A Jumanji: Vár a dzsungel két évvel ezelőtt hatalmas anyagi siker lett, ezért nyilvánvaló volt, hogy érkezik a folytatás. Idén karácsonyra meg is érkezett a Jumanji: A következő szint, ami csavar egy aprót az egyébként sem kifejezetten eredeti előző részen, aminek nagy újítása a kilencvenes évekbeli Robin Williams nevével fémjelzett filmhez képest az volt, hogy egy videójátékra cserélte a korábbi táblajátékot, ezzel is aktualizálva a mai fiatalok igényeihez a film történetét. Ezenfelül a tinik körében legnépszerűbb filmsztárokat nyerték meg a főszerepekre Dwayne The Rock Johnson, Black Jack és Kevin Hart személyében. A végeredmény egy közepesen szórakoztató kaland-vígjáték lett látványos jelenetekkel és egy-két valóban szórakoztató poénnal. Az első Jumanji nem volt kifejezetten okos, vagy eredeti film, de haragudni sem lehetett rá igazán. Legfeljebb csak a túlnyújtott játékidő miatt.
Ehhez képest az új epizód követi az első rész által kitaposott utat saját kalandjának elmesélésében. És miért is ne tenné? Hiszen a sikeres első részek bejáratott narratíváját még számtalanszor ismételhetik a hagyományos hollywoodi folytatások íratlan szabálykönyve alapján. Természetesen minden kicsit nagyobb és hangosabb, kapunk új szereplőket és egy kis vérfrissítést a régi koncepción. A legtöbb fordulat ennek ellenére sem tartogat meglepetéseket, illetve a korábbi sémákat követik az események, de ez itt nem is érdekes. Hiszen a film észrevehetően nem veszi komolyan magát, ami kifejezetten előnyére válik. A poénok időnként még mindig viccesek, de egyre többször ellaposodnak és ismétlődővé válnak. Másodszor pedig semmi sem olyan vicces már, mint elsőre volt, és ezt a kifáradást a készítők is érezték, ugyanis a film nagyjából felénél ismét koncepciót váltanak, és visszatér az első rész befejezésének kaland hangulata még pörgősebb és elszálltabb akcióval karöltve, ami garantáltan mindenkit a székéhez szögez majd. A látványvilág nem kiemelkedően egyedi, de remekül idézi a videójátékos hangulatot és hozzáad a történethez. Időnként nem a legprofibb, egyedi munka szolgálja legjobban a film érdekeit, amire a Jumanji is bizonyíték. De a film legfontosabb pontja mégis a szereplők.
Az új részben a nagypapa korú Danny DeVito és Danny Glover is bekerül a játékba, de a többi szereplő is kipróbálhatja magát más avatárok bőrében. Ez a koncepció kezdetben üdítően hat, de a vártnál jóval hamarabb unalmassá válik. Sajnos a forgatókönyvírók az alap gegen kívül nem tudták valódi tartalommal megtölteni a poént, ami kár, mert elsőre ígéretesnek tűnt. A korábban felsorolt főszereplők mind visszatérnek a folytatásban is, és ugyanazt a karaktert alakítják, mint az összes többi filmjükben. Senki se várja, hogy Dwayne The Rock Johnson meggyőzően fogja alakítani a testébe ragadt házsártos nagypapát. A szikla most is önmaga, ahogy ez elmondható mindenki másról is a filmben. Ennek ellenére is szórakoztató a jelenlétük, de valódi színészekkel és hús-vér karakterekkel ez még izgalmasabb lehetett volna. Talán ez a legnagyobb hiányosság is az eredeti, klasszikus Jumanjihoz képest. Szórakoztató, de nincs meg benne az a báj, ami különlegessé tenné.
A Jumanji: A következő szint önmagában is szórakoztató, az első rész kedvelőinek pedig kifejezetten ajánlott élmény, de ennél nem több. Egy többnyire ismétlésből építkező folytatás, ami nem tartogat valódi meglepetéseket. Ellenben a belengetett harmadik epizód kifejezetten érdekes továbbgondolásának tűnik a történetnek. Tehát, ha most ki is marad valakinek ez a rész, a következő megtekintése előtt majd még bepótolhatja, addig sem marad le semmiről.
