Játssz egy iPad-ért! · Keressük a nap véleményíróját! Nyerj mozijegyet minden nap! · Fórum (új!) Login  
71
Filmadatlap
 
29
Szereplők
11
Vélemények
35
Képek
3
Videók

Vélemények: Napszállta (2018)

Láttad a filmet? Oszd meg a véleményed a közösséggel!
 
ArpiHajdu és Réci   2018. 10. 01.

Nemes Jeles László kétség kívül nincs egyszerű helyzetben. A Saul fia elnyerte az Oscar-díjat…innenstől kezdve nincs megállás, akármilyen filmet is készít a rendező, nyúljon akármilyen témához…mindig a Saulhoz fogják hasonlítani a végeredményt. Talán még maga Nemes Jeles sem tudott teljesen eltávolodni előző sikerfilmjétől, hiszen ha így, ha úgy, de a Napszálltával csinált egy újabb Saul fiát, amelynek semmi köze a holokauszthoz, még csak nem is egy zsidó férfi a főszereplője, mégsem újítja meg az Oscar-díjas filmrendező munkásságát. Vagy talán ezt a megközelítést tekinthetjük rendezői védjegynek is? Ezt még korai lenne megállapítani. Ami a Saulban újdonságnak számított: ez az egészen különleges elbeszélői nézőpont, a kamerakezelés, amellyel a néző szinte egyesül a főszereplővel, csak azt látjuk, amit ő is, sokszor a háta mögül vesz a kamera... A Napszállta esetében Leiter Írisz a szemünk és fülünk (hát igen, még a neve is beszédes), egy kalapgyár örökös, aki hosszú idő után visszaérkezik Budapestre, erre a csodás és pokoli helyre, csakhogy nem éppen úgy bánnak vele, ahogy azt megérdemli (pedig igen szerényen áll a dolgokhoz, ő csupán munkát szeretne kapni a családja gyárában). Kezdetben csak önmagáról szeretne megtudni valamit, halottnak hitt testvérét felkutatni, aztán ahogy egyre mélyebbre ás, rádöbben, hogyan működnek a korabeli társadalmi viszonyok. Mindezt egy a kor hagyományos női alakjától teljesen idegen nézőpontból teszi (ez teszi izgalmassá Írisz figuráját). Valamiért mégsem működik a karakter dinamikája, kicsit belesüpped az eseményekbe, amellyel alapvetően még nem lenne gond, ha nem lenne az egész túlontúl hosszú. Önmagában a 142 perces játékidővel sincs igazán probléma, de a lassan építkező történet még egy ilyen szépen fényképezett, s korhű díszletekkel, kosztümökkel (vagyis hiteles atmoszférával) operáló filmélményt is képes elrontani. Márpedig a Napszálltának mintha ez lenne a rákfenéje: a főszereplő ugyan megy ide-oda, s ezt a menést egy ideig el is lehet nézni, de erre felhúzni egy közel két és fél órás mozit, nos, több mint merész. Valahogy a film dinamikája sem az igazi: egy mozgalmas, kb. 2-3 perces jelenetre kapunk egy fél órás „altatást”, úgyhogy a néző türelmét biztosan próbára fogja tenni. Talán nem véletlen, hogy több helyen arról írtak, hogy a Napszállta nem más, mint a Saul fia, csak kalapban és női főszereplővel. Kétségkívül megvannak a hasonlóságok és a párhuzamok Nemes Jeles két filmje között, ám egy nagy különbség is kitűnik: a Saul fiánál tapasztalt friss és eredeti formanyelv és elbeszélésmód második nekifutásra épp a frissességéből veszített a legtöbbet.

 
Miska bácsi   2018. 10. 02.

