Danielle Steel regényeiből sajnos 12 egy tucat. Én azokat szeretem, amelyek valamilyen történelmi vonatkozása is van (pl. Zoya, Saigon), a Drágakövek pedig pont ilyen, s egyben ez az egyik kedvencem az írónő műveiből készült filmek közül.
A történet egy igazi családregény, kissé hasonló legújabb kedvenc kortárs íróm, Fábián Janka történeteihez (persze ő azért ügyesebben szövi a szálakat, mint Steel). A film bemutatja, hogy bizony egy trónörökös sincs mindig a csúcson, háborús időkben az ellenséges csapatok simán átköltöztetnek egy családot a vendégházban, ha van uralkodói rangja, ha nincs, s néha egy hercegnőnek is krumplit kell kapálnia, ha éppen arra van szükség. Aztán ahogy cseperednek a gyerekek, talán még a háborús időknél is problémásabb lesz az élet. Persze már-már túlzottan is sok a gond a gyerkőcökkel, az egyik lefekszik az öccse feleségével, a másik hozzámegy egy szélhámoshoz, a harmadik elvesz egy rossz hírű színésznőcskét. Mondhatni semmi sem klappol, természetesen a film végére teljes harmóniában sétálnak végig a gyönyörű kastélykerten, mint boldog család. Ha ezektől a kliséktől eltekintünk, a Drágakövek egy élvezetes kis családi sorsot mutat be több generáción keresztül, s én a magam részéről szeretem az ilyen történeteket.
Annette O'Toole-t (régi Az film ide vagy oda) én ebben a filmben ismertem meg, s Sarah szerepét mintha rá szabták volna, Anthony Andrews pedig tökéletesen hozza az angol úriember karakterét (valószínűleg ő a való életben is az) és bár nem láttam túl sok munkáját, ez az ami igazán fekszik neki (bár az egyik Columbo epizódban gyilkost játszik és abban a karakterben is jól muzsikált). Corinne Touzet Emanuelle karaktere kapcsán pedig egy igazi karakterfejlődéssel szembesülhetünk.
Ha már Danielle Steel-hez fordul az ember (akár könyv, akár film esetében) bátran ajánlom a Drágaköveket (azt hiszem a könyv Ékszerek címen jelent meg), s nem kell megijedni a hosszú játékidőtől sem, mert visz magával a történet rendesen.
