2016.11.13 10:58 ArpiHajdu és Réci Olvasottság: <100x
3

Ritka alkalmak egyike, hogy magyar filmek miatt egy évben kétszer is elmenjek moziba (ilyen szerintem még egyszer sem fordult elő, mióta moziba járok), s azt kell mondjam, hogy a Saul fia mellett A martfűi rém is nagyon is megér minden egyes ráköltött forintot!


Szerintem nagyon rendben van Sopsits Árpád-filmje, minden megvan benne, ami egy jó pszicho-thrillerhez kell. Külön jó megoldásnak tartom, hogy a gyilkos kilétére nem a film utolsó képkockájáig kell várni, hanem még az első harmadában ismert lesz a nézőnek, ami természetesen nem ok nélkül történt, hiszen a végkifejlet szempontjából rendkívül fontos lesz. Tetszettek a folyamatos történelmi utalások, de ami a legjobb volt szerintem az a briliáns környezetábrázolás: elnézve ezeket a vidéki vasútmegállókat és a helyenként igencsak lepusztult épületeket és gyárakat folyamatosan az volt az érzésem, hogy kis hazánkban évtizedek óta nem változik semmi, ezek a helyek nagyjából hasonlóan néznek ki ma is. Ami a színészeket illeti, nemcsak a főbb szereplők, hanem a mellékszereplők is jól játszottak, a karaktereknek mélységet tudtak adni, s ilyesmit öröm nézni egy magyar filmben. Egy ilyen műfajban minden apró részletnek jelentősége van, s ezt is ügyesen használták ki a film készítői (csak három kulcsszó: tű, légzés, járás). Amit még ki tudok emelni, hogy a dramaturgiai fordulatok is jól lettek időzítve: amikor kezdett kicsit ellaposodni a történet, mindig akkor jött egy nem várt fordulat, vagy felpörögtek az események. A vége is frappánsan lett megoldva, ahogy a három férfi főszereplő megéli (avagy megszenvedi) a történet következményeit. Bognárt fölakasztják, Rétit kiengedik a börtönből, a fiatal kis rendőr pedig jól megkapja a magáét, amiért minden áron igazságot akart szolgáltatni. A vége főcím alatt futó zene (vagy inkább csak lüktető dallam) pedig egészen hátborzongató. Kicsit a Terror házában érezhető feeling jutott róla eszembe. Összességében egy jól sikerült film lett A martfűi rém, s a film végén egy következő gondolatom támadt: lehetséges, hogy napjainkban egy jó magyar film elkészítéséhez, csak a történelmünk rejtett, vagy kevésbé ismert területeiről kellene ihletet meríteni?

horror | krimi | thriller

A martfűi rém, azaz Kovács Péter egy sorozatgyilkos volt, akinek '57 és '67 között hét (vagy vélhetően még több) nő esett áldozatául. A rém kéjtől vezérelve gyilkolt,... több»

3