Nemes Jeles László kétség kívül nincs egyszerű helyzetben. A Saul fia elnyerte az Oscar-díjat…innenstől kezdve nincs megállás, akármilyen filmet is készít a rendező, nyúljon akármilyen témához…mindig a Saulhoz fogják hasonlítani a végeredményt. Talán még maga Nemes Jeles sem tudott teljesen eltávolodni előző sikerfilmjétől, hiszen ha így, ha úgy, de a Napszálltával csinált egy újabb Saul fiát, amelynek semmi köze a holokauszthoz, még csak nem is egy zsidó férfi a főszereplője, mégsem újítja meg az Oscar-díjas filmrendező munkásságát. Vagy talán ezt a megközelítést tekinthetjük rendezői védjegynek is? Ezt még korai lenne megállapítani.
Ami a Saulban újdonságnak számított: ez az egészen különleges elbeszélői nézőpont, a kamerakezelés, amellyel a néző szinte egyesül a főszereplővel, csak azt látjuk, amit ő is, sokszor a háta mögül vesz a kamera... A Napszállta esetében Leiter Írisz a szemünk és fülünk (hát igen, még a neve is beszédes), egy kalapgyár örökös, aki hosszú idő után visszaérkezik Budapestre, erre a csodás és pokoli helyre, csakhogy nem éppen úgy bánnak vele, ahogy azt megérdemli (pedig igen szerényen áll a dolgokhoz, ő csupán munkát szeretne kapni a családja gyárában). Kezdetben csak önmagáról szeretne megtudni valamit, halottnak hitt testvérét felkutatni, aztán ahogy egyre mélyebbre ás, rádöbben, hogyan működnek a korabeli társadalmi viszonyok. Mindezt egy a kor hagyományos női alakjától teljesen idegen nézőpontból teszi (ez teszi izgalmassá Írisz figuráját). Valamiért mégsem működik a karakter dinamikája, kicsit belesüpped az eseményekbe, amellyel alapvetően még nem lenne gond, ha nem lenne az egész túlontúl hosszú. Önmagában a 142 perces játékidővel sincs igazán probléma, de a lassan építkező történet még egy ilyen szépen fényképezett, s korhű díszletekkel, kosztümökkel (vagyis hiteles atmoszférával) operáló filmélményt is képes elrontani. Márpedig a Napszálltának mintha ez lenne a rákfenéje: a főszereplő ugyan megy ide-oda, s ezt a menést egy ideig el is lehet nézni, de erre felhúzni egy közel két és fél órás mozit, nos, több mint merész. Valahogy a film dinamikája sem az igazi: egy mozgalmas, kb. 2-3 perces jelenetre kapunk egy fél órás „altatást”, úgyhogy a néző türelmét biztosan próbára fogja tenni.
Talán nem véletlen, hogy több helyen arról írtak, hogy a Napszállta nem más, mint a Saul fia, csak kalapban és női főszereplővel. Kétségkívül megvannak a hasonlóságok és a párhuzamok Nemes Jeles két filmje között, ám egy nagy különbség is kitűnik: a Saul fiánál tapasztalt friss és eredeti formanyelv és elbeszélésmód második nekifutásra épp a frissességéből veszített a legtöbbet.
53 Napszállta (2018)
1913-ban járunk, a béke utolsó napjain. A gyerekkorában elárvult Leiter Írisz ekkor érkezik Budapestre, és felkeresi szülei régi kalapszalonját. Minden vágya ugyanis az, hogy a... több»
Szereplők: Balsai Mónika, Győri Péter, Björn Freiberg, Czukor Balázs, Terhes Sándor
