Űrlady

2023.11.19 08:18 Artemisia Olvasottság: 204x

5

A 2019-es Marvel Kapitány egy korrekt és szerethető szuperhős-mozi volt, noha voltak hátráltató tényezői, pl. a rossz időzítés közvetlenül a Bosszúállók: Végjáték előtt, ami miatt egyszerre, sebtében kellett felvezetnie Marvel Kapitány eredetsztoriját és a Végjáték eseményeihez is kapcsolni őt. Marvel Kapitány eredete és karakterfejlődése mellett a fiatal Nick Fury első ambícióit is bemutatta, ami a szuperhősök összegyűjtésére vezette, valamint egy viszonylag kerek és szórakoztató történetet is elmesélt a Kree–Skrull ellentétről. A film azonban sikeresen vette az akadályokat, és egy szórakoztató, kellemes Marvel-mozi lett.

A folytatást még ennél is több dolog árnyékolta be. Kezdve a Marvel általános válságától, hiszen a komplett 4. és 5. fázisról elmondható, hogy – egy-két kivételtől, mint a Pókember: Nincs hazaút vagy a Doctor Strange 2. eltekintve – egyik filmnek sem igazán sikerült kilépni a középszerűségből. A filmek nemigazán tartanak egy egységes végkifejlet felé, ahogy az 1-3. fázis filmjei, és csak nagyon lazán, vagy épp sehogy sem kapcsolódnak egymáshoz. Gyakorlatilag borítékolható volt, hogy a Marvelek sem fogja meghozni az áttörést.

Ezen kívül a 4. fázistól jellemző a Disney+-os sorozatok térnyerése, az újabb hősöket sokszor sorozatokban vezetik fel, vagy épp egy-egy film előzményeit tartalmazzák, pl. már a Doctor Strange 2. is nehezen érthető volt a WandaVízió ismerete nélkül. Hasonló a helyzet a Marvelekkel is, a címben szereplő többes szám több, ugyanis 2 olyan újabb hősre utal, akik már „készen” érkeznek a filmbe, azaz a bemutatásuk már megtörtént sorozatokban, egyszerűbben fogalmazva a Marvelek nemcsak a Marvel Kapitány, hanem a Ms. Marvel-sorozat folytatása is egyben. Igen, a Ms. Marvel-sorozatban bemutatott Kamala Khan, a Marvel Kapitányért rajongó tinilány nagyvásznas kalandjára is befizetünk egyben, aki élőben csatlakozik bálványához, és a Marvel Kapitányban még kislányként feltűnő Monica Rambeau-hoz, aki már traumatizált, nagy terheket cipelő felnőttként látható (felnövése és drámája szintén Disney+-os sorozatokban lett kibontva, itt már egy kész karakterrel találkozunk).

Ők hárman valamilyen oknál összekapcsolódnak, ha használják az erejüket, ugyanis helyet cserélnek egymással. Közben a Kree gonosztevő, Dar-Ben Marvel Kapitány nyomában van, és a Föld biztonságát is fenyegeti, Marvel Kapitány, Ms. Marvel és az egyenlőre szuperhősnév nélküli Monica, azaz a „Marvelek” (a képregényekben Monica szuperneve Foton) kénytelenek együtt szembeszállni vele.

A sztori bár nem túl izmos, vannak benne jó ötletek, jól működő történetszálak, lenne benne potenciál, összességében mégis a sok bába közt elvész a gyerek hatását kelti.

Míg a 2019-es Marvel kapitánynak kellemes hangulatot kölcsönzött a 90-es évek retró hangulata, addig a Kampókéz-reamake-et levezénylő Nia DaCosta szinte teljes egészében az űrbe helyezi a cselekményt. Ez lehetne rossz húzás, de nincs meg az az űrutazós, sci-fis hangulat, ami pl. A galaxis őrzőit jellemzi. Bár a galaxis több pontján és több idegen bolygón is megfordulnak, a helyszínek mégis sterilnek hatnak.

Aztán a Marvel Kapitány egyik legszórakoztatóbb és legjobban működő eleme volt Nick Fury és Carol Danvers buddy movie-szála, nagy kémia és csapatdinamika volt a két karakter, illetve színész között. Addig itt alig van közös jelenetük, a buddy movie inkább a címszereplő trióra épülne, de az csak félig-meddig sikeres. Carol és Monica szála alapvetően már 2019-ben is jól működött, most pedig jó adag drámával lett megfűszerezve. Nia DaCosta sajnos aránytalanul kevés időt fordít a kettejük drámájara, Kamala Khannak pedig gyakorlatilag semmi funkciója nincs a történetben, akár ki is hagyhatták volna, az eredmény ugyanaz lenne. Semmi fejlődésen nem megy át a sztori során, és nagy pillanatai sem igazán vannak, és bár ő legnagyobb Marvel Kapitány-fan, a közös jeleneteik során semmi kémia nincs a két karakter között.

Carol még mindig keresi az emlékeit és önmagát, de leginkább a Legfelsőbb Intelligencia elpusztítása miatti bűntudat dominál az érzelmeiben, már nem olyan erőteljes az énkeresése, mint 2019-ben volt.

A 2019-ben a show-t látványosan lopó macska-flerken, Goose is visszatér, és ezúttal nem ő az egyetlen cicaszörny a vásznon, Nia DaCosta sajnos nem követte a kevesebb néha több elvét.

Túl sok mindent akartak beleerőltetni a Marvelekbe, ami miatt egy szétforgácsolt, nehezen összeálló sztori lett az eredmény. A negatív kritikák nagy része azonban erősen túlzó, mert már a Marvelek kétségkívül alulmarad a stúdió nagy sikerfilmjeivel szemben, de az újfent átlagosnak számító Marvel-színvonalhoz képest hozza a szintet, azaz nem rosszabb, mint mondjuk a Thor 4. vagy mondjuk a Kvantumánia.