Emlékszem, hogy pár hónapja, amikor kijött a film akkor az oldalon egy rövid ideig 100-as értékelésen állt. Sem előtte, sem azóta nem láttam ilyet. Akkor már tudtam, hogy ezt meg kell nézni. Most meg is tettem. Az elvárásaim nagyok voltak és ezeket sajnos nem igazolta a film. Nem mondom, hogy rossz volt, de a 100-astól messze van. Az biztos, hogy egyedi hangulatú és itt az egyedi alatt azt értem, hogy para. Ez leginkább a karaktereknek köszönhető. Az apán kívül mindenki olyan, hogy a hideg kiráz tőle.
De a kislány volt a legkomolyabb. Tetszik, hogy végre nem arra mentek a készítők, hogy a lehető legaranyosabb gyereket tegyék be a filmbe. Ezzel nem megbántani akarom a kiscsajt, csak végre megtudtok, hogy nem csak übercuki kisgyerekekkel és huszonéves bombázókkal történhetnek ilyen dolgok. Ha valaki arra adja a fejét, hogy megnézi, semmi esetre se öljön bele energiát abba, hogy próbálja megérteni.
Nem fog menni. Csak sodródunk a jeleneteken a karakterekkel együtt, közben helyenként igen csak kikerekedik a szemünk egy-egy fordulatnál. A végéig nem fog kitisztulni a kép. A film maga nem kifejezetten ijesztő, inkább olyan atmoszférája van, ami szépen lassan elülteti bennünk a szorongást és ez az érzés egészen a végéig megmarad. Toni Colette alakítása az egyik legjobb, amit az utóbbi években horrorokban láttam. Nagyon hitelesen adja a tragédiákon átesett, idegösszeomlás szélén álló anyát, aki bármit megtenne a gyerekeiért. A másik kiemelendő dolog az operatőri munka, ami egyedi és tökéletes. Sem a története, sem a megvalósítása nem olyan, hogy összekeverjük egy mezei szellemes horrorral.
Ez a film azoknál jóval összetettebb, bár meg kell hagyni hogy kicsit nehezebben is értelmezhető. Csak az igazi horrorkedvelőknek ajánlom, nem pedig azoknak, akik csak össze akarnak bújni a párjukkal, hogy közösen féljenek kicsit. Már csak azért sem, mert ahogy mondtam, ez nem egy ijesztő horror.
