Ismét előástam gyermekkorom egyik narrátoros videokazettás emlékét, és gondoltam, nosztalgiázom kicsit ezzel a filmmel közel 20 év távlatából. Jelen filmünk megszületéséért elsősorban egy bizonyos Charles Band producer a felelős, akit legalább annyira fontos producernek tartok, mint a legendás Roger Cormant. Ha nem is annyi filmnek volt a producere, mint Corman, hasonló minőségű műveket köszönhetünk neki is. Továbbá ő volt a későbbi Full Moon Pictures egyik alapítója, ami elképesztő minőségű B-filmeket hozott (elsősorban az akció, a sci-fi és a horror műfaján belül) a nézők életébe.
Bandnek volt egy elképzelése arról, hogy miről is kéne szólnia a filmnek, így felkereste Ed Naha forgatókönyvírót, akivel már dolgozott együtt egy korábbi filmnél (ez volt a szintén 1986-os Troll), hogy készítsen egy forgatókönyvet az ötletéhez. Mivel Ed Naha közeli kapcsolatot ápolt a b-filmek világával (hisz ezelőtt a film előtt már kétszer is együtt dolgozott Roger Cormannel), könnyedén elkészíthette a forgatókönyvet. Már csak egy rendezőt kellett találniuk mindehhez, és számomra itt jött el a film egyik legnagyobb meglepetése, hisz a rendezői székbe azt a Stuart Gordont (1947–2020) sikerült megszerezni, aki pont egy évvel korábban (1985-ben) akkorát robbantott tulajdonképpen az első nagyjátékfilmjével, a Reanimátorral, hogy szinte egyből ismertté tette a nevét. Ráadásul Stuart Gordonnal azért is jártak jól, mert egyből hozta ehhez a produkcióhoz két színész barátját, Ian Patrick Williamst és Carolyn Purdy-Gordont (aki nem mellesleg a rendező felesége is volt egyben). Gordon szerződtetésével nyertek egy újabb producert is a filmhez Brain Yuzna személyében, aki szinte majdnem az összes Stuart Gordon filmnél segédkezett. A csapat felállt, és kezdődhetett is a forgatás, amire Olaszországban került sor.
A forgatási felvételeket gyorsan el is készítették, viszont a forgalmazó stúdió aránylag egész sok mindennel nem volt megelégedve, ezért rengeteg utómunkálatot rendeltek be még a filmhez (ezek legtöbb részét kivágták a végső vágás során). Így közel egy éves csúszással tudták csak a filmet mozikba küldeni, ami mérsékelt sikert aratott mind a kritikusoknál, mind pedig a mozipénztáraknál. Talán csak emiatt nem készülhetett el a folytatása, amit a rendező annyira szerettet volna.
Maga a történet nem rossz, sőt még talán azt is lehetne mondani rá, hogy szerethető. Tulajdonképpen még mondanivalót is fel lehet fedezni benne, méghozzá azt, hogy a jók mindig megkapják a jutalmukat, a rosszak pedig mindig elnyerik méltó büntetésüket. A szereplők terén egyáltalán nem tudok kiemelni senkit, talán még egy kicsit sok is a színészi túljátszás, na de nézzük el ezt, és tudjuk be ezeket a dolgokat a film hangulatának! Mert sajnos igen, a Babák egyáltalán nem egy félelmetes film. Lehet, hogy anno az volt, sajnos már én sem emlékszem arra, hogy amikor először láttam, mennyire volt rám hatással. Mondjuk attól függetlenül, hogy nem egy félelmetes hangulatú film, van benne egy-két emlékezetes jelenet, illetve mivel egy aránylag rövid filmről beszélhetünk a maga 77 perces játékidejével, egész gyorsan le is pörög.
Akik kedvelték a 80-as évek könnyedebb hangvételű horrorfilmjeit, és szeretnek egy letűnt korszakra visszatekinteni, azoknak kellemes időtöltés lehet az 1987-ben bemutatott, Babák című alkotás.
63 Bábok - Babák (1987)
Judyék autója egy erdészúton lerobban a viharban. Több más utazóval egyetemben egy idős házaspár tanyájára kerülnek, akik babákat gyártanak. Judy azonban rádöbben, hogy a... több»
Szereplők: Hilary Mason, Ian Patrick Williams, Carolyn Purdy-Gordon, Carrie Lorraine, Guy Rolfe
