Játssz egy iPad-ért! · Keressük a nap véleményíróját! Nyerj mozijegyet minden nap! · Fórum (új!) Login  
72
Filmadatlap
 
29
Szereplők
9
Vélemények
35
Képek
3
Videók
 
ArpiHajdu és Réci   2018. 10. 01.

Nemes Jeles László kétség kívül nincs egyszerű helyzetben. A Saul fia elnyerte az Oscar-díjat…innenstől kezdve nincs megállás, akármilyen filmet is készít a rendező, nyúljon akármilyen témához…mindig a Saulhoz fogják hasonlítani a végeredményt. Talán még maga Nemes Jeles sem tudott teljesen eltávolodni előző sikerfilmjétől, hiszen ha így, ha úgy, de a Napszálltával csinált egy újabb Saul fiát, amelynek semmi köze a holokauszthoz, még csak nem is egy zsidó férfi a főszereplője, mégsem újítja meg az Oscar-díjas filmrendező munkásságát. Vagy talán ezt a megközelítést tekinthetjük rendezői védjegynek is? Ezt még korai lenne megállapítani. Ami a Saulban újdonságnak számított: ez az egészen különleges elbeszélői nézőpont, a kamerakezelés, amellyel a néző szinte egyesül a főszereplővel, csak azt látjuk, amit ő is, sokszor a háta mögül vesz a kamera... A Napszállta esetében Leiter Írisz a szemünk és fülünk (hát igen, még a neve is beszédes), egy kalapgyár örökös, aki hosszú idő után visszaérkezik Budapestre, erre a csodás és pokoli helyre, csakhogy nem éppen úgy bánnak vele, ahogy azt megérdemli (pedig igen szerényen áll a dolgokhoz, ő csupán munkát szeretne kapni a családja gyárában). Kezdetben csak önmagáról szeretne megtudni valamit, halottnak hitt testvérét felkutatni, aztán ahogy egyre mélyebbre ás, rádöbben, hogyan működnek a korabeli társadalmi viszonyok. Mindezt egy a kor hagyományos női alakjától teljesen idegen nézőpontból teszi (ez teszi izgalmassá Írisz figuráját). Valamiért mégsem működik a karakter dinamikája, kicsit belesüpped az eseményekbe, amellyel alapvetően még nem lenne gond, ha nem lenne az egész túlontúl hosszú. Önmagában a 142 perces játékidővel sincs igazán probléma, de a lassan építkező történet még egy ilyen szépen fényképezett, s korhű díszletekkel, kosztümökkel (vagyis hiteles atmoszférával) operáló filmélményt is képes elrontani. Márpedig a Napszálltának mintha ez lenne a rákfenéje: a főszereplő ugyan megy ide-oda, s ezt a menést egy ideig el is lehet nézni, de erre felhúzni egy közel két és fél órás mozit, nos, több mint merész. Valahogy a film dinamikája sem az igazi: egy mozgalmas, kb. 2-3 perces jelenetre kapunk egy fél órás „altatást”, úgyhogy a néző türelmét biztosan próbára fogja tenni. Talán nem véletlen, hogy több helyen arról írtak, hogy a Napszállta nem más, mint a Saul fia, csak kalapban és női főszereplővel. Kétségkívül megvannak a hasonlóságok és a párhuzamok Nemes Jeles két filmje között, ám egy nagy különbség is kitűnik: a Saul fiánál tapasztalt friss és eredeti formanyelv és elbeszélésmód második nekifutásra épp a frissességéből veszített a legtöbbet.

 
Miska bácsi   2018. 10. 02.

Napokkal később is erősen ambivalens érzéseim vannak a filmmel kapcsolatban. Nem tudom, mikor volt részem utoljára ilyen furcsa filmélményben. Lehetne találgatni, hogy az Oscar miatt tartotta-e meg a rendező ezt a formátumot, vagy már előtte is tudta, hogy ez az ő útja, de most magára a filmre szorítkozom. Nagyon hasonlít a Saul fiához szinte minden tekintetben, de ez a fajta hang- és főleg operatőri technika akkor volt nagy szám, és ahhoz a környezethez jobban is passzolt. Most is jól rátapasztották a kamerát a főhősnőre, ami átadja azt az érzetet, hogy a néző egy láthatatlan megfigyelő Írisz mellett. De ez a megfigyelés nagyon korlátozott, csak a főszereplővel azonos hatásokat kapjuk. Azt mégsem lehet mondani, hogy a bőrébe bújunk ezáltal, mert nagyon elidegenítő a színésznő játéka, a történet és főleg a párbeszédek milyensége vagy hiánya. Ezeket röviden kifejtem. Írisz arcán alig-alig tükröződnek mély érzelmek. Látszik, hogy idegen a városban, nem találja a helyét. Viszont ahelyett, hogy Írisszel lennék kitaszítva a világból, olyan érzésem volt, hogy ővele tudnék legkevésbé azonosulni. Ez az élmény a főszereplő-centrikus narrációval együtt feszíti szét a filmet. A történet és a dialógusok már-már megmosolyogtató írói hibákkal tűzdeltek. Akárkitől is kérdezősködik Írisz, mindenhonnan elküldik, és ez sokadjára már kiszámítható és nonszensz. Mintha természetellenesen a sötétben hagyna a rendező a nézőt. És úgy éreztem, a vágásokkal fontos események lettek kihagyva. Így sokkal kevesebb információt kap a néző, mint a főszereplő, én párszor elvesztem a helyek, emberek, motivációik közt. Az se segített, hogy pár napot vállaltam statiszta munkát a filmben, így valóban tök más szemmel nézi az ember a jeleneteket. Viszont azt el kell ismerni, hogy jól felhasználták a hatalmas büdzsét, maximálisan el lehet veszni a századeleji városban. Minden díszlet, jelmez, mellékszereplő megjelenése annyira el van találva, hogy könyörög a film a totálokért, pásztázó kameráért, mert Jakab Juli tarkója nem olyan érdekes, hogy percekig nézzem. Nemes László azt nyilatkozta, hogy nem szájbarágós filmet akart csinálni, hanem olyat, amit mindenki máshogy értelmez. Ehhez elengedte a néző kezét, de olyan messzire, hogy az már nem is biztos, hogy vissza akar vagy tud nyúlni azért a kézért.


