A HyperNormalisation egy elég kaotikus dokumentumfilm, mely egyszerre túl sok témakör között ugrál, és kicsit egyoldalú képet ad a világ alakulásáról. Ha vákuumban nézi az ember, egy remek elemzést élvezhet, szépen összeállított képsorokkal, de ha van már valami ismerete a világ történelméről és szereplőiről, a film inkább egy furcsa, majdnem összeesküvés-elmélet kategóriába sorolható rémálomszerű monológ, ahol okok és okozatok kapcsolata annyira flexibilis, hogy nehéz komolyan venni a levezetéseket. A követhetetlen struktúra és zavaros történetvezetés önmaga paródiájává válik, csak nem tudom, tudatosan-e.
Adam Curtis számos hasonló ismeretterjesztő filmet csinált már, és sajnos eléggé kétségbe kell vonom azok valóságtartalmát most, hogy újra megnéztem ezt a meglepően hosszú elemzést. Még egyetemista koromban láttam először, amikor még viszonylag kevés közöm volt aktuálpolitikához, és abban a fázisban nagyon könnyű volt megkérdőjelezés nélkül elhinni a rendező minden mondatát. Mert felszínesen tényleg szépen leír ok-okozatokat, és jól összecsengenek a témakörök és okfejtés. Az archív felvételekből álló látvány is kiválóan működik, érezni, hogy Curtis nagyon ügyes vágó. Azonban, most már nehezebben nyelem le a film gondolatait. Ez nem azt jelenti, hogy semmi sem igaz, inkább azt, hogy ez egy világkép, és nem tény, és nagyrészt nem sok magyarázat van állításaira. Íme pár konkrét példa, hogy ne a semmiről beszéljek:
Curtis szerint az Egyesült Államok kivonulása Szíriából Asad meglepő terve miatt valósulhatott meg. Az öngyilkos bombázók voltak, amivel nem tudott az amerikai hadsereg mit kezdeni. Ennek a kijelentésnek több pontját nagyon nehezen hiszem el.
Curtis szerint a cyberspace fogalma a hetvenes évek LSD hatása miatt alakult ki. Később a cyberspace-t az internetre is használta, szóval fogalmam sincs, mire gondol itt. Az internet nem így jött létre.
Curtis szerint a Szovjetunió összeomlását senki sem látta előre. Ez olyan szinten nem igaz, hogy már nevetséges, már több mint tíz évvel 89 előtt az amerikai külügy elég biztos volt ebben.
Curtis szerint Putyin hatalomra jutása a technologisták miatt volt lehetséges, bárkik legyenek is azok.
Curtis szerint a társadalom apró részének kábítószer-használata befolyásolja a teljes társadalom alakulását. Ezt már kommentálni is nehezen tudom.
A film emellett folyamatosan ugrál, és néha ez alig érezhető, ha nem figyel az ember, ezzel pedig nagyon furcsa kapcsolatokat hoz létre. A második világháborútól egészen Trump elnökválasztásáig megyünk, miközben rengeteg kontinens külső és belső politikáját is megismerjük. Igen, a film hosszú, de két óra sem elég, hogy mindent megismerjünk, és kicsit rossz szájízzel távoztam, hisz a világ csak sokkal, de sokkal komplikáltabb lett. Ez meg szerintem egy dokumentumfilm létjogosultságának ellentétes. Mi értelme egy ismeretterjesztő filmnek, ahol csak bizonytalanabbak leszünk a valóságban?
Ugyanakkor lehet, én vagyok ostoba, és ez teljesen tudatos, a film kaotikus struktúrájának metaeffektusa direkt ilyen, mert Curtis inkább egy hangulatot akart létrehozni. De akkor is, a szelektív információátadás szerintem nem erény, mert a film kommentszekciójában elég nyilvánvaló, hogy nem ez jött le a nagyérdeműnek.
87 HyperNormalisation (2016)
Adam Curtis elmagyarázza, hogy a bonyolult és zavaros világesemények idején a politikusok és az általuk képviselt emberek a történések káros, túlságosan leegyszerűsített... több»
Szereplők: Jane Fonda, Donald Trump, Ronald Reagan, Barack Obama, George W. Bush
