Jessica Hausner kiszámíthatatlan arthorrorja olyan, mintha egy Peter Stricklandbe oltott Wes Anderson rendezte volna: az alkotók a merész alapötletet műfaji elemek virtuóz keverésével, valamint szuggesztív, stílusos képi világ megteremtésével viszik vászonra.
A Boldogságvirág első blikkre akár Strickland legutóbbi, In Fabric című horrorjának párdarabja is lehetne: míg a Magyarországon élő brit alkotó egy gyilkos ruhadarabról forgatott giallo-beütésű agymenést, addig az osztrák származású Hausner a címszereplő növény köré építi számtalan plot twisttel tarkított, a nézőt az utolsó pillanatig bizonytalanságban tartó, bizarr horrorját. A sztori főhőse, Alice Woodard (a legutóbbi Cannes-i Filmfesztiválon a legjobb színésznő díjával kitüntetett Emily Beecham) növénynemesítőként dolgozik egy laboratóriumban, legújabb projektje pedig egy genetikai módosításokkal létrehozott, steril, azaz szaporodásra képtelen növény, amit fia után A boldogságvirág-nak nevez el. A csodaszép cserepes virág gazdája törődését olyan pollenek kibocsátásával hálálja meg, melyek oxitocint tartalmaznak, a tulajdonos jutalma így egy instant boldogságfröccs lesz. Ám amikor a gyermekét egyedül nevelő nő hazavisz egy növénykét Joe nevű fiának (Kit Connor), furcsa események láncolata indul el laboratóriumon belül és kívül is.
Hausner filmje egy hipnotikus trip, melynél egy pillanatig sem lehetünk biztosak abban, hogy amit látunk, az a főhős tévképzete, egy kiválóan felépített átverés, vagy épp ellenkezőleg, az Alice nézőpontjából követett események teljesen valóságosak. Ezzel együtt az is szinte végig rejtély marad, hogy az egyre zavarodottabbá váló növénynemesítőt vajon szintén nem A boldogságvirág pollenjei befolyásolják-e, már ha egyáltalán tényleg képes bármi ilyesmire a növény. Hausner és írótársa, Géraldine Bajard okosan adagolja a rejtélyt, a hangsúlyosan előtérbe tolakodó, giallókat idéző szuggesztív és felkavaró zenék, a remek hangkeverés és az aprólékosan kidolgozott dizájn, valamint díszletek pedig azonnal beszippantják a nézőt. A furcsa virág egyébként tényleg borzongató, holott természetéből fakadóan nemigen képes semmi olyanra, amit egy tipikus horror antagonistától elvárnánk – még Strickland boszorkánybűbájjal megbuherált estélyi ruhája is aktívabb gonosz, mint A boldogságvirág, mégis végig a bőrünkön érezzük a növény fenyegető jelenlétét, ilyenformán Hausner Cronenberg biohorrorjait is frappánsan idézi meg.
A film egyébként két fő témát boncolgat párhuzamosan: az anya-fia kapcsolat dinamikájának átalakulását, valamint a növények genetikai módosításának morális problémáját. Előbbi vonalon nemcsak a filmben végig brillírozó Emily Beecham, de a fiát játszó Kit Connor is remekül játszik, Hausner pedig úgy érzékelteti kapcsolatuk bonyolultságát, hogy közben szinte alig látunk belőle valamit: a színészek apró gesztusai építik fel a vélhetően sérelmekkel és múltbéli traumákkal telített anya-fia konfliktust. A növényi génmódosításról szóló alkotói állásfoglalás is szépen belesimul a filmbe, a rendező nem okoskodik és nem tolja előtérbe a téziseit, mégis több jelenetben felmerül a kérdés, hogy A boldogságvirág valójában a természet rendjébe történő mesterséges beavatkozásra, az Istent játszó ember (lásd még: Jurassic Park) ténykedésének hatására „vadul el” és alakít ki védekező mechanizmusokat, melyek a felborult rend helyreállítására irányulnak.
A A boldogságvirág így jóval több egy szimpla műfaj- és stílusgyakorlatnál: egy okosan felépített, izgalmas képi és narratív megoldásokkal tarkított arthorror-egzisztencialista dráma hibrid, olyan film, amihez foghatóhoz ritkán lehet szerencsénk. Hausner fajsúlyos és aktuális kérdéseket boncolgat rendkívül élvezetes formában, miközben filmje felér egy tudatmódosítással.
67 A boldogságvirág (2019)
dráma | horror | misztikus | sci-fi
Alice-nak és csapatának sikerül kifejlesztenie egy új növényt, melynek különlegessége, hogy ideális körülmények közt boldogsággal árasztja el a környezetét. Ehhez nem kell... több»
Szereplők: Ben Whishaw, Emily Beecham, Kerry Fox, Lindsay Duncan, Phénix Brossard
