Kissé kétkedve ültem a film elé. Ritka a jó mozi, amit Ultrákról csinálnak, talán egy kezemen meg tudnám számolni. Pl. az I.D. és a Futball faktor, ami nagyon ütős volt. Itt a Napoli huligánjairól próbál képet adni a mozi, úgy, hogy az igazi Napoli ultrái, a CUCB, az Ultras Napoli és a Fedyn E. A. M. 1979. elhatárolódtak a filmtől. Na de gyorsan vissza a mozihoz!
Láthatjuk premier plánban a szegény nápolyi utcákat, kissé avíttak, kopottak, szegényesek, de egyben csodálatosak is. Itt játszódik a sztori nagy része. Francesco Lettieri derekasan összerakta a történetet, bár kissebb-nagyobb hiányosságok azért vannak benne. A szereplőválogatás, mai divatos szóval a casting szerintem jó lett, a szereplők kifejezetten hitelesek.
Sandro (Aniello Arena), az Apache vezérszurkolója, a kissebbik fia, Angelo (Ciro Nacca), öreg harcos barátja, Barabba (Salvatore Pelliccia) és a nő, akibe belezúgott hősünk, Terry (Antonia Truppo), akinek a hátsó karosszériája szinte többet látszik, mint a pofija. Akit még külön megemlítenék, az a fiatal generáció nagy lázítója, Gabbiano (Daniele Vicorito) és Pechegno (Simone Borelli), akik készülnek átvenni a hatalmat az Ultrák között. Na és itt a lényeg. Végül is a történet ezt a szálat öleli körül.
Sandro ki akar szállni az Ultrák közül, hiszen a nagyobbik fia egy utcai csetepatéban halt meg. Angelo össze van zavarodva, hiszen a nápolyi utcákon nem sok mindenhez lehet kezdeni, Barabba pedig el akarja intézni Gabbianoékat, hiszen nem akarja a hatalmat kiadni a kezéből. Látjuk a déli olaszok kilátástalan életét, rajongásukat a csapat, de inkább maga az Ultrák társadalma felé, hiszen ne tagadjuk, nekik szinte ez a családjuk, mindent és mindenkit háttérbe szorítva.
Készülnek a meccsekre, de inkább az azt követő balhékra, hiszen ők ezért vannak. Sandro, aki fél lábbal már kint van a csoportból, próbál a fiára is hatni, de valljuk be, nem nagy sikerrel teszi. Igazából akkor pörögnek fel az események, mikor a Pufi felgyújtja a fő zászlójukat szelfizgetés közben. Ez Barabbának és az alapítóknak éppen elég indok, hogy leszámoljanak Gabbianoékkal. Sandro tudja, hogy a fia gyújtotta fel, de csendben marad, hiszen akkor a fiát talán meg is ölik a feldühödött veteránok. Gabbiano szervezi a római utat, amit a veteránok lefújnak, mert veszélyesnek tartják. Angelo valami belső vágytól, de inkább dacból fiatal cimboráival tart.
Bosszúra éhesen elindulnak Rómába, ahol a rendőrök és a római szurkolók tárt karokkal fogadják őket. Sandro viszont megtudja, igaz, kissé későn, és motorral azonnal a fia nyomába ered. Na és itt jön a drámai vonal, és egyben lezárása a filmnek, hiszen Sandro a fiát és a barátját megmenti, de a rendőrök hátba lövik, amibe belehal. Hát nagyjából ennyi lenne a film mondanivalója és egyben története.
Ami nekem nagyon tetszik, az az operatőri munka, Gianluca Palma szuper módon összerakta képileg a sztorit. Kis sikátorok, szegényes utcák, kopottas kültelki házak, a tengerpart... És a mégis boldog, mindig éneklő emberek. Modernkori társadalmi dráma egy nagy adag kijózanító valósággal, amivel úgy istenigazából arcon öntenek. A zene és az indulók is kifejezetten jók, néha lelkesítőek.
Egyszóval kétségekkel ültem le, de nem bántam meg, hogy megnéztem. Igaz, kedvenc nem lesz, de egy könnyed délutáni kikapcsolódásnak tökéletesen megteszi. Igaz, ettől ultra még nem leszek, de máris kedvem támadt egy nápolyi kiránduláshoz...
66 Ultrák (2020)
Sandro közel ötven éve vezeti kedvenc focicsapatának szurkolótáborát, az Apacsokat, ám ennyi szurkolással, erőszakkal és szenvedéllyel teli év után a férfi mintha... több»
Szereplők: Antonia Truppo, Aniello Arena, Ciro Nacca, Simone Borrelli, Daniele Vicorito
