Napszállta (2018)

Nemes Jeles László kétség kívül nincs egyszerű helyzetben. A Saul fia elnyerte az Oscar-díjat…innenstől kezdve nincs megállás, akármilyen filmet is készít a rendező, nyúljon akármilyen témához…mindig a Saulhoz fogják hasonlítani a végeredményt. Talán még maga Nemes Jeles sem tudott teljesen eltávolodni előző sikerfilmjétől, hiszen ha így, ha úgy, de a Napszálltával csinált egy újabb Saul fiát, amelynek semmi köze a holokauszthoz, még csak nem is egy zsidó férfi a főszereplője, mégsem újítja meg az Oscar-díjas filmrendező munkásságát. Vagy talán ezt a megközelítést tekinthetjük rendezői védjegynek is? Ezt még korai lenne megállapítani. Ami a Saulban újdonságnak számított: ez az egészen külön... több»

Napokkal később is erősen ambivalens érzéseim vannak a filmmel kapcsolatban. Nem tudom, mikor volt részem utoljára ilyen furcsa filmélményben. Lehetne találgatni, hogy az Oscar miatt tartotta-e meg a rendező ezt a formátumot, vagy már előtte is tudta, hogy ez az ő útja, de most magára a filmre szorítkozom. Nagyon hasonlít a Saul fiához szinte minden tekintetben, de ez a fajta hang- és főleg operatőri technika akkor volt nagy szám, és ahhoz a környezethez jobban is passzolt. Most is jól rátapasztották a kamerát a főhősnőre, ami átadja azt az érzetet, hogy a néző egy láthatatlan megfigyelő Írisz mellett. De ez a megfigyelés nagyon korlátozott, csak a főszereplővel azonos hatásokat kapjuk. Azt ... több»

Nagyon megosztott ez a film... Egyszerűen nem tudtam hova is tenni. A Napszállta valami olyat képes adni, amit nem sok alkotás.tud Úgy szórakoztat, hogy közben felbosszant, úgy gyönyörködtet, hogy közben felháborít és úgy tetszik, hogy közben utálod. Ebből a szempontból talán egy David Lynch filmhez lenne hasonlítható pl Twin Peaks vagy Mulholland drive. Realitás és illúzió határán lépkedünk, néha megmerítkezünk a felszín alattiban vagy éppen szembetalálkozunk a szomorú valóssággal, de leginkább csak állunk széttárt karokkal és értetlen tekintettel. Ez a kettősség talán a rendező történetmesélésének köszönhető, hisz Nemes ezen a téren véletlenül sem akarja megkönnyíteni a dolgunkat, mint mon... több»

Ismét (a "Saul fiához" hasonlóan) egyedi a kamera és a múltat megfejteni kívánó főszereplő, de feleslegesen feltett kérdések, öncélú=magának való és céltalan bolyongás tölti ki a nagyon hosszúra nyúlt filmet.

Abszolút nem az a “leülök kicsit szórakozni már” kategóriájú. Idegtépően hosszú és szándékosan lassú, sejtelmes… az oscardíjas magyar Nemes Jeles László rendező szavaival élve ez egy “Titok filmnek készült.”