Napokkal később is erősen ambivalens érzéseim vannak a filmmel kapcsolatban. Nem tudom, mikor volt részem utoljára ilyen furcsa filmélményben. Lehetne találgatni, hogy az Oscar miatt tartotta-e meg a rendező ezt a formátumot, vagy már előtte is tudta, hogy ez az ő útja, de most magára a filmre szorítkozom. Nagyon hasonlít a Saul fiához szinte minden tekintetben, de ez a fajta hang- és főleg operatőri technika akkor volt nagy szám, és ahhoz a környezethez jobban is passzolt. Most is jól rátapasztották a kamerát a főhősnőre, ami átadja azt az érzetet, hogy a néző egy láthatatlan megfigyelő Írisz mellett. De ez a megfigyelés nagyon korlátozott, csak a főszereplővel azonos hatásokat kapjuk. Azt mégsem lehet mondani, hogy a bőrébe bújunk ezáltal, mert nagyon elidegenítő a színésznő játéka, a történet és főleg a párbeszédek milyensége vagy hiánya. Ezeket röviden kifejtem. Írisz arcán alig-alig tükröződnek mély érzelmek. Látszik, hogy idegen a városban, nem találja a helyét. Viszont ahelyett, hogy Írisszel lennék kitaszítva a világból, olyan érzésem volt, hogy ővele tudnék legkevésbé azonosulni. Ez az élmény a főszereplő-centrikus narrációval együtt feszíti szét a filmet. A történet és a dialógusok már-már megmosolyogtató írói hibákkal tűzdeltek. Akárkitől is kérdezősködik Írisz, mindenhonnan elküldik, és ez sokadjára már kiszámítható és nonszensz. Mintha természetellenesen a sötétben hagyna a rendező a nézőt. És úgy éreztem, a vágásokkal fontos események lettek kihagyva. Így sokkal kevesebb információt kap a néző, mint a főszereplő, én párszor elvesztem a helyek, emberek, motivációik közt. Az se segített, hogy pár napot vállaltam statiszta munkát a filmben, így valóban tök más szemmel nézi az ember a jeleneteket. Viszont azt el kell ismerni, hogy jól felhasználták a hatalmas büdzsét, maximálisan el lehet veszni a századeleji városban. Minden díszlet, jelmez, mellékszereplő megjelenése annyira el van találva, hogy könyörög a film a totálokért, pásztázó kameráért, mert Jakab Juli tarkója nem olyan érdekes, hogy percekig nézzem. Nemes László azt nyilatkozta, hogy nem szájbarágós filmet akart csinálni, hanem olyat, amit mindenki máshogy értelmez. Ehhez elengedte a néző kezét, de olyan messzire, hogy az már nem is biztos, hogy vissza akar vagy tud nyúlni azért a kézért.


 
Lester69   2018. 10. 23.

Nagyon megosztott ez a film... Egyszerűen nem tudtam hova tennis. A Napszállta valami olyat képes adni, amit nem sok alkotás. Úgy szórakoztat, hogy közben felbosszant, úgy gyönyörködtet, hogy közben felháborít és úgy tetszik, hogy közben utálod. Ebből a szempontból talán egy David Lynch filmhez lenne hasonlítható pl Twin Peaks vagy Mulholland drive. Realitás és illúzió határán lépkedünk, néha megmerítkezünk a felszín alattiban vagy éppen szembetalálkozunk a szomorú valóssággal, de leginkább csak állunk széttárt karokkal és értetlen tekintettel. Ez a kettősség talán a rendező történetmesélésének köszönhető, hisz Nemes ezen a téren véletlenül sem akarja megkönnyíteni a dolgunkat, mint mondjuk a Saulnál. Aki a szokásos konfliktus- cselekmény-megoldás dramaturgiai hármast keresné a filmben sajnos csalódni fog, mert ezek ugyan megjelennek, de nem feltétlenül egymáshoz koherensen kapcsolódva, sőt néha semmihez sem kapcsolódva. Egy-egy konfliktusszál a semmiből ered és elvarratlan marad, a protagonista néha rájön dolgokra vagy úgy feltételezi őket , hogy semmilyen inger nem érte, de pont ez a kuszaság és néha következetlenség az, amire a filmnek szüksége van. A Napszállta látványa eszméletlenül szép. Erdély Mátyás operatőri munkája hasonlóan klausztrofób mint a Saul fia esetén. Szinte Írisszel kézen fogva bolyongunk keresztül-kasul a labirintusszerű tömegen, és bármennyire is szeretnénk elszakadni tőle, ő mindig visszaránt. Igaz, a Saul fiával ellentétben a Napszálltában sokkal többször "jutottam levegôhöz" : a premier plán és kisszekond beállítások fajsúlyát néhol egy-egy nagytotál kompenzálja- azonban ennek inkább esztétikai, mintsem dramaturgiai célja van. Egyszerűen gyönyörködhetünk a századfordulós belvárosban, vagy a naplementében robogó villamosban- a film egyik legszebb snittje. És míg a Saulon nem nagyon tudtam gyönyörködni ,addig a Napszállta megadta ezt az örömöt, tetézvén mindezt a 35mm-es kópia egyedi, szemcsés vibrálásával és mélyebb tónusával ,ami még autentikusabbá teszi az összes beállítást. Volt szerencsém statisztálni a forgatáson, jó volt visszanézni a helyszíneket, és magamat keresni. Személy szerint jobban tetszett mint a Saul fia, de sokszor nem értettem ,bár az általam olvasott kritikák alapján nem én voltam az egyetlen.

