Ismét egy Terápiás rendező: Nagypál Orsi. Az első nagyjátékfilmjével. S egy újabb fontos témával, amivel foglalkozni kell. Nevezetesen: hogyan tartsuk frissen és fitten a szexuális vágyakat egy régóta tartó párkapcsolatban? S főleg: legyünk-e nyitottak az alternatív megoldásokra, amelyek kicsivel merészebbek annál, hogy mondjuk ne mindig ugyanott, ugyanolyan módon, ugyanabban az időpontban kívánjuk meg egymást. Vagy ne csak fantáziáljunk a szexi kollégánkról, hanem lépjünk is a tettek mezejére úgy, (hogy előre elnézést kérek a hasonlatért) a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon.
Tippeket aztán ad bőven a film erre a megoldandó problémára, amelybe Fanni és Bálint ellaposodó-félben lévő kapcsolatán keresztül nyerünk bepillantást. Kicsit túlzottan össze is mixeli a felmerülő lehetőségeket, s szerintem ez a film legnagyobb hibája. Van itt édeshármas – két nővel, felmerülő gondolatként két férfival – kis szexi flörtölés egy harmadik féllel, ami felpezsdítheti az életet, de azért mégsem lököd ki életed párját a buliból…együtt élitek meg. Ettől azért még eléggé messze van a nyitott kapcsolat, amikor a párod tudtával fekszel le valakivel, s ő nemhogy kiakadna (mert megcsaltad), de még örül is neki, mert ahogyan ez a Péterfy Bori karakterének férje szájából el is hangzik: egyetlen férfi nem képes mindent megadni élete párjának, amire az vágyik, így teljesen természetes, hogy néha másokat is ki kell próbálni (és mindez fordítva is igaz). A két dolog közötti határt egy pillanat alatt mossa össze a film, s (bár nem vagyok a téma szakértője) nem gondolom, hogy ez túlzottan reális lenne. Édeshármas után már azonnal a nyitott kapcsolat jönne? Hát nem tudom…Lehet.
Persze a film se teszi le a voksát az ügyben, hogy ez a döntés jót tesz-e egy párkapcsolatnak. Látszólag Fanni és Bálint rendesen megsínylik ezt a kalandozást, majd SPOILER mégis egymás oldalán kötnek ki SPOILER. De ez a befejezés is olyan felemásra sikerült. Kicsit úgy érzem, ez a két ember nem tanult semmit ebből az élményből, csak már megszokták egymást, így jó minden, ahogy van, vagyis nem, nem igazán jó, de hát ez van …s nem hiszem, hogy ez volt a célja a rendezőnek azzal, hogy elmesélte ezt a történetet, engem nem tudott meggyőzni arról, hogy volt értelme a szereplőit belevinni ebbe a veszélyekkel teli kalandba.
A Nyitvának egyetlen negatívuma van (s nem túl elegáns módon ezzel kezdtem a véleményemet). De emellett akadnak bőven pozitívumai is. Ügyesen kezeli egy komoly témán belül is a poénos, legtöbbször hétköznapi helyzeteket (pl. teregetés, játszóteres jelenet). A rendező jóérzéssel választotta ki a főszereplőket, akiket nem mellesleg jól is irányít. S ne feledkezzünk el a mellékszereplőkről sem, akik (ugyan csak a háttérből), de egytől egyig hozzátesznek ahhoz, hogy jó érzéssel hagyja el a néző a mozitermet. Az sem elhanyagolható vonása a filmnek, hogy valóban szexi, s nem csak annak szeretne tűnni (talán hihetetlennek hangzik, de a kortárs magyar közönségfilmek esetében még mindig az utóbbira találunk több példát), ráadásképpen ezt jól is használja. Nagypál Orsi filmje nemcsak szórakoztatja a nagyérdeműt, hanem helyenként gondolkodóba is tudja ejteni, ez pedig kétségkívül erénye az alkotásnak. S talán valóban megvádolhatjuk azzal, hogy a Nyitva nem mer/nem akar állást foglalni abban a kérdésben, hogy melyik a legjobb megoldás egy ellaposodott párkapcsolat felrázásához, de a bő másfél órás játékidejét ki tudja használni arra, hogy vicces szituációk képében adjon néhány tippet a nézőknek. S hogy a film megnézése után a fenti kérdéshez miként viszonyulunk, az már csak rajtunk múlik.
70 Nyitva (2018)
dráma | romantikus | vígjáték
Fanni és Bálint a harmincas éveikben jár, de sokkal öregebbnek érzik magukat. Az elmúlt évek során összekoptak, egymáshoz csiszolódtak és úgy érzik, hogy kapcsolatukból... több»
