Vannak filmek, amiknek nem teljesen értem az elkészültét (bár ettől még lehetnek jók). Ilyen volt az 1988-ban elkészített, A megnevezhetetlen című, enyhén gótikus horror beütésű, túlélős, szörny elől menekülős produkció is.
A film készítői H.P. Lovecraft horroríró egy igencsak rövidnek nevezhető elbeszélését duzzasztották fel másfél órás filmmé. Alapjaiban nem volt nagyobb gondom azzal a filmmel, egész jól eltalálták az arányokat, emiatt az akkori horrortermésnél simán besorolhattuk egy átlagos horrornak, ami nem feltétlenül követelte volna azt meg, hogy készítsenek hozzá egy folytatást. Viszont 1992-ben az életben maradt karaktereket játszó színészek, valamint a film forgatókönyvírója és egyben rendezője, Jean-Paul Ouellette mégiscsak nekiveselkedtek egy folytatásnak, hogy kiteljesítsék a történetüket. Már az első részben is tettek a készítők egyfajta kikacsintást Lovecraft egyéb híres ötleteire (Necronomicon könyv, ami az eredeti Lovecraft elbeszélésben egyáltalán nem szerepelt), úgy a folytatásban is két ismertebb novellájának a részleteit szövik bele ebbe a történetbe (a Cthulhu mítoszt és a dunwichi borzalmakat), kár, hogy csak nagyon felületesen és totál fölöslegesen.
Maga a film nem rossz, de valahogy sokkal elnyújtottabbnak éreztem, mint az elődjét. Folytatáshoz képest pedig jóval lassabban indulnak be az események. Igaz, aránylag sokkal több karaktert is mozgat a film története, de ezen karakterek szinte egytől-egyig feleslegesek, és nincsenek is kidolgozva, amolyan igazi töltelék karakterek, akik majd mennek az úgynevezett "darálóba", ami egy horrorfilmnél nem is lenne gond, de indokolatlanul sok játékidőt kapnak ezen szereplők. Sajnos, amit kissé vártam a filmben (ha már mindenképp folytatni akarták a történetet), kevésbé kaptam meg; a teremtmény háttér történetében volt még potenciál, amit meg is próbáltak kiaknázni, de sajnos inkább csak amolyan egymásra dobált mindenféle feltételezések voltak, emiatt kissé csalódtam történet szintileg a filmben. Továbbá a karakterek itt már sokkal többször viselkednek totálisan irracionálisan.
A teremtményünk is kapott egy kisebb "ráncfelvarrást", aminek során jómagam kevésbé éreztem félelmetesebbnek, mint az előző résznél, viszont azért legalább itt is használtak elegendő mennyiségben mű vért, és egy-két karakter elhalálozása sem nézett ki oly rosszul.
Mindent egybevéve valamivel gyengébbnek éreztem ezt a részt, mint az elődjét, de egyáltalán nem mondanám rossz filmnek, sokkal inkább indokolatlanabbul lassabbnak történetileg.