 
Rácz János   2018. 10. 03.

Még nem tudom hova tenni ezt a filmet magamban. Míg a Saul fiát nem tudtam végig nézni, ezt izgalommal és félelemmel néztem. Nem tudtam mit várhatok, mi sül ki belőle. Az biztos, hogy valami különleges lett a Napszállta. Fenntartja az érdeklődést, a feszültséget. Csodálatos kosztümökben nagyszerű színészeket láthatunk. Nekem egy olyan világot mutatott meg amit így nem láttam még másik filmben. Ez már önmagában is érték. A zenéje is nagyon jó és számomra a fényképezés is az volt. Nem értek mindent benne maradéktalanul és vannak is bennem tüskék, de azért érdemes volt megnézni. Lehet meg kellene nézni újra, hogy miben ad mást a második megtekintés. Szóval nem egy egyszerű film az biztos. A főszereplő hölgy csodálatos. Nagyon jó választás volt.

 
muveszur   2018. 10. 11.

Hát ilyen sz..r trágyadomb értelmetlen filmet már régen láttam. Kár volt minden fillérért amit ezért adtak és az időért amit a nézésére fordítottam , nem is beszélve a belépőjegyről- inkább elittam volna, annak van rövid ideig pozitív hatása. Ez a film szörnyű... Azt a rengeteg pénzt, amit erre adtak , odaadhatták volna az éhező gyerekeknek és/ vagy vehettek volna belőle pár lélegeztetőgépet és/vagy építhettek volna belőle pár szociális bérlakást- a film összköltsége kb. 2 - azaz KETTŐ- milliárd MILLIÁRD magyar ft. És ez szinte mind a magyar adófizetők pénzéből mint filmtámogatás. És több olyan magyar film van, amit az oszkárhoz lehetne nevezni, de ez világ szégyene, hogy Magyarország ezt nevezte.

 
Néztem Egy Filmet   2018. 10. 05.

Abszolút nem az a “leülök kicsit szórakozni már” kategóriájú. Idegtépően hosszú és szándékosan lassú, sejtelmes… az oscardíjas magyar Nemes Jeles László rendező szavaival élve ez egy “Titok filmnek készült.”

Jakab Juli
Jakab Juli
Jakab Juli
Jakab Juli
Jakab Juli
Jakab Juli
Jakab Juli
Jakab Juli
Zsótér Sándor
Jakab Juli
Jakab Juli
Jakab Juli
Balsai Mónika
Jakab Juli
Jakab Juli
Jakab Juli
Balsai Mónika
Jakab Juli
Balsai Mónika
Jakab Juli
Balsai Mónika
Vlad Ivanov
Jakab Juli
Balsai Mónika
Jakab Juli
Jakab Juli
Jakab Juli
Jakab Juli
Jakab Juli
Balsai Mónika
Jakab Juli
Jakab Juli
Balsai Mónika
Jakab Juli
 
Bár a témaválasztás könnyedebbnek hangzik, a Napszálltát mégis nehezebb feldolgozni, mint a Saul fiát. Vannak párhuzamok, amelyek mellett nem lehet elmenni, például az, hogy Nemes mindkét esetben nem szokványos módon készített történelmi filmet, hanem egy misszión keresztül tárul elénk az éra és a történet, egy személynek köszönhetően, aki katalizátorként szolgál az eseményeket tekintve. több»
 
Suttogások és sikolyok, avagy szuggesztív pokol a boldog békeidőkben. több»
 
Abszolút nem az a “leülök kicsit szórakozni már” kategóriájú. Idegtépően hosszú és szándékosan lassú, sejtelmes… az Oscardíjas magyar Nemes Jeles László rendező szavaival élve ez egy “Titok filmnek készült.” több»
 

A Napszálltát a Brit Filmintézet által szervezett 62. Londoni Filmfesztivál versenyprogramjában is bemutatják. Egyesült Királyság legnagyobb presztízsű filmes eseményén eddig mindössze egy magyar filmet vetítettek, a Saul fiát 2015-ben. A szóban forgó fesztiválra idén mindössze 10 filmet hívtak meg, a zsűri elnöke pedig nem más lesz, mint A szoba Oscar-díjas rendezője, Lenny Abrahamson.

(hp )
 

A Napszálltát a világpremier előtt közel 70 ország filmforgalmazója vásárolta meg világszerte.

(hp )
 

Nemes Jeles László új filmjében ugyanazzal a háttérstábbal dolgozott, akikkel a Saul fiát is készítette.

(hp )


  Előzetes A film adatlapja
Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk, és módosíthatóak a beállítások.