Napszállta

Sajnos végigszenvedtem, remélve, hogy majdcsak kialakul. Ahogy többen említették, a kosztümök szépek voltak, hozták a kor hangulatát. A többi iszonyú. Nem értem, hogy adtak erre bárhol egyetlen díjat is. Ok, hogy művészfilm, nem halandó embereknek ké... Többszítették, de akkor talán úgy kellene reklámozni, hogy: figyelem, normális átlagemberek a világért se nézzétek meg, nem nektek készült, hanem csak a szűk „művész” körnek! A főhős állandóan mérges, merev nézése (buta, vagy általában miért nem tudott válaszolni, ha kérdezték), a gyakran suttogó beszéd (úgy kb. 30 %-ban semmit nem értettem belőle), az állandó sötétség, az állandóan hátulról fényképezés (miközben ismét rohant valahová) – a nyakát hátulról összeszámolhatatlanul sokszor láttam, az érthetetlen, követhetetlen, rendkívül unalmas történet. Hihetetlen, hogy erre pénzt adtak!!!

Napokkal később is erősen ambivalens érzéseim vannak a filmmel kapcsolatban. Nem tudom, mikor volt részem utoljára ilyen furcsa filmélményben. Lehetne találgatni, hogy az Oscar miatt tartotta-e meg a rendező ezt a formátumot, vagy már előtte is tudta... Teljes kritika

Eleinte azt hittem, egy orosz regényben vagyok. Lassú tempó, pátosz, történet nincs, csak múlik az idő. Próbáltam beleélni magam a gyertyafényes (mit fényes, inkább sötétes) látványvilágba, de sajnos állandóan dörgöltem a szemem, mert nem láttam. Oké... Több, hogy akkoriban még nem volt áram, de a fotó és a film a fény rögzítésével kezdődik... Kezdtek idegesíteni a szenvtelen arcok. A főhősnő érzelmeit a szeme körüli karikák hivatottak kifejezni. A hangok rémesek, háttérhangok még inkább. A letargikus nyomozás nem vezet sehova, a titok - számomra - titok is marad. Kikapcsoltam. Talán a rendező sem számított jobbra az Oscar-díja után, ezért elengedte a gyeplőt, most már úgyis minden mindegy alapon?

Nemes Jeles László kétség kívül nincs egyszerű helyzetben. A Saul fia elnyerte az Oscar-díjat…innenstől kezdve nincs megállás, akármilyen filmet is készít a rendező, nyúljon akármilyen témához…mindig a Saulhoz fogják hasonlítani a végeredményt. Talán... Teljes kritika

A látvány, a kosztümök és a hangulat amelyet teremtett nem volt rossz, de a története borzasztóan unalmas és vontatott.

Ha szeretnél egy olyan filmet aminek se eleje,se vége,se mondanivalója akkor hajrá. Egy fantáziátlan gyerekes nulla történet. Egyedül a jelmezek tökéletesek,meg a környezet. A kritikusok agyon pontozták istenítik de egy halandó ember számára ez a film sajnos nem nézhető.

Felejthetetlenül rossz. A téma és a korszak is érdekel, de ezt a "filmnyelvet" nem tudtam kezelni. Vállalom, hogy bennem is van hiba, de más véleményeket olvasva, nem voltam evvel egyedül. Az idegesítő kézikamera-használat, a homályos képi világ, az ... Többérthetetlen, rosszul artikulált dialógusok, a folyamatos, érthetetlen suttogás, hátak, tarkók hosszú snittjei olyan dühöt váltottak ki, hogy a filmre nem is tudtam koncentrálni, pedig érdekelt (volna)! Egyébként ez a Saul fiánál sem jött be, pedig szeretem az elvontabb, érdekesebb filmes munkákat, Kubrick, von Trier vagy akár Jancsó nem probléma, de ezt nem tudtam megugrani!

