A Silent Hill – A halott város azon ritka videojáték-adaptációk közé tartozik, amelyek nem csupán a forrásanyag külsőségeit igyekeznek átültetni a vászonra, hanem a játékok lelkét, hangulatát és mélységeit is. Christophe Gans filmje egy különös, lidérces álomvilágba sodorja a nézőt, ahol a bűntudat és a trauma fogható, szinte tapintható formát ölt, és ahol a város maga válik a szereplők belső démonainak torz tükörképévé.
A történet középpontjában Rose (Radha Mitchell) áll, aki kétségbeesetten keresi eltűnt kislányát, Sharont. Mitchell alakítása a film egyik legstabilabb pontja: nem túlzó, nem teátrális, hanem emberi és sérülékeny. Játéka egyszerre mutatja a rettegést és az anyai elszántságot, ami különösen fontos egy olyan világban, ahol minden más szereplő vagy groteszk marionett, vagy valamilyen felsőbb erő szimbóluma. Sean Bean ugyan kevesebb játékidőt kap, de a jelenléte – bár kiegészítőnek hat – érzelmi ellenpontként működik, földhöz kötve a történet egy részét.
A film egyik legerősebb oldalát a vizuális megvalósítás jelenti. A ködbe burkolt utcák, a hamueső, a rozsdásodó és rothadó dimenzióváltás pillanatai, valamint a szörnyek – köztük Piramisfej vagy a torzan rángó ápolónők – mind-mind olyan ikonikus látványt teremtenek, amely egyszerre groteszk és lenyűgöző. A praktikus effektek és a CGI finom összjátéka miatt a film még ma is meglepően jól tartja magát, és atmoszférateremtésben magasan a legtöbb modern horror fölött áll. Pozitívumként említhető még Akira Yamaoka zenéjének adaptációja. Bár a film nem minden esetben szó szerint veszi át a játékból ismert dallamokat, a hangulat, a melankolikus gitármotívumok és az ipari zajokból építkező zenevilág tökéletesen támasztja alá a történet érzelmi ívét. Mindez együtt olyan audiovizuális egységet hoz létre, amely ritka a műfajban.
A negatívumok leginkább a forgatókönyv szintjén mutatkoznak meg. A film első fele mesterien építi a feszültséget, ám a cselekmény második felére a magyarázatok túl nyíltan, túl hirtelen érkeznek. Amit a játékok elegánsan sejtetni engedtek, azt a film sokszor didaktikusan tálalja, mintha nem bízna a néző értelmezőképességében. A vallási fanatizmus ábrázolása is kissé egyoldalú, ami, bár illik a történet brutalitásához, mégis elvesz egy keveset a rejtélyből.
A Silent Hill – A halott város egy rendkívül erős atmoszférájú, vizuálisan kiemelkedő és érzelmileg súlyos adaptáció, amely – hibái ellenére – a videojátékokból készült filmek egyik legjobbja marad. Egy borzongató pokoljárás, amely egyszerre nyomasztó és gyönyörű, és amelynek árnyai jóval a stáblista után is velünk maradnak.
Rose (Radha Mitchell) kislánya gyógyíthatatlan betegségben szenved, amibe édesanyja képtelen belenyugodni, így saját útját járva megszökteti a lányt, és férje tiltakozása... több»
Szereplők: Sean Bean, Radha Mitchell, Alice Krige, Kim Coates, Laurie Holden
