A Rudi Lagemann által jegyzett Angyalok a porban (Anjos do Sol, 2006) egy olyan kíméletlen alkotás, amely gyomorszájon vágja a nézőt. A film kendőzetlen őszinteséggel mutatja be a modernkori rabszolgaság és a gyermekprostitúció poklát a távoli Brazília mélyén.
A történet középpontjában a 12 éves Maria áll, akit saját családja ad el, majd egy teherautó platóján zötykölődve a dzsungel mélyére kerül, ahol egy bányásztelep melletti bordélyban köt ki. A szegénység itt nem csupán háttér, hanem a bűn melegágya. A filmben látható gyermekbántalmazás és a rendszerszintű pedofília látványa szinte fizikai fájdalmat okoz. Szívszorító jelenet, amikor a lány ketrecbe zárva várja sorsát, vagy amikor egy felnőtt férfi szexel egy kiskorú lánnyal, teljesen tárgyiasítva az ártatlanságot. A rendezés nem finomkodik: egy ponton még az is megjelenik, ahogy az apa szexel a fia előtt, jelezve a teljes morálvesztést.
Bár a film műfaját tekintve nem egy klasszikus erotikus thriller, a feszültség és a kiszolgáltatottság végig tapintható. A látványvilág és a zene (Nervoso, Felipe Radicetti, Flávio Santos) tökéletesen festi alá a reménytelenséget. A szereplők (Bianca Comparato, Antonio Calloni, Otávio Augusto, Darlene Glória, Vera Holtz) játéka zseniális, különösen a fiatal Maria küzdelme a túlélésért. A menekülés vágya hajtja a cselekményt, de az út mentén ott kísért a halál, a meggyilkolt gyermek képe és a folyamatos szexuális zaklatás.
Olyan ez a film, mint egy kijózanító pofon. A párommal döbbenten néztük, bár lesújtó volt, de nem csalódtunk a drámai erőben. Még ha néha olyan abszurd párhuzamok is ugranak be a hazai közéletről, mint a Fidesz körüli ügyek vagy Zsolti bácsi neve, ez a brazil tragédia egyetemes mementó az emberi kegyetlenségről. A rendező és egyben forgatókönyvíró Rudi Lagemann egy olyan művet alkotott, amely után nehéz megszólalni. Nálam 5/5 csillag.
