A zsidó író, történelmi regénye alapján, Henry King gyönyörűen elkészített filmje magasan kiemelkedik Hollywood aranykorszakának legvallásosabb filmjei közül is. Werfel azalatt ismerte meg Soubirous Bernadett történetét - az írástudatlan tizenéves lányét, aki 1858-ban azt állította, hogy egy gyönyörű hölgy jelent meg neki, aki később a Szent Szűzként azonosította magát -, mialatt Lourdes-ban katolikus házaknál bujkált a Gestapo elől, és megfogadta Istennek, hogy ír egy könyvet róla, ha sikerül Amerikába szöknie. Mindkettő sikerült.
A lourdes-i látomások és gyógyulások megregényesített leírása helyet hagy a kettős értelmezésnek: nem kísérli meg elfogadtatni vagy eloszlatni a helyi vikárius ismételt (és látszólag ésszerű) kételyeit az "Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás" kifejezésben; és az első beszámolt gyógyulás sem tudományosan meggyőző (bár ezt követik meggyőzőbbek is). Az egyházi hivatalnokok kulcsfiguráitól kezdve Bernadette szüleinek viselkedéséig úgy mutatje be unszimpatikusnak őket, hogy közben nem veszítjük el az irántuk érzett szimpátiánkat se.
A viszonylag érzelgésektől mentes rendezés az értelmezés finom árnyalataival és az apró nüanszokkal úgy teszi természetfelettivé és máriássá a filmet, hogy kétségtelenül még a nem katolikus és a nem keresztény közönséget is megindítja. A film fennköltségét tovább emeli Jennifer Jones tündöklő előadása és az Oscar-díjas operatőri és látványtervezői munka, valamint a díszlettervezés, mely a 19. századi francia vidéki miliőt sokkal meggyőzőbbé teszi mint a tipikus hollywoodi darabok.
