"Ami ma történt, az csak a kezdet. A háborút elveszítjük. (...) Eddig mi rugdostunk seggbe másokat, most már úgy illik, hogy a miénkbe is belerúgjanak egyszer." (Elias őrmester)
Gyermekkorom egyik legmeghatározóbb filmes élménye. Édesanyám mindentől félt (szocializmus volt még), ezért élből nem szimpatizált a kapitalista, megszálló hadsereg főszereplésével készült filmmel. '87 volt talán, én 12 éves, és a tévé reklámozta A szakasz című film könyvváltozatát. A BNV-n (Budapesti Nemzetközi Vásár) debütált, külön könyvpavilonnal, hosszú sorral a vevőkből, ahol egy bácsi megjegyezte, talán még túl kicsi vagyok az ilyen súlyos olvasmányhoz, nem!? "Hát mit tehetnék, ezt akarja a kisfiam" – szabadkozott édesanyám, és megvette a könyvet.
Na, a moziba már nem volt olyan nehéz bejutnom, és ott végleg eldőlt, ha nem csillagháború (mert arra ott a Star Wars), akkor a nagybetűs Háború Vietnamban tombol, és a legjobb film címe meg A szakasz. A bátyámra is hatott az amerikai módi: "Nézd, Zsolti, a jobb részeket megjelöltem ceruzával a könyvben". Nézzétek meg a bemutatkozóm fotóit!
Oliver Stone hihetetlenül jó érzékkel vázolta fel a cselekményt, baromi jól hozta be a nagy ős (archetipikus) alakokat, és keverte őket konfliktusba. Barnes, Elias, Taylor, de még a mellékszereplő O'Neil, King, Harold, Tapsi, Junior is mind-mind pár szóval, gesztussal felskiccelt karakterek. Mégsem gond visszaemlékeznem rájuk.
"Azért szívjátok ezt a sz@rt, hogy elmeneküljetek a valóság elől? Nekem nincs szükségem erre. Én vagyok a valóság." (Barnes őrmester)
Ugyanez a bravúr már nem sikerül (számomra) Ridley Scottnak a Black Hawk Downban, pedig ott is volt karakterbemutatás. Természetesen gyerekként nem fogtam fel a dráma legjavát, meg hogy miről akar szólni valójában a történet, de a tökéletes akció és dzsungelérzet is sokáig elég volt nekem.
Az is meglepő volt számomra (még az első mozis nézésnél) Elias halálánál, hogy Stone-nak sikerült egy klasszikus komolyzenei betétet annyira emlékezetessé tennie, hogy azóta bármikor hallom, ehhez a filmhez kötöm (Adagio for Strings). A Jöjj és lásd! című filmet is kb. ennyi idősen láttam, rendben van, az még sokkolóbb dráma, viszont történetben A szakasz mindent visz, jobb és emlékezetesebb, mint a klasszikus Nyugaton a helyzet változatlan.
"Ahogy utólag visszagondolok, úgy érzem, hogy nem is az Ellenséggel harcoltunk, hanem saját magunkkal. Az Ellenség bennünk volt. (...) Ahogy velem lesz Elias is, aki Barnes-szal harcolt az én lelkemért. Azóta néha úgy érzem, ennek a két apának a gyermeke vagyok." (Chris Taylor)
Azok emlékére, akik harcoltak és elestek a vietnami háborúban.
89 A szakasz (1986)
Chris Taylor (Charlie Sheen) lelkes önkéntesként jelentkezik a hadsereghez, hogy harcba szállhasson hazájáért és Vietnam felszabadításáért. Azonban rá kell döbbenie, hogy... több»
Szereplők: Johnny Depp, Forest Whitaker, Charlie Sheen, Willem Dafoe, Kevin Dillon
