Valós élő személy J. D. Vance; a valódi, 2016-os emlékirata alapján készült filmből "mindössze" azt nem lehet megérteni, miért ért 45 millió dollárt a megfilmesítés joga (honnan a hype), ki ez a republikánusokkal egyet nem értő, ám mégis ikonikus republikánus szerző (a Yale-t megelőzően republikánus gyökerekkel és környezettel rendelkező, a Yale után meg világéletében republikánusokat intenzíven támogató munkáltatót választó figura).
Ha már nincs tér és idő az intellektuális háttér beemelésére, csak a sűrű drámai történések, cselekvések ábrázolására, akkor legalább némi összefüggés-megvillantásokra futhatta volna. Az Ivy League-ban lévő Yale jogi egyetemet végezni nem piskóta, sem anyagilag, sem tehetségileg, főleg nem ennyire szörnyű háttérből érkezően, amit egyébként a film szépen visszaad. Az anyagi részre még csak-csak kapunk magyarázatot, de a sokoldalú tehetségre már semmit. Arról meg már nem is beszélve, hogy ez a tehetség mibe torkollt, mit alkotott.
De ha már színtiszta életrajzi, felnövési dráma, akkor miért kellett ennyire össze-vissza kaszabolni az idősíkokat (amiket be lehetett ugyan azonosítani, de a történések időrendisége feleslegesen túlbonyolított lett). Ennek tükrében fékezett habzásúak lettek az alkotás erényei. (1) Kiváló jelenetek, állásinterjús vacsora sok (másmilyen) mételye, vagy J. D. Vance "megtérése" a családhoz, vagy az eldobott kalkulátor. (2) Kiváló casting, feltűnő hasonlóságokkal. (3) Kiváló színészi játék, különösen Glenn Close-szé. (4) A drámai történések/cselekvések, arányosan megrendítő képsorok sokszor szívbemarkolóak.
J.D. Vance (Gabriel Basso) élete végre sínen van, úgy tűnik, minden lehetőség adott, hogy maga mögött hagyja a gazdaságilag hanyatló régiót, ahol felnőtt. Tengerészgyalogos... több»
