Egyáltalán nem lepődök meg – visszaolvasva a véleményeket -, hogy a közönséget megosztja a film. Nem mindennapi alkotásról van szó, amelynek egyes részeit igen nehéz befogadni. A magam részéről én szenzációsnak tartom, amire igenis megérte várni.
Kezdjük rögtön az álombeli, szarvasos jelenetekkel. Hát ezek valami gyönyörűek! Nemcsak az állatok, az elkapott pillanatok, hanem a csodálatosan megkomponált jelenetsorok, amelyek tökéletesen adják vissza a férfi-női kapcsolat törékenységét. Már-már közelít a giccshez, de mégis annyira ki van minden egyes pillanata találva, hogy nem lehet nem szeretni. Ezzel szemben a valóság képeiben megkapjuk a kőkemény igazságot. Szereplőink ugyanis egy vágóhídon dolgoznak (ez is milyen remekül van kiválasztva, hiszen egészen nyugodtan dolgozhatnának egy irodában is, de nem…), ahol bizony kendőzetlenül mutatja meg a film a lehulló állatfejeket, a vérrel teli termeket és a húscafatokat. E mellett azonban egészen hihetetlen, de a szarvasos képek csodájából még a vágóhídra is jut egy kevés a sorsukra váró szarvasmarhák szeméből ugyanis minden kiolvasható. Maradva még a helyszínen egy kicsit: itt a kantin, ahol szós szerint minden fontos dolog eldől, megint csak egészen hihetetlen, hogy mi minden történhet egy tál sóskafőzelék felett.
A szereplők: Borbély Alexandra díja egyáltalán nem túlzás. Alakítása majdhogynem tökéletes. A karaktere az első pillanatban elképesztően ellenszenves volt, aztán elég volt az első jelenet (nevezetesen mikor a só-, és borsszóróval eljátssza a férfival való megismerkedését), amikor megmutatkozik az a gyermeteg világ, amelyben él, s rögtön a szívembe zártam. Kezdetben azt hittem, hogy Mária Asperger-szindrómás, aztán szépen lassan kiderült, hogy inkább autizmusról van szó. A lelki világa egy gyermek szintjén ragadt, ezt didaktikusan ki is mondja a film, hiszen még mindig a gyermekpszichológusához jár. Úgy fedezi fel az érzéseit, a vágyait, a testét, akár egy tinédzser, s ez hihetetlenül szerethetővé teszi őt, s számos olyan jelenetsort eredményez, amikor olyan mosolyra húzódott a szám, mintha egy kedves kis cicáról láttam volna egy videót (pl. szerelmes zene keresése, plüss állatkához való hozzábújás…). Aztán persze a vége felé azzal a bizonyos kádas jelenettel megint megkapjuk az eddigiek szöges ellentétét. Borbély játéka mellé remekül passzol az Endrét alakító Morcsányi Géza is, aki bár nem színész, mégsem lehet véletlen, hogy Enyedi Ildikó éppen őrá osztotta a férfi főszerepet. „Játékával” sikerült egy olyan megszeppent férfit visszatükröznie, akinek az emberi kapcsolatok területén nincs szerencséje, s ahogy ő és Mária egymásra találnak a maguk kissé fura módján, az egyszerre lesz cuki (a jó értelemben) és emberi. A végén persze egy apró gyomrost még majdnem bevitt nekünk a rendező a fürdőszobai jelenettel, s bár nem az történt, amire talán számítani lehetett, mégsem érzem elcsépeltnek a film lezárását. A két főszereplő tehát a hátán viszik a filmet, s még külön jó, hogy a különleges szerelmi történet és a helyenként naturalisztikus képsorok mellett a humort sem mellőzi, méghozzá igen változatos formában.
Berlinale fődíj ide vagy oda, a Testről és Lélekről önnön jogán is egy nagyszerű film, amelyre újfent büszkék lehetünk, tovább gyarapítva az utóbbi idők jól sikerült magyar filmjeinek listáját.
76 Testről és Lélekről (2017)
dráma | fantasy | misztikus | romantikus
Mi lenne, ha egy nap találkoznál valakivel, aki éjjelente ugyanazt álmodja, mint te? Vagy pontosabban: kiderülne, hogy már régóta ugyanabban a világban találkoztok éjszakánként.... több»
Szereplők: Nagy Ervin, Tenki Réka, Borbély Alexandra, Schneider Zoltán, Bata Éva
