2026.09.10 21:38 Ahoj poplacsek Olvasottság: <100x
1

mint lufiárusnak a nyílzápor

Önmagában (talán) nem lenne ez annyira rossz, csak már tele a padlás halálosbeteges-szerelmes filmekkel. Justin Baldoni öt évvel a sikerültebb It ends with us előtt megcsinálta a százhuszadik darabot ebben a kategóriában. Ez úgy hiányzott, mint lufiárusnak a nyílzápor.

Hirdetés


mint lufiárusnak a nyílzápor

A sok klisé és a nagy mennyiségű nyál áthat minden jelenetet, de ez valószínűleg műfaji sajátosság. Mint minden amerikai filmben, itt is abból tudjuk, hogy valaki halálos beteg, hogy oxigéncső van dugva az orrába. Jelen filmben a két főszereplőnek alig maradt tüdőkapacitása, és új tüdő beültetésére várnak. Emellett távolságot kell tartaniuk, mert baj lehet abból, ha kicserélik egymás baktériumait. Ezt mondjuk nem értettem, hogy miért csak a betegekre vonatkozik és a nővérektől, dokiktól és egyebektől miért nem kell távolságot tartaniuk, de tökmindegy. A helyszín egy ötcsillagos wellnesskórház, ahol a bennlakó fiatalok menő és változatos ruhatárral rendelkeznek. A szüleik többnyire egyáltalán nem jelennek meg, a lánynak is egyszer láttuk véletlenül az anyját, a többieknél még ennyi se volt. Legalábbis fél órával a vége előtt még ez a helyzet.


A fiatalok tehát nem közeledhetnek egymáshoz, amit nagyon nehéz betartaniuk. Amikor lazítanak az óvintézkedéseken jön az instant halál, ami újabb szomorú és megható képsorokra ad lehetőséget. Ilyen leegyszerűsített a forgatókönyv.


Másfél óránál kicsit kiégtem, mert a lány megfogta a fiú kezét, ugyanis volt rajta kesztyű és úgy OK a dolog. Kár, hogy ez nem jutott korábban az eszükbe.


Update: huszonvalahány perc van hátra, előbukkantak a szülők és máris egymásnak estek. Itt most jön egy kis eksön végre, de nem fogom lespoilerezni, járjatok utána.


dráma | romantikus

Szívszorító történet két kamaszról, akik ifjú koruk nagy részét kórházban töltik. A 17 éves Stella örökletes betegségben szenved. Ha közvetlen kapcsolatba kerül bárkivel,... több»

1