2025.11.04 10:18 Krumplishal Olvasottság: <100x
0

Agyzsibbasztás felsőfokon

Paul W.S. Anderson negyedik Kaptár-filmje, a Túlvilág, egy olyan pontja a franchise-nak, ahol a történet már kevésbé érdekes, mint maga a látványvilág, a stílus pedig teljesen átcsap videojátékos esztétikába. A film 2010-ben került a mozikba, a 3D-korszak hajnalán, és Anderson rögtön kihasználta az új technológia minden trükkjét. Lassított golyók, széttörő üvegek, repkedő vércseppek – ez A kaptár: Túlvilág igazi attrakciója.

A történet ott folytatódik, ahol az előző rész, az Extinction véget ért: Alice (Milla Jovovich) immár szuperképességekkel felvértezve indít támadást az Umbrella Corporation ellen. A tokiói nyitójelenet az egész film egyik legemlékezetesebb szekvenciája – hűvös, precíz, már-már hipnotikus ritmusú mészárlás, ami egyszerre idézi a Mátrix látványvilágát és a japán cyberpunk atmoszférát. Azonban miután a klónok elvéreznek, és Alice elveszíti a képességeit, a film lelassul: a cselekmény Los Angelesbe kerül, ahol egy maroknyi túlélő reked egy börtönben, miközben zombihordák gyűrűzik körül őket.

Agyzsibbasztás felsőfokon

A Túlvilág alapvetően nem horrorfilm többé. Sokkal inkább egy posztapokaliptikus akciómozi, amelyben a túlélés harcának nyers realitása helyett koreografált, stílusos jelenetek uralják a vásznat. Az ellenség itt már nem csupán az Umbrella vagy a fertőzött emberek, hanem maga a reménytelenség.

Alice egy modernkori amazonná válik, akit semmi sem állíthat meg, de közben a karaktere egyre távolabb sodródik az emberitől – és ezzel a néző is nehezebben kapcsolódik hozzá. A mellékszereplők (köztük Wentworth Miller, mint Chris Redfield) többnyire sablonosan jelennek meg, a párbeszédek funkcionálisak, a karakterépítés szinte nulla. De Anderson filmje nem is erről szól: a cél az audiovizuális hatás, a stilizált túlélés. Az esőcseppek, a golyók, a robbanások és a sötét, fémes zenei aláfestés (tomandandy munkája) mind a rideg esztétika részei. Ez a film a formáról szól, nem a tartalomról – egy kétórás látványszimfónia zombikkal és lassított rúgásokkal.

Mindez azonban nem jelenti, hogy a Túlvilág nézhetetlen volna. Ellenkezőleg: a maga módján kifejezetten szórakoztató. A franchise itt válik önmaga paródiájává, de teszi ezt magabiztosan. A film vége ráadásul nyitva hagyja az utat a folytatásnak, és ezzel sikerül is fenntartani a kiváncsiságot – még akkor is, ha az érzelmi mélység és a történet logikája már rég elpárolgott.

Összességében A kaptár 4.: Túlvilág egy látványos, stílusos, de üres akcióhorror, amely 3D-s trükkjeivel és Milla Jovovich ikonikus alakításával tartja életben a sorozatot. Anderson pontosan tudta, mit akar: nem megrendíteni, hanem szórakoztatni. Ebben pedig sikeres – ha el tudjuk fogadni, hogy itt már nem a félelem, hanem az adrenalin az úr.

akció | dráma | fantasy | horror | kaland | sci-fi

A T-vírus, amely egy titkos föld alatti laboratóriumból szabadult el, az emberiség nagy részét vérengző zombivá változtatta. Alice (Milla Jovovich) továbbra is túlélők után... több»

0