Narciso Ibáñez Serrador kegyetlenül húsba vágó, klasszikus horrormozija... Gyerekekkel nem lehet szórakozni, bántani, vagyis nem illik, még szinte horrorfilmben sem! Megölni őket? Istenkáromlás... Nézzük csak!
Próbáld csak elképzelni rémálmodban, hogy egy teljesen kihalt, már-már apokaliptikus utcán vagy, melletted a szíved választottjával, homlokodon csorgó verejtékkel, és lelki szemeid előtt mindkettőtök szörnyű és fájdalmas kínhalálával, a nem lelki szemeid előtt pedig egy rakás élőhalottal...
A szituáció abszolút nem egyszerű. Iszonyatos belegondolni, de mégis egyszerű: koponyát zúzol, agyat loccsantasz, karokat, lábakat vágsz le, beleket tépsz ki, menekülsz teljes erővel, csak az életben maradás számít, a többi nem számít! De hoppá! Cseréld ki az első mondatban az élőhalottat egy sima kisgyerekre, és máris sokkal rosszabbul érzed majd magad! Ugye?
Mert hát Ki képes megölni egy gyereket? Hiszen olyat még filmekben sem (nagyon) szabad. És itt jön a képbe maga Narciso Ibáñez Serrador...
Rögtön a hihetetlenül nyers nyitóképek, amelyek agresszívek és erőteljesek, hiszen archív felvételeket láthatunk a holokausztról, majd a koreai, vietnámi háborúkról, a borzalmaikról, fekete-fehérben, és persze azt, hogy szenvedtek a gyerekek ezek alatt, teljesen ártatlanul...
De mit is látunk? Az angol házaspár, Tom (Lewis Fiander) és fiatal felesége, Evelyn (Prunella Ransome) kétgyermekes szülők, a gyermekeik nélkül, egy aprócska, turisták által még fel nem fedezett spanyol szigetre érkeznek egy csendes vakációra. A forróság, a csend és nyugalom, plusz az egzotikum élvezete azonban szinte csak pillanatokban mérhető. Hihetetlen módon az utcák, bárok, hotelek, boltok mind-mind furcsán üresek, elvétve csak gyerekek kószálnak erre-arra. A furcsaság nemsokára félelmetes gyanúba fordul, majd bénító sokkba, abból pedig zsigeri félelembe!
Hiszen nemsokára a lehető legelképzelhetetlenebb dolog történik velük: élet-halál harcba keverednek az ott sétáló gyermekekkel! Valami furcsa és félelmetes történt a szigeten élő gyermekekkel előző éjjel, és ők lemészárolták az összes felnőttet. És most Tom és Evelyn következik, nekik sem akarnak kegyelmet adni!
A film egyik zseniális húzása az, hogy (tökéletes zenei aláfestéssel) a gyermekek a brutális öldökléseik ellenére is csak gyermekek maradnak. Nincs a szemükben elvakult düh, semmilyen gyűlölet és őrület, nem eltorzult arccal, üvöltve, hörögve, vérben forgó szemekkel vetik magukat áldozataikra (akikről persze tudják, hogy nem fogják őket bántani, hiszen ¿Quién puede matar a un niño?), hanem teljesen természetes gyermeki léttel, bájosan mosolyogva, sőt, már-már kissé cinkosan kuncogva, mintha az egész csak egy vicc lenne egy habos-babos babazsúron!
Közben körömrágva szurkolunk (persze némán és hang nélkül), hogy a házaspár is végre kezdjen ölni! Igen, öljenek, hogy megmeneküljenek!
A film végén pedig (amikor már az idegeink pattanásig feszültek) együtt esünk kétségbe, és érezzük a nyers és elemi dühöt, és a színtiszta gyűlöletet ezek iránt a csöppségek iránt.
Persze, valljuk be, hogy nem a korszak egy igazán tipikus, meztelen, csupaszmelles-darabolós-vérengzős spanyol exploitation művéről van itt szó, hanem egy kifejezetten lassú felvezetésű, és rettenetesen fojtogató atmoszférájú horrormoziról, ami belemarkol a lelkedbe, és megcsavarja!
Ez így összességében, amit Serrador alkotott, és elénk tálalt, megismételhetetlenre és fantasztikusra sikeredett. És aki kedveli és értékeli a klasszikus horrort, annak nagyon ajánlom.
Viszont a horror puszta tényén és a kissé morbid szórakoztatáson kívül egy rettenetesen fontos üzenetet tartalmaz, mégpedig azt, hogy a háborúknak és egyéb véres, és értelmetlen konfliktusoknak a mi saját jövőnk lesz a kárvallottja, sőt, továbbmegyek, gyermekeinknek is egy megőrült és kifordult világot adunk át!
Alapmű, és klasszikus!
Tom és felesége babát várnak. Elutaznak egy kis spanyol szigetre, ahol a férfi gyermekkorában sok időt töltött. A szigetre érve csak gyerekekkel találkoznak, de ugyanez a helyzet... több»
Szereplők: Prunella Ransome, Lewis Fiander, Antonio Iranzo, Miguel Narros, María Luisa Arias
