Napszállta

Eleinte azt hittem, egy orosz regényben vagyok. Lassú tempó, pátosz, történet nincs, csak múlik az idő. Próbáltam beleélni magam a gyertyafényes (mit fényes, inkább sötétes) látványvilágba, de sajnos állandóan dörgöltem a szemem, mert nem láttam. Oké... Több, hogy akkoriban még nem volt áram, de a fotó és a film a fény rögzítésével kezdődik... Kezdtek idegesíteni a szenvtelen arcok. A főhősnő érzelmeit a szeme körüli karikák hivatottak kifejezni. A hangok rémesek, háttérhangok még inkább. A letargikus nyomozás nem vezet sehova, a titok - számomra - titok is marad. Kikapcsoltam. Talán a rendező sem számított jobbra az Oscar-díja után, ezért elengedte a gyeplőt, most már úgyis minden mindegy alapon?

Napokkal később is erősen ambivalens érzéseim vannak a filmmel kapcsolatban. Nem tudom, mikor volt részem utoljára ilyen furcsa filmélményben. Lehetne találgatni, hogy az Oscar miatt tartotta-e meg a rendező ezt a formátumot, vagy már előtte is tudta... Teljes kritika

Ha szeretnél egy olyan filmet aminek se eleje,se vége,se mondanivalója akkor hajrá. Egy fantáziátlan gyerekes nulla történet. Egyedül a jelmezek tökéletesek,meg a környezet. A kritikusok agyon pontozták istenítik de egy halandó ember számára ez a film sajnos nem nézhető.

Felejthetetlenül rossz. A téma és a korszak is érdekel, de ezt a "filmnyelvet" nem tudtam kezelni. Vállalom, hogy bennem is van hiba, de más véleményeket olvasva, nem voltam evvel egyedül. Az idegesítő kézikamera-használat, a homályos képi világ, az ... Többérthetetlen, rosszul artikulált dialógusok, a folyamatos, érthetetlen suttogás, hátak, tarkók hosszú snittjei olyan dühöt váltottak ki, hogy a filmre nem is tudtam koncentrálni, pedig érdekelt (volna)! Egyébként ez a Saul fiánál sem jött be, pedig szeretem az elvontabb, érdekesebb filmes munkákat, Kubrick, von Trier vagy akár Jancsó nem probléma, de ezt nem tudtam megugrani!

Nemes Jeles László kétség kívül nincs egyszerű helyzetben. A Saul fia elnyerte az Oscar-díjat…innenstől kezdve nincs megállás, akármilyen filmet is készít a rendező, nyúljon akármilyen témához…mindig a Saulhoz fogják hasonlítani a végeredményt. Talán... Teljes kritika

Jancsó csettintene, mert teljesen lekoppintották az ő stílusát (szereplők mozgatása, kamera átváltások, stt, ezzel semmi egyedi nem lett hozzátéve a filmhez, ha nevezhetnék egyáltalán annak. De nem tehetjük, mivel története nincs. Pedig ez alap lenne. Az eleje még izgalmas, a sejtelmes titok ott van a filmben és a szereplőkben, de aztán tíz perc után már unalmas ezt tovább görgetni úgy, hogy ez az érzés folyton ismétlődik, de a történet ennek ellenére sem halad tovább. Mintha droidok beszélgetnének minimális szókinccsel, semmi újat nem téve hozzá a cselekményhez. És ez van végig. A főhősnő értelmetlenül megy össze-vissza a helyszínek között olyan fa arccal, amit még a jó öreg Clint is megirigyelhetne, de vele ellentétben ennek a hölgynek ez nem áll jól. Főleg, hogy nagyrészt a tarkóját nézhetjük. A többi szereplő is ilyen faarcú, élettelen és durva faragású, mintha kirakatbábuk statisztálnának végig. Lehet, hogy így is volt. Ki tudja? A végére három kérdés fogalmazódik meg a nézőbe. Ki adott pénzt erre? Miről szólt ez egyáltalán? Minek néztem meg? Nem baj, majd kap egy ilyen-olyan díjat a hasonlókat alkotóktól, szokás szerint. Függöny!

A látvány, a kosztümök és a hangulat amelyet teremtett nem volt rossz, de a története borzasztóan unalmas és vontatott.

Nagyon megosztott ez a film... Egyszerűen nem tudtam hova is tenni. A Napszállta valami olyat képes adni, amit nem sok alkotás.tud Úgy szórakoztat, hogy közben felbosszant, úgy gyönyörködtet, hogy közben felháborít és úgy tetszik, hogy közben utálod.... Teljes kritika

Bevallom, nekem annak idején nem annyira jött be a Saul fia. Legalábbis arra gondoltam akkor, hogy azokat a filmes megoldásokat talán egy másik filmben kellett volna alkalmazniuk a készítőknek. Szerintem ezek most jobban működtek a Napszálltában, lehet, hogy vannak ismerős elemek, de szerintem ez nem annyira zavaró.

Egyetlen komolyabb gond van a filmmel, hogy érzelmileg nagyon nehezen alakít ki köteléket a nézővel. Hiába a sok közeli, valahogy nem tudtam ráhangolódni a főszereplőre, sem kedvelni nem tudtam, sem izgulni érte. Nehezen adok értékelést, mert a három és a négy csillag között gondolkozok, de azt hiszem, négyes lesz belőle.

Érdekes film, az biztos, de kicsit vegyesek az érzéseim. Nemes megint hozta azt, amitől nagyon személyessé tud válni a történet, és közben visz is magával a cselekmény, de valami hiányérzetem mégis volt. Hiába volt helyén az atmoszféra, azt éreztem, hogy az az extra hiányzik, ami igazán emlékezetessé tenné a filmet.

Engem teljesen letepert a film hangulata. És talán ez valahol gond is, hiszen a történet nem kifejezetten "új a nap alatt". Talán egy kissé klisés is, Nemes Jeles alkotása pedig mintha egy komfortzónában maradna. Nagyon biztosra ment, ahol mondjuk ezt meg is értem, de azért lehetett volna néhány jelenetben bevállalósabb.

Ismét (a "Saul fiához" hasonlóan) egyedi a kamera és a múltat megfejteni kívánó főszereplő, de feleslegesen feltett kérdések, öncélú=magának való és céltalan bolyongás tölti ki a nagyon hosszúra nyúlt filmet.

Abszolút nem az a “leülök kicsit szórakozni már” kategóriájú. Idegtépően hosszú és szándékosan lassú, sejtelmes… az oscardíjas magyar Nemes Jeles László rendező szavaival élve ez egy “Titok filmnek készült.”