Ez most már alap probléma manapság, hogy ha a kritikusok többsége imádja, akkor mi, halandó nézők lehúzzuk. Én igyekszem mindkét oldalt megérteni, viszont utóbbiak csalódottsága megint az előzetes elferdítése miatt történhetett. Ahogy a magyar plakátoknak és a címnek is tükröznie kell a film jellemzőit, úgy az előzetes is megtehetné ugyanezt. Így viszont nem feltétlenül a célközönség ült be a premier napokon a terembe... Köztük én is így jártam. Munka után néztem meg, és értettem a film mondanivalóját, teljesen átjöttek az értékelni valói, mégis teljesen másra számítottam. (Mondjuk azt, hogy csalódtam?)
A nyitánya óriási látványt nyújt, és ez a fajta minőség kitart a film első feléig. Majd ,"be kell érni" Brad Pitt egyszemélyes drámájával, amit a színész maximálisan kihoz magából. Viszont ez óriási visszalépés a film tempóját illetően, és egyes nézők szerint unalomba fulladhat, mert egy lelki dráma, illetve belső vívódás kapta meg a központi szerepet bármiféle cselekmény helyett.
Ennek tudatában kell eldönteni, megéri-e nagyvásznon nézni. Rengeteg magasztos kritika terjeng a filmről, köztük az év sci-fijének titulálják. Ezt túlzásnak tartom. Közelebb van a művészi vonalhoz, mint egy tartalmas sci-fihez. Aki a Hold vagy a Gravitáció című filmeket unalmasnak tartotta, annak nagyon nem ajánlom az Ad Astra - Út a csillagokbant, hisz itt is egy nagy hollywoodi színész vívódik, magát narrálva az űrben.
Nincs egy akciódús cselekménye, mint ahogy azt az előzetes sugallta, így persze, hogy csalódott véleményeket olvashatunk.
