A 2010-es Rémálom az Elm utcában remake számomra egyike azoknak a filmeknek, amelyeknek egyszerűen nem lett volna szabad elkészülnie. Az eredeti, 1984-es klasszikus nemcsak egy korszak ikonikus horrorfilmje volt, hanem Freddy Krueger karakterét is örökre beégette a popkultúrába. Ezzel szemben a remake egy színtelen-szagtalan próbálkozás, ami pont azt veszíti el, ami az eredetit felejthetetlenné tette: a stílust, a karizmát és az álomlogikával játszó kreativitást.
Jackie Earle Haley hiába jó színész, Freddy szerepében egyszerűen nem működik. A groteszk CGI-maszk, a sötétebb tónus és az emberibb Freddy koncepciója nem félelmetes, hanem inkább fárasztó. Robert Englund ikonikus alakítása helyett kaptunk egy fáradt, szinte depressziós figurát, akitől nem borzongani lehet, csak sajnálni, hogy ebbe az irányba vitték el.
A film próbál komolyabb lenni az eredetinél, például a gyerekekkel való visszaélések témájának hangsúlyozásával, de ezzel nem mélyül, csak nyomasztóvá válik – és nem a jó értelemben. A tinikarakterek sablonosak, a dialógusok steril hatásúak, a hangulat túlságosan „gyári”, mintha egy sablonhorrort látnánk, nem egy Rémálom-filmet.
Hiányzik belőle az a szürreális, bizarr álomszerűség, ami az eredeti sorozat sava-borsa volt. Itt az álomjelenetek kiszámíthatóak, a jumpscare-ek sablonosak, a vért pedig csak "kipipálják", de nem érik el azt a kreatív brutalitást, amit a ’80-as években még meg mertek húzni.
Freddy Krueger ikon volt – itt viszont csak egy árnyéka önmagának. És ez a legnagyobb rémálom.
55 Rémálom az Elm utcában (2010)
dráma | horror | krimi | misztikus
Freddy Krueger csíkos pulóvere, négykarmú kesztyűje, dermesztő mosolya a műfaj elsőszámú klasszikusává tette az Elm utcát. Freddy most a modern kor filmes technikájának... több»
Szereplők: Rooney Mara, Connie Britton, Clancy Brown, Jackie Earle Haley, Katie Cassidy
