Ha a gyerekvállalás eszembe jut, mindig elgondolkodom, hogy én egy ilyen helyzetben hogyan döntenék, mit is tennék. Hisz nem egy egyszerű dologról van szó. Örökbefogadott gyerekeknél pedig, ha lehet, még nehezebb a helyzet. Sean Anders remekül nyúlt ehhez a témához, ízléses és hangulatos vígjátékot készített, mely bővelkedik tanulságban is. Kiemelkedő alkotással rukkolt elő, már csak, ha az előző filmjeit is nézzük, mint a Förtelmes főnökök 2; habár nekem a Megjött apuci és folytatása is szimpatikus alkotás volt, azért ezek megosztó filmek lettek.
Nem sűrűn találkoztam még ilyen hangvételű filmmel, mert általában mindig átesik vagy az egyik, vagy a másik kategória oldalára. Viszont az "Instant család" remekül egyensúlyoz a dráma és vígjáték között. A történet Anders tapasztalataiból merítkezik, hiszen ő maga is három gyereket adoptált feleségével, ezért is láthatjuk a film elején a "megtörtént események alapján" felhívást. Valószínűleg ez is hozzásegítette, hogy ízléses módon tudja elkészíteni eme alkotást.
Maga a sztori egyszerűnek mondható, viszont, ha belekóstolunk, láthatjuk, hogy több van benne, mint elsőre hinnénk. Pete és Ellie gyermeket szeretnének vállalni, de koruk miatt úgy ítélik meg, hogy az adoptálás lenne a megfelelő döntés számukra. A film nagyon alaposan végig veszi az ezzel járó nehézségeket, és persze a szépségeit is ennek a döntésnek. Ezáltal tisztább képet kapunk arról, mi is zajlik le a szülők fejében, de még arról is beszél, hogy a környezetünk hogy viszonyul majd egy ilyen döntéshez. Ez persze talán elsőre eszünkbe sem jutna, így mondhatni hasznos információul szolgálhat azon nézők számára, akik hasonló dolgokon gondolkodnak. Ahogy haladunk a történetben, persze megismerjük a gyerekeket is, és a velük járó nehézségeket, melyek nem feltétlen véresen komoly dolgok, sőt mi több, sok esetben mulatságos helyzeteket szülnek. Ezen helyzeteket kellő módon mutatja be, és, amiért nagyon hálás voltam, nem ment át alpári, gusztustalan poénkodásba az egész. Őszintén megvallva, én valahol azt vártam, hogy ilyen lesz majd a film, de szerencsére pozitívan csalódtam. Mark Wahlbergnek kifejezetten jól állt, hogy végre egy összeszedett, komolyabb karaktert tudhatott a magáénak, és ki is tudta használni annak minden előnyét. Rajta kívül Isabela Moner volt még nagy hatással rám, tökéletesen alakította a problémás tinédzsert.
Mint már említettem, tanulságban nem volt hiány. Legfőképp a feltétel nélküli szeretetet mutatja be, és azt, hogy nem kell azonnal ítélkezni, amint meglátunk valakit, és, hogy talán több rejlik a felszín alatt, mint amit láttatni enged az ember magából. Igazán szívmelengető film lett, a végén még én is megkönnyeztem. Szerintem bőven elégedettek lehetünk, és panaszra semmi ok nincs ennél a filmnél; kellemes, hangulatos, emellett még tanulságos is.
83 Instant család (2018)
Ellie és Pete sikeres vállalkozókként régi házakat újítanak fel és adnak el. Párként egyre gyakrabban merül fel köztük a családalapítás kérdése, és bizony úgy érzik,... több»
Szereplők: Mark Wahlberg, Octavia Spencer, Rose Byrne, Joan Cusack, Isabela Moner
