevezett drámája letisztult, akadémikus formanyelven, páratlan érzékenységgel beszél a nagy ívű történelmi traumák utáni továbbélés lehetőségéről.

A Trezor, a Félvilág, a Berni követ, az Árulók, a Foglyok vagy épp a Szabadság, különjárat után az Akik maradtak egy újabb bizonyíték arra, hogy a tévéfilm mint típus immár a hazai viszonyok között sem jelent automatikusan alacsonyabb minőséget a mozivászonra készült alkotásokhoz képest. Tóth Barnabás második egész estése kicsit olyan, mintha az 1945 témáját a Testről és lélekről líraiságával, csendességével és éteri lebegésével házasították volna. Mindkét vonal külön-külön is ritkaság a kortárs magyar filmben, ám az Akik maradtak egyébkénti akadémikus stílusa ellenére is frissnek hat. Egyfelől úgy foglalkozik egy történelmi trauma, jelen esetben a Holokauszt utóhatásával, hogy nem a koncentrációs táborok áldozatait látjuk, hanem azokat, akik valahogyan megmenekültek a deportálástól. Ilyenformán az alapfelállás emlékeztethet az 1945-re, ám amíg Török Ferenc a közvetlenül a háború után lappangó feszültség felfejtésére, illetve egy falusi közösség bűntudatának ábrázolására törekedett, addig Tóth Barnabás a történet két főszereplőjén keresztül hozza felszínre a kimondatlan fájdalmakat és traumákat.

Lehet szebb az élet - Akik maradtak

Körner Aladár (Hajduk Károly) és Wiener Klára (Szőke Abigél) sorsa azért fonódik össze, mert mindketten elvesztették családjukat a Holokauszt alatt. A film így arra koncentrál, ahogyan ez a két különböző életkorú, és jellemüket tekintve egymás szöges ellentéteinek tekinthető karakter egymásra talál a mélyen megbúvó gyász, a realitást nélkülöző reménykedés (hazatérnek-e szeretteik valaha?), valamint a saját családjuk iránt érzett hiány által. Tóth és írótársa, Muhi Klára leheletfinom megoldásokkal képesek egy-egy elejtett félmondatban is komplex érzéseket, gyászt, dühöt, tehetetlenséget átadni, a remekül megírt forgatókönyv tökéletesen érzékelteti, mekkora küzdelem zajlik egy ilyen traumát átélt ember lelkében: teljesen hétköznapi beszélgetések fordulnak át egyetlen pillanat alatt a család elvesztése miatti kifakadásba, de a látszólag ártalmatlan mondatok végén is bármikor megbújhat egy-egy szó, ami pontos képet fest a szereplők aktuális lelkiállapotáról.

Az Akik maradtak tehát Aladár és Klára egymásra találásának története, kettejük kapcsolata pedig mikroszinten megmutatja azt, ahogyan egy történelmi trauma képes megtörni egy teljes népcsoportot. Így aztán óriási teher nehezedett a két főszereplőre, hiszen, ha a köztük kibontakozó bonyolult kapcsolat bármelyik ponton is megbicsaklik, hiteltelenné vagy hamissá válik, a film lényege vész el. Itt jön képbe a magyar filmben legutóbb a Testről és lélekről-ben tapasztalt érzékenység, a visszafogott, letisztult, költői filmnyelv, illetve az, ahogyan mindkét főszereplő tökéletesen ráérzett a rendezői koncepció logikájára. Az Akik maradtak alapvetően a hiány filmje, Tóth azt a folyamatot vezeti végig a két főszereplő történetében, ahogyan ebből a látszólag feloldhatatlan hiányból megnyugvás lesz, mivel a hősök szép lassan visszacsempészik a boldogságot a másik életébe. Így aztán nagy gesztusok, pozőrködés, giccs és pátosz helyett egy nagyon finoman felrajzolt narratív ív húzódik meg a háttérben, sokat időzünk mindennapos párbeszédeken és cselekvéseken, hiszen a kérdés épp az, vajon helyre tud-e állni a hétköznapok rendje valaha. Szőke Abigél és Hajduk Károly pedig tökéletes párost alkotnak. Egyikük játéka sem hivalkodó, visszafogottan, meglepő bölcsességgel játszanak, közös jeleneteikben az emberi kapcsolatok számtalan formáját megjelenítik, így hitelesen festik le egy ilyen kötelék különlegességét, adott esetben furcsaságát.

Az Akik maradtak tehát egy visszafogott, érzékeny szerzői film, mely épp líraisága és különös lebegése okán nem lesz velőtrázóan katartikus mű. Ehelyett egyes képei még napokkal a megtekintés után is be-beugranak, illetve az említett félmondatok is sokáig csenghetnek a néző fülében. Tóth Barnabás egy a szó legnemesebb értelmében szép filmet készített, melynek bátran lehet drukkolni legalább az Oscar-shortlisthez. Erre minden esélye meg is van, de a hangos fesztiválsikerek okán még a jelölés sem kizárt. Ez a film maradéktalanul megérdemelné.

94 Akik maradtak  (2019)

dráma

A második világháború utáni zavaros időszakban játszódó dráma egy fiatal lány és egy egyedülálló nőgyógyász közt kibontakozó kapcsolatról szól. A fővárosban élő... több»