Nagyon szerettem az első részt, többször végig néztük a feleségemmel, és mindig derültünk rajta. Ezért sem volt kérdés, hogy a második résznek is esélyt adunk.
A kaptafa hasonló, mint az első rész esetében, azzal a különbséggel, hogy veszített az első rész varázsából.
A rasszok közti különbséget megtoldják még egy kis nemi identitás kérdéssel is, ami alapvetően nem lenne baj, de néhol kicsit kínos.
A kedvenc szereplőm – a pap – szerencsére ismét feltűnik, és egyedi nevetésével színesíti az amúgy nem annyira rossz sztorit.
Egyszer érdemes megnézni, de nem lesz egy többször nézős.
Nagyon szerettem az első részt, többször végig néztük a feleségemmel, és mindig derültünk rajta. Ezért sem volt kérdés, hogy a második résznek is esélyt adunk.
A kaptafa hasonló, mint az első rész esetében, azzal a különbséggel, hogy veszített az első rész varázsából.
A rasszok közti különbséget megtoldják még egy kis nemi identitás kérdéssel is, ami alapvetően nem lenne baj, de néhol kicsit kínos.
A kedvenc szereplőm – a pap – szerencsére ismét feltűnik, és egyedi nevetésével színesíti az amúgy nem annyira rossz sztorit.
Egyszer érdemes megnézni, de nem lesz egy többször nézős.