Mit is lehetne írni az első Halloween filmről, hiszen egy műfajteremtő alkotásról van szó. Slasher-alapmű, amely idén lesz 40 éves, s természetesen itt-ott meglátszódik rajta a kor, de meg kell hagyni, hogy feszültségteremtésben még mindig megállja a helyét a kortárs horror művekkel összevetve is.
A történetről röviden: 1963 október 31-én Haddonfieldben a kis Michael Myers minden különösebb ok nélkül egy konyhakéssel megöli a nővérét, majd katatón állapotba kerül, s elmegyógyintézetbe zárják. 15 év telik el, és Myers megszökik az intézetből, s úti célja nem más, mint Haddonfield, hogy halloween éjszakáján újból gyilkoljon.
Lehet, sőt, szinte biztos, hogy a Halloween nem minden idők legfélelmetesebb filmje, mégis azt mondhatjuk, hogy Carpenternek sikerült úgy összeraknia ezt a mozit, hogy napjainkban is hatásos legyen: a minimalista, de végig nyugtalanító zene, az ötletes kameramozgások (a nyitó gyilkos-POV még ma is megállja a helyét), a kisvárosi környezet, valamint a legyőzhetetlennek és megállíthatatlannak tűnő gonosz. Ezek mind-mind fontos összetevői annak az atmoszférának, amely fikarcnyit sem kopott az elmúlt évtizedekben. Mike Myers személyében egy igaz horror-legendát köszönthetünk (nem beszélve az egyszerű, de nagyszerű maszkjáról), aki nem kérdez, csak megy előre, s lehetetlenség megállítani. Még csak „erkölcscsősz” jelzővel sem illethetjük, hiszen nemcsak azokat a tiniket akarja megölni, akik cigiznek, alkoholt isznak, s szexelnek, hanem Laurie Strode-ot is, márpedig a fiatal Jamie Lee Curtis egyik vétséget sem követi el. Akkor mégis miért hajkurássza őt az egész filmben? Talán mert jelzés értékű: ebben a filmben senki sincs biztonságban, s ha Mike Myers elkezd kaszabolni, akkor addig nem áll le, míg nem végez (Spoiler!!! vagy amíg le nem lövik, vagy mégsem? Spoiler!!!). Az ilyen típusú filmekben az egyszerűségük a legnagyszerűbb, nincs itt semmi túlkomplikálva, nincs földöntúli szellem, nincsenek megmagyarázhatatlan események, Mike Myerstől azért kell rettegni (és ez a filmben is elhangzik), mert totálisan érzéketlen, s semmi, de semmi vesztenivalója nincs (vagy ha volna, sem érdekelné igazán). Az a fajta gyilkos, aki nem egy cél érdekében gyilkol, hanem azért, mert ez a lételeme. S ez az, ami miatt hiteles a film is, még ha olykor megmosolyogtató is a leendő áldozatok naivitása, vagy az, hogy akárhányszor is sebzed meg, ő mégis felkel és folytatja ámokfutását.
Carpenter 1978-ban lefektette azokat az alapokat, amelyeket aztán a tinihorrorok tömkelege használt fel az évtizedek során, ám a Halloweenhez nagyon kevés tudott felérni. Még ma is abszolút nézhető, habár vannak kisebb-nagyobb hibái (pl.: egy olyan ember, akit kiskorában 15 évre bezártak egy elmegyógyintézetbe, hogyan tud autót vezetni?), s bár számos folytatást és remake-et is kapott, 2018-ban új fejezettel gyarapodik, amely esetében van okunk a bizakodásra, hiszen visszatér Jamie Lee Curtis (s John Carpenter is, mint producer).
A horror igazi mestereként számon tartott John Carpenter egyik klasszikusának főszereplője egy szellemileg visszamaradott férfi, Mike Myers, aki 1963-ban bestiális kegyetlenséggel... több»
Szereplők: Jamie Lee Curtis, Donald Pleasence, P.J. Soles, Tony Moran, Kyle Richards
