Az ember elkezd egy sorozatot, és már az első néhány résznél rájön, hogy csapdába került. Az operatőri munka, díszlet, jelmez csodálatos, pont a sorozat zenei dramaturgiája az, amire azt gondoljuk, hogy nem logikus, kilóg... Aztán ahogy a cselekmény szövésének íve tisztul, rájössz, hogy olyan, mint a film. Furcsa, logikátlan sorstörténetek. Egy-egy csattanó még csak előzmény... Aztán egyre kellemetlenebbül érzed magad, hogy már napközben is erre gondolsz, utánaolvasol a korszaknak a neten... Nyomasztó függőség, mint a látványos, virágzó folyondár, ami jól mutat, de körbenő és nem tudsz mozdulni tovább. A "boldog békeidők" is ölnek, a háború is túlélhető - abszurd, mint az egész XX. századi történelem.
Az ember elkezd egy sorozatot, és már az első néhány résznél rájön, hogy csapdába került. Az operatőri munka, díszlet, jelmez csodálatos, pont a sorozat zenei dramaturgiája az, amire azt gondoljuk, hogy nem logikus, kilóg... Aztán ahogy a cselekmény szövésének íve tisztul, rájössz, hogy olyan, mint a film. Furcsa, logikátlan sorstörténetek. Egy-egy csattanó még csak előzmény... Aztán egyre kellemetlenebbül érzed magad, hogy már napközben is erre gondolsz, utánaolvasol a korszaknak a neten... Nyomasztó függőség, mint a látványos, virágzó folyondár, ami jól mutat, de körbenő és nem tudsz mozdulni tovább. A "boldog békeidők" is ölnek, a háború is túlélhető - abszurd, mint az egész XX. századi történelem.