Francis Lee rendező a 2017-es Isten országa című filmje után, melyben a férfiszerelmet énekli meg, most egy szapphói szerelem történetét meséli el.
Témájának a 19.században élt fosszíliagyűjtő, Mary Anning életét, pontosabban a Charlotte Murchisonnal való barátságát választotta. Azt azonban elöljáróban érdemes leszögezni, hogy az Ammonita nem tekinthető valódi életrajzi filmnek, hiszen semmi sem bizonyítja, hogy Mary Anning leszbikus lett volna, a később élt rokonai pedig mindig is cáfolták ezt a feltételezést.
Ennek ellenére, különösen a főszerepeket alakító Kate Winslet és Saoirse Ronan személye miatt ígéretes vállalkozásnak tűnt a film. És Francis Lee valóban egy érzékeny drámát alkotott, két zárkózott ember egymásra találásáról. A cselekmény lassan és ráérősen csordogál, rendkívül kevés dialógussal dolgozik, leginkább hangulattal adja át a mondanivalóját. A képi világ ennek megfelelően puritán és dísztelen, többnyire hideg és fakó színeket használ, a színek váltakozásával pedig gyakran a szereplők lelki folyamatait érzékelteti, pl. a betegségből lábadozó Charlotte falfehér, sápadt arcába úgy tér vissza fokozatosan az egészséges szín, üres tekintetébe a játékosság és a tűz, ahogyan a kapcsolata egyre mélyül Maryvel, vagy a Lyme-i kopár, szürke part és London élénk színei érzékeltetik a Mary és Charlotte életmódja közötti hatalmas különbségeket. Szóval szájbarágással végképp nem vádolható egy alkotás, viszont ez magában hordozza egyik hibáját is: a minimális mennyiségű és a releváns tartalomra csak célozgató dialógusok megakadályozzák a karakterek közötti vonzalom kibontását. Távolságtartóak, tőmondatokban kommunikálnak egymással, aztán egy bevállalós erotikus jelenet kellős közepén találjuk magunkat, anélkül, hogy egyáltalán szilárd alapokra lett volna helyezve a kapcsolatuk. És két explicit, pornós dramaturgiájú szexjelenet között ugyanaz a távolságtartó viselkedés a jellemző, csak találgathatunk, hogy miért is szerettek ők egymásba.
A karaktereiről keveset mond, Maryről többnyire csak következtetéseket tudunk levonni. Zárkózottságát és mogorvaságát feltehetően apja korai halála, és/vagy egy leszbikus szerelmi csalódás okozta. Vélhetően erősebb a szexuális vonzalma Charlotte felé, mint az érzelmei (hideg viselkedése ezt mutatja), de a zárójelenetek azt sejtetik, hogy talán a közöttük lévő társadalmi-, ezzel együtt életmódbeli különbségek miatt fél. Viszont Kate Winslet elképesztő alakítása csodákat művel a karakterrel, és rendkívüli érzékkel adja át annak minden lelki rezdülését. Az alakításában egy sokkal árnyaltabb képet kapunk, sok helyütt megidézve önmagát, A felolvasóban nyújtott teljesítményét.
Saoirse Ronan karaktere, Charlotte Murchison némileg több teret kapott a kibontakozásra, az ő esetében könnyebben leszűrhető, hogy miért szeret bele Marybe, bár a hátteréről keveset tudunk meg . Egy múltbéli trauma gyötri, mely kapcsolatban van a gyerekekkel, talán egy vetélés, vagy egy csecsemőkori haláleset. Mindenesetre férje (James McArdle korrekt alakításában) sem könnyíti meg a gyászát, elhanyagolja és elnyomja őt. Ellenben Mary mellett önmaga lehet, így érthető, miért ragaszkodik hozzá . Saoirse Ronan bájos alakítást nyújt, és meg is állja a helyét Kate Winslet mellett.
Szóval egy érzelmileg hiteles és elgondolkodtató drámát kapunk, melyen lehetett volna még csiszolni, de Kate Winslet és Saoire Ronan párosa miatt mindenképpen megéri megnézni.
71 Ammonita (2020)
dráma | életrajzi | romantikus
Az 1840-es évek Angliájában a magányos fosszíliagyűjtő, Mary Anning (Kate Winslet) a déli partvidék mentén gyűjt leleteket, melyeket egy turistának ad, hogy gondoskodjon... több»