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Amikor beharangozták, hogy egy újabb Nemes Jeles-film jön, már furcsán néztem. Csak jobb lehet, mint a Saul fia... Aztán megtudtam, milyen környezetben játszódik és megnyaltam a szám szélét - végre egy Napfény íze-stílusú film! Úgy véltem, csak jobb ... Többlehet, mint a Saul... Tévedtem, ugyanolyan rossz, mint a Saul fia! Írisz indokolatlanul bamba, buta arcú. Sokszor megszólít valakit, aki vagy nem válaszol vagy elrángatja valahová és ott hagyja. Néha őt kérdezik, de nem válaszol és/vagy elsétál. Az egész filmben TÉBLÁBOL! Megy innen oda, majd amoda, de nem derül ki, miért, aztán többnyire ott sem csinál semmit, csak bámul, esetleg megkérdez valakit, aki vagy azt akarja, hogy menjen el vagy nem a kérdésre reagál. Egyetlen kérdésre sem ad választ a film...egyre sem! Igaz, fél óra után már csak az nézte, aki választ remélt... Vannak rossz filmek. Ezek gagyik, rosszak a színészek, ócska a forgatókönyvük stb....de legalább a legtöbbször kerek egészt alkotnak, van eleje-közepe-vége - hogy jobban ne bonyolítsam a "dráma szerkezetét". Ez nem ilyen. Itt nem könyveljük el, hogy "OK, ez gyenge lett". Ez ÓCSKA!

Jancsó csettintene, mert teljesen lekoppintották az ő stílusát (szereplők mozgatása, kamera átváltások, stt, ezzel semmi egyedi nem lett hozzátéve a filmhez, ha nevezhetnék egyáltalán annak. De nem tehetjük, mivel története nincs. Pedig ez alap lenne... Több. Az eleje még izgalmas, a sejtelmes titok ott van a filmben és a szereplőkben, de aztán tíz perc után már unalmas ezt tovább görgetni úgy, hogy ez az érzés folyton ismétlődik, de a történet ennek ellenére sem halad tovább. Mintha droidok beszélgetnének minimális szókinccsel, semmi újat nem téve hozzá a cselekményhez. És ez van végig. A főhősnő értelmetlenül megy össze-vissza a helyszínek között olyan fa arccal, amit még a jó öreg Clint is megirigyelhetne, de vele ellentétben ennek a hölgynek ez nem áll jól. Főleg, hogy nagyrészt a tarkóját nézhetjük. A többi szereplő is ilyen faarcú, élettelen és durva faragású, mintha kirakatbábuk statisztálnának végig. Lehet, hogy így is volt. Ki tudja? A végére három kérdés fogalmazódik meg a nézőbe. Ki adott pénzt erre? Miről szólt ez egyáltalán? Minek néztem meg? Nem baj, majd kap egy ilyen-olyan díjat a hasonlókat alkotóktól, szokás szerint. Függöny!

Nagyon megosztott ez a film... Egyszerűen nem tudtam hova is tenni. A Napszállta valami olyat képes adni, amit nem sok alkotás.tud Úgy szórakoztat, hogy közben felbosszant, úgy gyönyörködtet, hogy közben felháborít és úgy tetszik, hogy közben utálod.... Teljes kritika

Bevallom, nekem annak idején nem annyira jött be a Saul fia. Legalábbis arra gondoltam akkor, hogy azokat a filmes megoldásokat talán egy másik filmben kellett volna alkalmazniuk a készítőknek. Szerintem ezek most jobban működtek a Napszálltában, lehet, hogy vannak ismerős elemek, de szerintem ez nem annyira zavaró.

Érdekes film, az biztos, de kicsit vegyesek az érzéseim. Nemes megint hozta azt, amitől nagyon személyessé tud válni a történet, és közben visz is magával a cselekmény, de valami hiányérzetem mégis volt. Hiába volt helyén az atmoszféra, azt éreztem, hogy az az extra hiányzik, ami igazán emlékezetessé tenné a filmet.

Egyetlen komolyabb gond van a filmmel, hogy érzelmileg nagyon nehezen alakít ki köteléket a nézővel. Hiába a sok közeli, valahogy nem tudtam ráhangolódni a főszereplőre, sem kedvelni nem tudtam, sem izgulni érte. Nehezen adok értékelést, mert a három és a négy csillag között gondolkozok, de azt hiszem, négyes lesz belőle.

Engem teljesen letepert a film hangulata. És talán ez valahol gond is, hiszen a történet nem kifejezetten "új a nap alatt". Talán egy kissé klisés is, Nemes Jeles alkotása pedig mintha egy komfortzónában maradna. Nagyon biztosra ment, ahol mondjuk ezt meg is értem, de azért lehetett volna néhány jelenetben bevállalósabb.