Röff-röff... Uiiii-uiiiii...

2022.08.05 18:48 Interfectorem Sabnock Olvasottság: 339x

2

Kíváncsi voltam az ezerszer leírt Nicolas Cage-re. Mit is ad nekem, nekünk?

Nézzük...

Az elsőfilmes Michael Sarnoski nem kis fába vágta a fejszéjét, debütáló alkotásához ugyanis egy elég szürreális és bizarr történetet írt, a főszerepre pedig kinézte magának a megfáradt, megöregedett, szebb napokat is látott Nicolas Cage-et.

A Pig mégis működik, pont azért, mert mer más lenni mint amiket megszoktunk a képernyőn.

Rob (Nicolas Cage) az erdőben él, abszolúte nomád körülmények között. Egyetlen társasága a disznoja, aki nem mellesleg mesterien szagolja ki a szarvasgombát, illetve egy fiatal, újgazdag srác, aki rendre megveszi tőle a szállítmányt. Egy nap elrabolják tőle az állatot, Rob pedig eltökéli, hogy visszaszerzi az állatot. Ehhez azonban ki kell törnie a komfortzónából, és vissza kell térnie a "társadalomba".

Mielőtt teljes mellszélességgel belevágnánk a cselekménybe, a sztori kidolgozottságába, s hogy miről is szól a Pig, először muszáj kiemelni, hogy miről nem, ha ez így érthető. persze...

A szinopszisból arra lehet következtetni, hogy Sarnoski műve egy magából kifordult John Wick másolat, ahol Cage újra és újra hülyét csinálhat magából, és őrült tekintettel mészárolhat, amíg meg nem kapja, amit akar. Nem kétlem, hogy sokan örülnének egy ehhez hasonló digitális állatságnak, de erről szó nincs, sőt. A Pig a John Wick mozik teljes és tényleges inverze, igazi anti-bosszúfilm, melyben az eredményt nem erőszakkal akarják elérni, ami a mai beteg társadalomnak már kissé fura.

Lehet röhögni a Disznón, gondolom az egy bájtosok meg is teszik, a groteszk történeten, de garantálom, hogy mindenki arcáról le fog olvadni a mosoly, ahogy haladunk előre a történetben. Sarnoski nem fél komolyan venni magát. Nagyon jó okkal teszi mindezt, ugyanis itt jóval többről van szó, mint hogy megtaláljuk-e a malacot vagy sem.

(Ha még nem jöttünk volna rá...)

A rendező igyekszik fenntartani a misztikumot, mindig annyi információt fed fel, amennyire szükség van.

Nem tudjuk Rob kicsoda, de sejtjük, hogy nyomós oka van arra, hogy az erdőben, teljesen egyedül éljen. Ahogy hősünk igyekszik válaszokat találni, úgy kutatunk mi is őrülten a nyomok után, csak épp a múltban. Sarnoski cseppet sem szájbarágósan mesél, nincsenek flashbackek, számos fontos dolgot ki sem mondanak, de enélkül is összeáll a kép, összeérnek a szálak, minő meglepő!

A megoldás sokkal egyszerűbb, mint gondolnánk, itt nincsenek titkos kormányügynökök, világmegmentés, CGI majomparádé, szuperhősök, alienek. A válasz ennél jóval emberközelibb, és reálisabb.

A Pig a gyász allegóriája, az elfogadásról, a befogadásról, a következményekkel való szembesülés lélektanáról szól, visszafogott, csendes, megnyugvó lírai köntösben. Noha tetszett, hogy nem fut felesleges köröket, helyenként örültem volna persze, ha egy-egy mellékalakról kicsit többet tudok meg, illetve akadt olyan szál, melynek a létjogosultsága nagyon is megkérdőjelezhető. Az összkép szerencsére így is működik, számos bivalyerős, emlékezetes jelenetet, dialógust fel lehet eleveníteni, de a zárás is kifejezetten szép. Főleg a metafora, amire bár lehet számítani, mégis tökéletesen betalál, így nem lelőve a poént, inkább ráerősítve a mondanivalóra.

Alex Wolff (Amír) szerepe egy fokkal hálásabb, karakánabb, érzelmesebb, vagányabb és nagyon jól helytállt a fiatal srác.

A Piget sokan félre fogják érteni, mert nem felel meg az elvárásoknak, de aki meg tud barátkozni azzal, hogy itt bizony egy kőkemény, és nyers emberi drámát fog látni, annak olyan élményben lehet része, melyet sokáig nem felejt el. Melankolikus, letargikus és lehangoló, mélyenszántó filmet alkotott Sarnoski, melyben a hús-vér karakterek mellett a gyász és a személyes tragédiák az igazi főszereplők.

Ki hitte volna, hogy egy ennyire szívbe markoló film születhet arról, hogy Nicolas Cage malacát elrabolják. Márpedig ez történt.

Semmi más!

Mégis egy élmény, amit kaptam.

Természetesen a kedvenc fotelemből nézve!