Napszállta

Sajnos végigszenvedtem, remélve, hogy majdcsak kialakul. Ahogy többen említették, a kosztümök szépek voltak, hozták a kor hangulatát. A többi iszonyú. Nem értem, hogy adtak erre bárhol egyetlen díjat is. Ok, hogy művészfilm, nem halandó embereknek készítették, de akkor talán úgy kellene reklámozni, hogy: figyelem, normális átlagemberek a világért se nézzétek meg, nem nektek készült, hanem csak a szűk „művész” körnek! A főhős állandóan mérges, merev nézése (buta, vagy általában miért nem tudott válaszolni, ha kérdezték), a gyakran suttogó beszéd (úgy kb. 30 %-ban semmit nem értettem belőle), az állandó sötétség, az állandóan hátulról fényképezés (miközben ismét rohant valahová) – a nyakát hátulról összeszámolhatatlanul sokszor láttam, az érthetetlen, követhetetlen, rendkívül unalmas történet. Hihetetlen, hogy erre pénzt adtak!!!

Napokkal később is erősen ambivalens érzéseim vannak a filmmel kapcsolatban. Nem tudom, mikor volt részem utoljára ilyen furcsa filmélményben. Lehetne találgatni, hogy az Oscar miatt tartotta-e meg a rendező ezt a formátumot, vagy már előtte is tudta... Teljes kritika

Bevallom, nekem annak idején nem annyira jött be a Saul fia. Legalábbis arra gondoltam akkor, hogy azokat a filmes megoldásokat talán egy másik filmben kellett volna alkalmazniuk a készítőknek. Szerintem ezek most jobban működtek a Napszálltában, lehet, hogy vannak ismerős elemek, de szerintem ez nem annyira zavaró.

Jancsó csettintene, mert teljesen lekoppintották az ő stílusát (szereplők mozgatása, kamera átváltások, stt, ezzel semmi egyedi nem lett hozzátéve a filmhez, ha nevezhetnék egyáltalán annak. De nem tehetjük, mivel története nincs. Pedig ez alap lenne. Az eleje még izgalmas, a sejtelmes titok ott van a filmben és a szereplőkben, de aztán tíz perc után már unalmas ezt tovább görgetni úgy, hogy ez az érzés folyton ismétlődik, de a történet ennek ellenére sem halad tovább. Mintha droidok beszélgetnének minimális szókinccsel, semmi újat nem téve hozzá a cselekményhez. És ez van végig. A főhősnő értelmetlenül megy össze-vissza a helyszínek között olyan fa arccal, amit még a jó öreg Clint is megirigyelhetne, de vele ellentétben ennek a hölgynek ez nem áll jól. Főleg, hogy nagyrészt a tarkóját nézhetjük. A többi szereplő is ilyen faarcú, élettelen és durva faragású, mintha kirakatbábuk statisztálnának végig. Lehet, hogy így is volt. Ki tudja? A végére három kérdés fogalmazódik meg a nézőbe. Ki adott pénzt erre? Miről szólt ez egyáltalán? Minek néztem meg? Nem baj, majd kap egy ilyen-olyan díjat a hasonlókat alkotóktól, szokás szerint. Függöny!