 
Szilágyi Sándor   2018. 11. 05.

Napszállta = Agyszállta.
Ismét (a "Saul fiához" hasonlóan) egyedi a kamera és a múltat megfejteni kívánó főszereplő, de feleslegesen feltett kérdések, öncélú=magának való és céltalan bolyongás tölti ki a nagyon hosszúra nyúlt filmet.

 
Rácz János   2018. 10. 03.

Még nem tudom hova tenni ezt a filmet magamban. Míg a Saul fiát nem tudtam végig nézni, ezt izgalommal és félelemmel néztem. Nem tudtam mit várhatok, mi sül ki belőle. Az biztos, hogy valami különleges lett a Napszállta. Fenntartja az érdeklődést, a feszültséget. Csodálatos kosztümökben nagyszerű színészeket láthatunk. Nekem egy olyan világot mutatott meg amit így nem láttam még másik filmben. Ez már önmagában is érték. A zenéje is nagyon jó és számomra a fényképezés is az volt. Nem értek mindent benne maradéktalanul és vannak is bennem tüskék, de azért érdemes volt megnézni. Lehet meg kellene nézni újra, hogy miben ad mást a második megtekintés. Szóval nem egy egyszerű film az biztos. A főszereplő hölgy csodálatos. Nagyon jó választás volt.

 
Néztem Egy Filmet   2018. 10. 05.

Abszolút nem az a “leülök kicsit szórakozni már” kategóriájú. Idegtépően hosszú és szándékosan lassú, sejtelmes… az oscardíjas magyar Nemes Jeles László rendező szavaival élve ez egy “Titok filmnek készült.”

 
muveszur   2018. 10. 11.

Hát ilyen sz..r trágyadomb értelmetlen filmet már régen láttam. Kár volt minden fillérért amit ezért adtak és az időért amit a nézésére fordítottam , nem is beszélve a belépőjegyről- inkább elittam volna, annak van rövid ideig pozitív hatása. Ez a film szörnyű... Azt a rengeteg pénzt, amit erre adtak , odaadhatták volna az éhező gyerekeknek és/ vagy vehettek volna belőle pár lélegeztetőgépet és/vagy építhettek volna belőle pár szociális bérlakást- a film összköltsége kb. 2 - azaz KETTŐ- milliárd MILLIÁRD magyar ft. És ez szinte mind a magyar adófizetők pénzéből mint filmtámogatás. És több olyan magyar film van, amit az oszkárhoz lehetne nevezni, de ez világ szégyene, hogy Magyarország ezt nevezte.

 
justynaw   2018. 09. 26.

Bevallom, nekem annak idején nem annyira jött be a Saul fia. Legalábbis arra gondoltam akkor, hogy azokat a filmes megoldásokat talán egy másik filmben kellett volna alkalmazniuk a készítőknek. Szerintem ezek most jobban működtek a Napszálltában, lehet, hogy vannak ismerős elemek, de szerintem ez nem annyira zavaró.

 
SunnyM   2018. 09. 25.

Érdekes film, az biztos, de kicsit vegyesek az érzéseim. Nemes megint hozta azt, amitől nagyon személyessé tud válni a történet, és közben visz is magával a cselekmény, de valami hiányérzetem mégis volt. Hiába volt helyén az atmoszféra, azt éreztem, hogy az az extra hiányzik, ami igazán emlékezetessé tenné a filmet.

 
michal   2018. 09. 21.

Egyetlen komolyabb gond van a filmmel, hogy érzelmileg nagyon nehezen alakít ki köteléket a nézővel. Hiába a sok közeli, valahogy nem tudtam ráhangolódni a főszereplőre, sem kedvelni nem tudtam, sem izgulni érte. Nehezen adok értékelést, mert a három és a négy csillag között gondolkozok, de azt hiszem, négyes lesz belőle.

 
Tom   2018. 09. 20.

Engem teljesen letepert a film hangulata. És talán ez valahol gond is, hiszen a történet nem kifejezetten "új a nap alatt". Talán egy kissé klisés is, Nemes Jeles alkotása pedig mintha egy komfortzónában maradna. Nagyon biztosra ment, ahol mondjuk ezt meg is értem, de azért lehetett volna néhány jelenetben bevállalósabb.


  Előzetes A film adatlapja
Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk, és módosíthatóak a beállítások.