:::A HOZZÁSZÓLÁS CSELEKMÉNYLEÍRÁST TARTALMAZHAT:::
Egyre jobban kezdem kedvelni a dél-koreai filmeket, legyen szó horrorról vagy éppen egy jó erős pszichológiai thrillerről, mert olyan stílust tudnak belevinni az adott filmbe, ami egészen elképesztő módon mutatja be a nyomasztó alkotásaikat, és ez mindenképp élményszámba megy.
A film rendezője, Ji-woon Kim csinált már ehhez hasonló filmeket, ezekből a Két nővér című misztikus drámához volt szerencsém, ami igen csak jól sikerült. Az Láttam az ördögöt vagy I Saw the Devil kinek hogy tetszik, volt részem a napokban megnézni és eszméletlen, milyen mély nyomott hagyott bennem. Olyan légkört teremtett, végig nyomás alá helyezte a nézőt, és ennek köszönhetően tudta átérezni a főszereplő I Bjonghon karakterét, ami élményszámba ment mindvégig. Bár itt jön az is elő, hogy a játékidő, ami durván 2 és fél óra volt, eléggé hosszasra nyúlt és ez szerintem egy ilyen jellegű filmnek nagyon hosszú. Ezáltal voltak is benne olyan jelenetsorok, amit nyugodtan kihagyhattak volna, de ez így mit sem von le az egészből.
Eleinte úgy voltam vele, mivel jó pár osztályozást és kritikát vettem szemügyre, már nagyon kíváncsivá tett, mégis mire ez a nagy pozitívum a különféle oldalak kritikái alapján. Most már teljes mértékben megértem, hiszen egy rendkívül ütős bosszúfilmről van szó, mely inkább hajaz a krimi-thriller kettősre, mint sem a horror műfajára, bár hozzátenném, voltak benne horrorra utaló részek, amiktől rendes nyomás nehezedett rám. Gondolok itt a könyörtelen kivégzések sorára, vagy épp a zseniális részre, amikor megtalálják a főszereplő menyasszonyának (mondanám, hogy a holttestét) a fejét, illetve az emberevő, pszichopata karakter jól beleillet a képbe. A másik főszereplő, ha úgy tetszik, a gyilkos karakter, „Jang Kyung-chul” Min-sik Choi színész elképesztően hozta le ezt az igazán nem mindennapi szerepet, amit ráosztottak, hiszen olyan ember bőrébe kellett bújnia, aki a legfinomabban szólva is feszegeti az épelméjűnek nem nevezhető egyén leírását, és épp ettől ilyen kiszámíthatatlanul veszélyes karakter. Amikor már azt gondoltam, hogy közeledünk a lezárás vége felé, akkor jött egy nagy fordulat az egész macska egér harc során, és vette kezdetét egy új „játszma”, ami lényegében a főszereplő hibájából alakult ki, amiért „játszott” az ellenségével.
Mint később kiderült, ez meg is bosszulta magát, amitől én is tartottam legbelül. A legvégső esetnél pedig nem tudtam, milyen kimenetelű kínzással fogja feltenni az i-re a pontot, de elsöprő bosszú lett belőle, az tagadhatatlan. Ott egytől egyig a Mártírok film jutott eszembe, amikor az ember legmagasabb fokú ingerküszöbét súrolja a fájdalom, és ezt teljesen jól átadta a film a nézőnek, úgy gondolom, mivel Jang Kyung-chul mindent visszakapott az „élettől”, amit csak lehetett, és ennek méltó lezárása volt minden tekintetben, pláne, hogy a családja (nem önszántukból) „végzett” vele. Ilyenkor jön a kérdés, amit a főszereplő fel tehet magának: Megérte e mindent feladni és ezáltal mindenkit elveszíteni?!
81 Láttam az ördögöt (2010)
A jegyesed elhunyt, brutálisan meggyilkolta egy szívtelen gyilkos, aki fiatal nőket vesz célba. A gyötrelem, amit érzel, nyomasztó, és az egyetlen dolog, ami enyhülést hoz, az a... több»
