Nem egy szokványos történet az biztos, nekem a Jennifer Lawrences Anyám! című filmet juttatta az eszembe, talán a stílus miatt és hogy már a legelejétől kezdve nem lehetett tudni, hogy merre is tart a film. Sok minden nem körvonalazódik a film elején. És merre is haladtunk? Az első fél óra jól építkezett, sok kérdést felvetett az emberben, beindul a fantázia. Egymást követték az érdekes jelenetek, amelyekben (még) volt feszültség.
Az atmoszférája is hatásos volt és már a kislány személyétől is felállt a hátamon a szőr. Próbáltam utánanézi, hogy valami rendellenesség vagy gyerekkori baleset miatt olyan az arca amilyen, de nem találtam információkat róla. A második haláleset után viszont lelassult az egész. Mintha egy másik film kezdődött volna. Utána jött egy óra semmittevés. A történet állt egy helyben és az üvöltözéseken kívül sok minden nem történt benne. Azt értékelem, hogy nem a hanghatásokkal apelláltak a készítők, mint azt már oly sok horrorban megszokhattuk. Helyenként átestünk a nevetséges kategóriába, amit én csak felhúzott szemöldökkel nyugtáztam, de körülöttem több néző is hangos nevetésben tört ki. Az utolsó fél órában részben választ kaptunk a kérdéseinkre, de nem volt kielégítő. Felületesnek érzetem a magyarázatot és olyan „mindenki gondoljon amit akar” típus lett belőle. A vége felkavaró, de hatásvadász.
Az egész film alatt nem éreztem, hogy félelmetes lenne. A természetfeletti megoldások eléggé hétköznapiak voltak. Kedvelem a misztikus filmeket, amely mögött van tartalom és értelem. Itt ezt hiányoltam. Lapos volt az egész. A véleményeket olvasva eléggé megosztó film. Sokaknál betalált, másoknál a címre utalva inkább ökörség. Én sok és sokféle filmet nézek és szeretek, de ezt nem tudtam hova tenni. Egyszer meg tudtam nézni, de nem érintett meg. Sokkal többet vártam tőle, pedig nagyon reménykedtem és akartam, hogy jó legyen, mert manapság nem sok jó film éri el a széles vásznat.
