Örökség

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Ari Aster debütáló nagyjátékfilmje, az Örökség a modern horror egyik meghatározó darabja, amely új szintre emelte a műfaji határfeszegetést. A történet egy családi tragédiával indul, de hamar sötét és szimbolikus mélységekbe süllyed, ahol a gyász, az elfojtott trauma és az örökölt őrület természetfeletti köntösbe bújik. Aster mesterien adagolja a feszültséget: nem a hirtelen ijesztgetésre épít, hanem a lassan kibontakozó, mélyen nyugtalanító légkörre. Toni Collette alakítása kiemelkedő – fájdalma és fokozatos megőrülése szinte tapintható. A film operatőri munkája, kompozíciói és hangkeverése is zsigeri élményt nyújt. Bár a film utolsó harmada megosztó lehet – sokan a misztikus elemek túlburjánzását kritizálják –, az Örökség így is egy rendkívül hatásos, művészi horror, amely nemcsak ijesztget, de mélyen elgondolkodtat. Az Örökség nem mindenkinek való, de aki nyitott a lassú, szimbolikus és pszichológiailag komplex horrorokra, annak kihagyhatatlan.

Emlékszem, hogy pár hónapja, amikor kijött a film akkor az oldalon egy rövid ideig 100-as értékelésen állt. Sem előtte, sem azóta nem láttam ilyet. Akkor már tudtam, hogy ezt meg kell nézni. Most meg is tettem. Az elvárásaim nagyok voltak és ezeket s... Teljes kritika

Ezt a filmet választottam a nyert mozijegy utalvánnyal, ezúton köszönöm! Első próbálkozásra ilyen paráztató okkult horrort készíteni bravúros teljesítmény. A film két műfaj ötvözete, egyrészt családi dráma, másrészt egy számos részben új, modern horr... Többor, amelyik rengeteg helyen szakít a sablonos ijesztgetős eszközökkel. Minden összetevő a helyén van; történet, színészek, látványos fényképezés, zene és hanghatások. A szereplők közül ugyan igazságtalan kiemelni egyet is, mert a kevés szereplő mindegyike szerepében a maximumot nyújtotta, de az ausztrál születésű Toni Collette nevét mégis meg kell említeni. Már az 1994-ben készült „Muriel esküvője” óta tudtam, hogy nagy színésznő, de ez az alakítás minden várakozásomat felülmúlta. Annie Graham szerepében az összes színészi díjra jogos esélye van (bár a műfaj nem kimondottan kedvelt a díjosztók között.) További igazságtalan kiemelés: olyan elvarázsolt külsejű kislányt, mint Milly Shapiro (ő volt a szerencsétlen első áldozat, Charlie Graham, és ő látható az adatlaphoz tartozó fényképen) egyszerűen felülmúlhatatlanul bravúros casting eredmény. A film végén a kisszámú közönség (ezen a csütörtöki napon vetitették először Zalaegerszegen, így nem terjedhetett még el a híre) hosszú ideig csak letaglózva ült, annyira a látvány hatása alá kerültek/kerültem.

Jó volt, kellemesen meglepett, és ami fő lekötött. Nagyszerű alakítások, és igen jó rendezés, bár a végét alaposan meg kell még rágnom. Nem tucatfilm, újszerű, és jól összerakott, logikus gondolat menetű film. Ajánlott!